Galambosné Tiszberger Mónikával, a PTE KTK adjunktusával beszélgettem az időgazdálkodás témájáról. Mindig is érdekelte a statisztika, dolgozott a KSH-nál, az Eurostatnál, majd a PTE-n tanít. Három gyermek édesanyja, a DJKB elnöke volt sokáig, projektekben is részt vesz, mentorkodik, hobbija a foltvarrás. Időgazdálkodásról tart workshopokat a KTK TehetségPont által szervezett ingyenes fejlesztő workshop-sorozatban. Arra kértem, hogy adjon néhány tippet, amelyek a hallgatóknak különösen hasznosak lehetnek. A fő kérdés az, hogyan osszuk be jobban az időnket?
Olvasási idő: ~10 perc.
1. Mivel töltöd?
Az első és legfontosabb, hogy kiderüljön, ki mivel tölti az idejét. A cél egy hármas csoportosítás meghatározása: fiziológiailag, vagy biológiailag szükséges dolgok, mint az evés, az alvás, tisztálkodás, stb., társadalmilag kötött tevékenységek, mint a tanulás, vagy a munka és ehhez hasonló kötelezettségek, és van a maradék.
Az időgazdálkodás első lépése, amit mindenki megtehet: hogy megpróbálja egy hétig a nap végén összegezni, hogy mit csinált. Vagy akár már napközben rápillant időnként az órájára, hogy mikor kezdett el tanulni, mikor ült le a gép elé. Ilyenkor szembesülünk egyébként azzal, hogy mivel mennyi időt töltünk. Ezt enélkül általában nem tudjuk, mert relatív az időérzékelésünk, és a szívesen végzett dolgokkal repül az idő, míg a kevésbé élvezetes tevékenységeknél úgy érezhetjük, hogy nagyon sok időt töltöttünk vele. Ha ezeket számba vesszük, akkor láthatóvá válik, hogy hol-min lehetne változtatni.
Lehet a vizsgaidőszakban spórolni az alváson, vagy az evésre kevesebb időt szánni, mondván, hogy majd csak bekapok valamit, de az látszik, hogy ez hosszabb távon nem tartható. A kérdés, hogy miből lehet akkor elvenni? Nyilván a szabadidőnkből, vagy azt lehet jobban kihasználni. De erre azt szoktam mondani, ha úgy állnak hozzá egy tantárgyhoz, egy tanulnivalóhoz, vagy munkához, hogy azt kedvvel, érdeklődéssel csinálják, nem nyűg és kínlódás, akkor egészen más a hatékonyság, és egész másképpen élik meg azt az eltöltött időt is.
Van egy gyakorlat, amit a workshop vége felé szoktam csináltatni a résztvevőkkel, talán már láthattad videókon. Van egy üveg edényem, meg vannak nagy kövek, meg egy adag rizs. Az a feladat, hogy először a köveket kell beletenni, aztán pedig a rizst (lehetne még homokot, vizet is beletölteni, de azt nehezen szednénk ki utána…). Egy hallgató megtölti, a másik pedig kiszed mindent. Majd megfordítjuk a sorrendet: először beletesszük a rizst, és látjuk, hogy a kövek már nem férnek bele. Aztán ki szoktuk találni, hogy az üveg maga egy időkorlát, a nagy kövek a nagy időigényű feladatokat, a rizsszemek pedig a kisebb időigényű feladatokat szimbolizálják. Nem szeretem azt mondani, hogy kevésbé fontosakat, mert ez nem mindig igaz, lehet valami gyorsan elintézhető, de fontos. Rá kell jönni, ha nem tervezzük meg a nagy köveket, a napba, a hétbe, a hónapba, akkor azokat nem fogjuk tudni megcsinálni, csak valami más rovására.
2. Rések kitöltése
Ami szerintem tanulható, vagy előre gondolható, az az, hogy hogyan és mivel töltsük ki a réseket. Lehetőleg ne olyannal, ami fontos, vagy odafigyelést igényel. Mondok egy példát: ülünk a váróteremben, vannak előttünk vagy húszan. Ne akkor kezdjük el az e-maileket megválaszolgatni, meg a telefonokat visszahívogatni, mert egyrészt ott egy csomó ember, másrészt, ha hamarabb behívnak, akkor félbehagyjuk, kapkodunk, ez így nem egy hatékony dolog. Akkor inkább használjuk ki az időt kikapcsolódásra. Nálam például mindig van valami olvasnivaló. Vagy ha ez a fél óra lesz a Facebook-ra szánt napi fél óránk, akkor legyen az, mert azt bármikor ott tudjuk hagyni. Ha nem nézzük tovább, nem nézzük tovább. Csináljunk valami olyat, ami minket kikapcsol. Vagy ha fejhallgatóval zenét hallgatunk, akkor az is jó. Akár megtervezhetjük a jövő hetünket, ha van nálunk egy naptár, az is lehet megoldás. Én ilyenkor szoktam összeírni az ajándékötleteket. Ez teljesen személyfüggő, hogy ki hogyan tudja eltölteni ezeket az adódó réseket a napban – érdemes valami olyasmit csinálni, ami fontos is, kikapcsolódás is, és máshonnan megspóroljuk vele az időt, amikor viszont megszakítanánk valami fontosat, hogy ezekkel foglalkozzunk.
3. Rend
Ami még egy nagyon fontos kulcsszó szokott lenni, az a rend. Ez furcsán, vagy közhelyesen hangozhat, de ha mindenki belegondol, hogy mennyi időt töltött már azzal, hogy valamit keresett, akkor rájövünk, hogy igenis van létjogosultsága. Ha egy viszonylagos rendszer, rend van körülöttünk – most nem arra gondolok, hogy ne legyen porszem az asztalon, vagy vigyázzba álljanak a tollak – hanem legyen például egy doboz, amibe a fontos papírok kerülnek, ez is egy időspóroló dolog, és hosszú távon is megnyugtatás számunkra, hogy tudjuk, mit hol tárolunk.
Nekem van például egy pici füzetem – elfér zsebben, táskában – és abba folyamatosan írom mindig, ami fontos. Minden abban van, és vissza tudom keresni. Ha betelik, akkor azt félrerakom, és fogok egy másikat. Ha valaki nem szeret írni, akkor feljegyezheti a telefonjában is, de akkor az információkat tárolja biztonságosan, mert én meg attól nagyon félnék, hogy leejtem, széttörik, ellopják és oda az egész.
4. Prioritás
Priorizálni nyilván kell, és ez nem könnyű. A szívünk sokszor felülírná, hogy mi az, ami prioritás. A havi, heti, napi szintű határidőkkel tisztában kell, hogy legyünk. Ha elektronikus naptárban vezetjük ezeket akkor lehet időzített emlékeztetőket beállítani, amelyeknél érdemes az elvégzendő feladathoz szükséges idővel számolni, hogy mondjuk a beadandó leadása előtt ne egy órával figyelmeztessen, hogy meg kellene írni azt.
Ezt napi szinten érdemes összeírni?
Nekem, ha adódik egy kis időm, például várakozás miatt, akkor összeírom egy-két napra előre, hogy tételesen miket kell csinálnom. De erre sincs mindig idő. Arra is figyeljünk, hogy a tervezgetés maga se vegyen el órákat, mert akkor nem sokat értünk el az egésszel.
Priorizálni fontos, de mondok erre ellenpéldát is. Ha kinézünk, és látjuk, hogy gyönyörűszép idő van, és nem ment még le a nap. Akkor hajítsunk félre mindent, és most menjünk el futni, most menjünk el sétálni, amit így télen 6 óra után már nem tudunk, mert sötét lesz, és hideg. Csoportosítsuk át a teendőinket. Nem kell tehát görcsösen ragaszkodni a dolgokhoz.
Az időgazdálkodás nagy részben önfegyelem.
El szoktam mondani a hallgatóknak, hogy mindenképpen jobban meg kell ismerni önmagukat, a rövid- és hosszabb távú céljainkat. Az egész egyetemi tanulás azt a célt szolgálja, hogy utána dolgozzunk, és jó állásunk legyen. Ha felrajzoljuk a szeleteket, hogy ki mivel mennyi időt tölt el, akkor a munka azért egy borzasztó nagy szelete ennek a tortának. Ha szerencséjük van, és olyan munkájuk van, amit szívesen csinálnak, és jól érzik benne magukat, akkor el lehet képzelni, hogy az életüknek egy nagyon nagy része rendben van. És nem a kínlódás van, hogy úristen, már megint be kell mennem, meg mikor lesz már vége, mikor mehetek végre szabadságra. Ha valakinek ez célja, és komolyan veszi, akkor figyeljen már oda itt az egyetemen, hogy mi az, ami érdekli, mert sokan nincsenek ezzel tisztában.
Nem kell mindenből ötöst kapni. Nyilván át kell menni mindenből, mert különben nem kapunk diplomát. Viszont érdemes minden tárgyba beleolvasni, belenézni legalább annyira, hogy meg tudjuk állapítani, hogy érdekel-e minket, vagy sem. Ne mondjuk semmire élből, hogy felesleges.
Elég, ha egy dolgot találunk, legyen ez akár egy tárgyon belüli téma, de ha az tetszik, szeretjük, akkor abból lehet TDK-zni (Tudományos Diákkör), abban el lehet mélyülni, és abból lehet, hogy meg lehet élni. Ez a Közgázon szerintem különösen igaz.
Nekem például tetszett a statisztika, sokakat korrepetáltam belőle, amíg egyetemre jártam, aztán dolgoztam a KSH-ban (Központi Statisztikai Hivatal), dolgoztam az Eurostat-nál, és utána visszajöttem ide statisztikát tanítani. És soha nem volt az, hogy úristen, ma is be kell mennem. Vagy például ha dolgozatpéldákat kell csinálnom, és te jó ég mennyire nincs ehhez kedvem – én soha nem éreztem ezt. Ha valaki szeretné ezt elérni, akkor most oda kell figyelni, megkeresni, hogy mi az, ami minket érdekel, és abba beletenni az energiát., Abból legyen ötösünk, abból TDK-zzunk, abból legyünk mi a legokosabbak, mert azt jó eséllyelel lehet adni a munkaerőpiacon is.
5. Technikák
Vannak technikák, például a ’Pomodoro’ – ha jól tudom, egy diák fejlesztett ki magának, mert elege volt belőle, hogy mindig mindennel elcsúszik, és soha nem készül el időre semmivel. Onnan kapta a technika a nevét, hogy egy paradicsom alakú konyhai időmérővel mérte magának az időt. Vegyük például, hogy most következik fél óra tanulás, majd tartunk 5 perc szünetet, aztán megint fél óra és megcsinálunk 3-4 ilyen fél órát, majd utána tartunk egy nagyobb szünetet. Fontos, hogy abban 30 percben csak arra a feladatra koncentráljunk, ami a dolgunk, nincs bekapcsolva az e-mail, nem vesszük fel a telefont, becsukjuk az ajtót, hogy ne zavarjanak. Utána van pár perc, amikor ki lehet menni innivalóért, vagy mosdóba. A nagyobb szünetben megnézhetjük az e-maileket, vagy visszahívhatunk valakit, aki hívott. Ilyen részekre fel lehet osztani a napot. Mert különben ha mindenfélével megszakítjuk például a tanulást, akkor attól csökken a hatékonyság, és el is fáradunk ebben a folytonos oda-vissza átállásban. Ez az összpontosított, tanulásra szánt időszakos felosztás vizsgaidőszakban, vagy zh előtt nagyon hatékony technika lehet. Ebben a módszerben az is a jó, hogy olyan intervallumokat is beiktatunk, amikor kifejezetten mással foglalkozunk, és így nem kell magunkat ostorozni, hanem azt nyugodt lelkiismerettel arra szánhatjuk, amit szeretnénk. Ilyen módon nem kell, hogy bűntudatunk legyen, ha be van ütemezve mind a tanulás, mind az egyéb dolgok, lehet vele kalkulálni.
6. Jutalmazás
Kiemelném még önmagunk jutalmazását. Az önmagában is egy motiváló dolog, hogy számba vesszük, mivel vagyunk készen, ki lehet pipálni, át lehet húzni vastagon. Megnyugtató, hogy már csak egy-két dolog van a listán. De az is jutalom, hogy elmegyek fagyizni, elmegyek futni, vagy megnézek egy filmet, veszek magamnak valamit – nem nap mint nap, meg nem napközben, ennek is vannak fokozatai. Saját magunkat tudjuk azzal motiválni, ha feladatokhoz kötve jutalmakat is beiktatunk.
7. A ló túlsó oldala
Közben arra is figyeljünk oda, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára. Nekem van három gyermekem, dolgozom, akkor is dolgoztam, amikor kicsik voltak. Én ezt a rések kitöltése témát talán túl komolyan veszem. Például van a kocsiban egy törlőrongy, és amíg állok a pirosnál, a műszerfalat azt simán végig lehet törölni. Mindig tiszta a műszerfal! Úgysem tudok mit csinálni, amíg piros a lámpa. Ez sem biztos, hogy jó, vagy erre kell törekedni. Én, bár tényleg igyekszem kihasználni a nappali időt, de alszom eleget. 8-9 órát minden nap. Abból nem engedek!
Ez nyilván azt jelenti, hogy lefekszem időben, mert nem tudok később kelni. De azért felhívnám a figyelmet, hogy ha lehet, ne feszüljünk nagyon bele. Mert az sem cél, hogy minden egyes percet hasznosan töltsünk el. Ha így állunk hozzá, akkor a végén már bűntudatunk lesz a lazítós időszakok miatt. Eddig nem szabad eljutni. De szerintem vannak lehetőségek mindenki számára. A legelső pont az, hogy tudjuk meg, hogy mit csinálunk. Mert van, hogy le lehet csípni időt, anélkül, hogy a minőségéből veszítenénk.
A halogatást hogyan lehet legyőzni?
Azzal, hogy lista van, ahonnan a feladatokat ki kell húzni, és ha nincs határideje egy dolognak, akkor magunk adunk neki. Én azt veszem észre, hogy sokkal kevésbé fájdalmas valamit hamar megcsinálni. A Pomodoro módszer is azt mondja, hogy azokat a dolgokat, amiket azonnal, vagy nagyon hamar meg tudunk csinálni, azokat csináljuk is meg rögtön.
Az a tapasztalatom, hogy a halogatás plusz erőfeszítés. A gondolataink mögött fel-felsejlik, hogy azt még meg kell csinálni, és ettől nyomasztóvá válik az egész. Ha ezt a „kínlódást” szeretnénk tudatosan elkerülni, akkor vegyünk erőt magunkon, és csináljuk meg hamarabb, és akkor megkönnyebbülünk tőle. Így még sokkal jobb is lesz a végeredmény, de ez önfegyelem kérdése. Nem könnyű kivitelezni.
Azt hadd kérdezzem meg, hogy hol van az időgazdálkodás és a statisztika metszéspontja? Hogy jött ez Neked?
Amikor három éve ezt a mentorkodást elkezdtük, akkor meghatároztunk témákat, amivel foglalkozni kellene, ezek egyike az időgazdálkodás, igazából rám maradt, mert tényleg sok mindent csinálok.
+ 1: az Elengedés
Tudni kell, hogy mindent nem fogunk tudni megcsinálni. Tudni kell nemet mondani, hogy nem, ezt már nem vállaljuk be. És igenis kérjünk segítséget. Nem arról van szó, hogy hívjunk fel valami segélyszolgálatot, de én a gyerekekre is osztok feladatot. Ők is el tudják pakolni maguk után a tányért, át tudják húzni az ágyneműjüket, legalább kicsit önállóbbak lesznek tőle. Én hajlamos vagyok túlvállalni magam, mert nagyon sok mindent szívesen megcsinálnék, de nincs már rá felhasználható idő.
Sokan mondják, hogy ’nem mozgok, mert nincs rá időm’. Ha fontos a mozgás, akkor kell rá időt szakítani. Ha fontos a hobbink, akkor összeszedettebbnek kell lenni máshol, és megvan az idő a hobbira.
Ez tényleg fontosság kérdése. Csak ezt magunkban kell helyre rakni.
A TehetségPont programjairól bővebben itt találsz információt: www.facebook.com/tehetsegpont/.
Készítettünk nektek egy letölthető heti tervezőt!
