close
CímlapKultúraIndiánok, porcelánversek, Dulcineák

Indiánok, porcelánversek, Dulcineák

Ráthonyi Kinga új műveiből nyílt tárlat a pécsi Nádor Galériában „Verselemzés – egy párhuzamos valóság indiántérképe” címmel szeptember 9-én. A kiállítást Kemény István, költő nyitotta meg.

A képek és szövegek gyakran találnak egymásra, kölcsönös ihletői egymásnak. Viszonyrendszerük feltérképezése az inter- és multimediális kutatások terepe, irodalma szerteágazó és gazdag. A kép és nyelv közötti viszony a képiségben gyökerezik, mindkettőnek táptalaja, még ha formailag más alakot is öltenek. Elég, ha csak a nyelvi és képi metaforákra gondolunk:

a kép szöveget szül, a szöveg képet.

Ráthonyi Kinga művei ebben az érzékeny kép-szöveg viszonyban kilépnek a háromdimenziós térbe: a nyelvi és képi jelek egymásba égnek – ha már porcelán –, elválaszthatatlanná válnak egymástól.

Különösen igaz ez a versek esetében, ahol a költői képek erős vizualitással párosulnak, szinte filmszerűen képesek beindítani az emberi fantáziát. Nem alárendeltjei egymásnak; játékuk van, párbeszédet folytatnak. A kíváncsi nézőnek mozognia kell a versek olvasásához: körbejárja azokat, nézőpontot vált. Verset elemez. A porcelánokon Weöres Sándor, Pilinszky János, József Attila, Jim Morrison, Nádas Péter, Maruki Hurakami idézetek fodrozódnak a porcelán partokon és vizeken.

„Gyerekkorom óta szenvedélyes olvasó és rajzoló vagyok. A két dolog – a verbalitás és a vizualitás – kapcsolata elválaszthatatlan számomra. Írni soha nem próbáltam.

Inkább elkezdtem három dimenzióban mesélni, így kezdődtek a szobraim." –

írja Ráthonyi Kinga kerámia és porcelánipari formatervező a „Verselemzés – egy párhuzamos valóság indiántérképe” című kiállításának katalógusában.

Nyilvánvalóan nem véletlen az sem, hogy a kiállítást Kemény István költő nyitotta meg. Megnyitóbeszédében kiemelte: – „Ráthonyi Kinga létrehozott egy új műfajt, a porcelánverset.

Persze a porcelántárgyak mindig is versszerűek voltak, de tudtommal nem hívták őket versnek. Kinga viszont megteremtette ezt a műfajt és évek óta ebben alkot.

Már a régebbi kiállításai is porcelánversekből álltak; egy-egy porcelánverses kötetnek tekinthetők, de így, hogy ennek a mostaninak a „Verselemzés” címet adta, meg merem kockáztatni, hogy legkésőbb mától kezdve a „porcelánvers” szó él, és szabad így is nevezni Ráthonyi Kinga szobrait.”

Figyelmes szemlélő gyorsan kiszúrhatja a főszereplőt: a pöttyös kiscsajt, akivel felsejlik a gyerekkor. A mesék hőse mindent tud, mindent ért, mert a gyerek mindent észrevesz, a felnőtt pedig mindent lát.”Kemény így beszél a pöttyös kiscsajról:
„Ő Ráthonyi Kinga egyik főhőse, vagyis egy porcelán lírai énje. Ott volt a régebbi kiállításokon, állt, ült egyedül szobrokon, részük is volt meg nem, de nem magát sugározva magából, hanem azt az örömet, hogy van és hogy kóborol. És most nincs itt. Illetve, hogy ne lenne, csak bujkál: a piros ruhája és a pöttyei ott vannak mindenütt. Egy helyen látható csak ő maga.

De minden, ami piros, az ő.”

A kiállítás két terme az indiánságé és a kóborlovagságé, amelyek együvé tartoznak, elválaszthatatlanok egymástól, ahogyan a fodrozódó porcelánok és a beléjük égetett versek is szimbiózisban élnek egymással. Ahogy Kemény István fogalmaz: „Az indiánság és a kóborlovagság szabadság, nemesség és őrület is egyben.”

A tárlat szeptember 24-ig tekinthető meg, hétfőtől péntekig 14-től 18 óráig Pécsett, a Nádor Galériában.

(A fotókat Csortos Szabolcs készítette.)

Aknai Péter

Aknai Péter

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni