A pécsi Jelenkor folyóiratról már mindenki hallott, de a sárga folyóirat mellett egy új magazin is megjelent. Az irodalom lehet profi és design-os is! – mondta Kiss Tibor Noé, az új magazin szerkesztője.
A Jelenkor megszokottan egy sárga színű folyóirat, amelynek a külsejét még a Kossuth-díjas Martyn Ferenc tervezte, évtizedek óta változatlanul néz ki, korábban szóba került, hogy megújul a lap külseje, de ez ellenérzéseket keltett irodalmi körökben. Ehhez képest most egy teljesen más külsejű magazin is megjelent a Jelenkor folyóirat mellett.
A sárga külsejű folyóirat irodalmi olyan marad, amilyen volt, a magazin független az irodalmi folyóirattól. De nem az a célja, hogy amit a Jelenkor folyóiratban nem tudunk megváltoztatni, azt majd a magazinnal alakítjuk ki.
Kiss Tibor Noé
Akkor mi? Hiszen már weboldal megújítása is nyitás volt a szélesebb közönség felé.
Nyolc éve újítottuk meg a weboldalt, addig csak archívumként működött, a két hónappal azelőtti folyóiratszámokat jelentettük meg ott, eléggé elavult struktúrában. Aki ismeri a jelenkor.net oldalt, az láthatja, hogy napi egy irodalommal kapcsolatos érdekes anyag, tárca, interjú, kritika, külföldi beszámoló jelenik meg. A Magazin más.
Miben? Ágoston Zoltánnal beszéltem először, azt mondta, hogy téged keresselek, mert a Magazinnak te voltál a motorja.
Igen, nagyjából én vittem végig ezt a dolgot. Talán azért volt ez a késztetés bennem, mert nem vagyok irodalmár, szociológusként végeztem az egyetemen és sokáig újságírással foglalkoztam. A Jelenkornál tördelőként dolgozom, illetve az online felületünkön szerkesztőként is. Azt gondoltam, hogy
a Jelenkor mellett évente egyszer elférne egy magazinszerű kiadvány, ami a Jelenkorhoz tartozik, de teljesen más megközelítésű, más tördeléssel, más fílinggel…
Miért volt erre szükség szerinted?
Gyakori vád az irodalommal szemben, hogy elefántcsonttoronyba zárkózik, nem újul meg, magába forduló emberek gyülekezőhelye… Szerintem ez nincs így. Rengeteg író népszerű, figyelnek a véleményükre.
Ha ironizálok, akkor Tóth Kriszta véleményére mostanában sokan figyelnek közéleti fronton… De ott van Grecsó Kriszián, Lackfi János, Parti Nagy Lajos…
Tíz-húsz nevet lehetne sorolni, sokat a Jelenkor szerzői közül is. Nem is a neveken van a hangsúly. Ha egy irodalmi folyóirat, így a Jelenkor is vállal egyfajta konzervatív szerepkört, az irodalom értékmegőrzését, ami nehezen piacosítható, akkor miért ne tennénk meg azt, hogy más formátumokban való megjelenéssel felhívjuk a figyelmet arra, milyen értékes munkát végzünk. A magazint összekötjük a print formátummal, így aki betekintést nyer abba, hogy milyen érdekes a munkánk, az kedvet kaphat a folyóirat olvasásához, ahol az igazi munka folyik.
Röhrig Géza szerepel a magazin címlapján, de a felsorolásban ott van Tompa Andrea vagy Bősze Ádám…
Szvoren Edina, Darvasi László, Bán Zsófia…
Figyeltünk arra, hogy rengeteg női író is szerepeljen a lapban.
Hogy lehet hozzájutni a Magazinhoz?
Aki megrendeli a Jelenkor folyóiratot egy évre, az megkapja ajándékba. Aki nem rendelte meg, az a könyvtárban, vagy egy barátjánál elolvashatja. Tegyük hozzá, hogy a Jelenkor, mint a mai magyar irodalmi folyóiratok többsége, nincs túl jó anyagi helyzetben, folyamatosan a fennmaradásáért küzd. Nekünk minden előfizető számít. Minket ez tart életben az állami támogatások és a különböző pályázati források mellett. Ezért a magazinnal azt is szeretnénk jelezni, mennyire fontosak az előfizetők, s valamit szeretnénk adni nekik még pluszban is. Ezzel régi előfizetőink hűségét, és az új előfizetők bizalmát jutalmazzuk.
A Magazint ki készítette?
Belső szerkesztőségi munkával készült. A szövegeket a szerkesztők úgy szerkesztették, mint a többi Jelenkor-lapszámot, a tördelés és a design az én munkám. A szellemiséget pedig a szerzőink adják. Fehér Renátó, fiatal szerzőnk azt írta, hogy olyan a Magazin, mint egy Jelenkor-line up.
Ez egy merítés 2020-ból.
A print szellemiségéből. Néhány rövidebb próza, interjúk, három szerzőtől versek, és átvettünk az online-oldalunkról is néhány cikket. P. Müller Péter izlandi útibeszámolóját és Havasréti József bécsi metrókról szóló írását. Ezzel az online felületünket is népszerűsítjük. Ha ősszel lesznek ismét rendezvényeink, például szervezhetünk valamikor egy Könyvhetet, akkor talán ott is áruljuk majd a magazint.
