Ha sváb ételekről van szó, Schneider Gábor a mi emberünk. Recepteket ment meg az feledéstől, maga is sok ételt elkészített már, és ezeket saját blogján osztja meg az érdeklődőkkel. „Civilben” a Dunántúli Napló szerkesztője, a PTE alumnusa. A gasztronómia iránti elköteleződésének bizonyítéka az is, hogy nemcsak elkészítési módokat ír le, és nem csak magára főz: nemrég a Balkán Bisztróban sváb vacsoraesttel örvendeztette meg a nagyérdeműt.
Honnan ered a sváb ételek iránti szereteted?
Alapvetően szeretek főzni, hobbiszakácsként, a családnak vagy barátoknak is. Hat éve indítottam egy gasztroblogot (http://pekeskifli.blog.hu), ami aztán tematikus bloggá alakult, mivel egy idő után már csak sváb ételekkel foglalkozott. Ma a blog amolyan online szakácskönyvként működik: itt több mint száz recept található meg, és ha találok valami újat, vagy történik valami érdekes ebben a témában, akkor természetesen új bejegyzés is születik. A sváb konyhát legalább olyan fontosnak tartom, mint a magyarországi németek kultúrájának egyéb részeit, melyeknek mind megvannak a maguk követői, ápolói.
Én a magam részéről a főzésben tudom megélni a sváb gyökereimet, identitásomat.
Míg mások dalokat, táncokat tanulnak meg és mutatnak be, addig én recepteket tanulok és azokat „bemutatom”, lehetőleg minél több embernek. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan érték, amit érdemes másokhoz is eljuttatni.
Miben különböznek a sváb ételek másoktól?
Nagyon egyszerű és takarékos konyha ez: főként szezonális alapanyagokból dolgozik, amiket annak idején a ház körül meg lehetett termelni. Mindennek megvan a helye, folyamata, semmit nem dobnak ki. Ha például bablevest főztek, akkor annyi babot használtak, hogy abból félretéve salátát, vagy főzeléket is tudjanak készíteni.
És nem utolsó sorban karakteres és ízletes ételekről van szó. Ilyen például a Tunges, ami egy sok hagymával készülő pörköltféle, vagy a Stifolder ami egy tipikus sváb húskészítmény.
Talán te is termelsz otthon magadnak alapanyagokat?
Igen, van egy kertem, ahol sok mindent, megtermelek. Persze mindenre sem időm, sem helyem nincs, de van például egy külön fűszerkertem is legalább húsz növénnyel, és ezek a friss fűszerek is nagyon sokat számítanak egy ételben. Egész más érzés, amikor az ember abból főz, amit maga termelt.
Milyen egy tipikus sváb napi menü?
A sváboknál inkább a heti ételrend volt a fontos. Volt tésztanap, babos és káposztás nap. Húst egyszer-egyszer, leginkább hétvégén vagy ünnepnapokon fogyasztottak. Általában minden héten kétszer volt tészta - ez egy olyan bevett szokás, amit a sváb közösségek a mai napig követnek. A napi étkezésre az energiadús fogások jellemzők, sok lisztet használnak és sertészsírral főznek. Náluk természetes, például hogy egy kifli is zsírral készül. Amikor kialakult ez a konyha, akkor főként a paraszti életforma volt jellemző a sváb közösségre, naponta nem kevés fizikai munkát végeztek, így kellett is a kalória. A Németországból magukkal hozott alapok, és az itt megismert újdonságok együttese alakította ki ezt a konyhát. A pirospaprikát például eredetileg nem használták, itt viszont nagyon sok étel fűszere lett. Ezért ez a konyha nagyon vegyes, hiszen – akárcsak maga a svábság – elfogadta, és magáévá tette azt, amit itt ismert meg.
Az embereket mennyire nyitottak ma a sváb ételekre?
A blogot sokan megtalálják, megnézik, úgy látom, hogy van érdeklődés iránta. Persze nem fogom megváltani vele a világot, de nem is ez a cél: én ebben örömömet lelem, szívesen csinálom. A vacsoraest is teltházas volt, látszott, hogy kíváncsiak voltak rá az emberek. Pécsett a kínain keresztül a törökön és az olaszon át sok nemzet ételét megtaláljuk, ami jó dolog.
Itt vannak a svábok, akik jelentős létszámban élnek Baranyában, a hagyományaik sem elhanyagolhatók. Miért ne lehetne egy olyan hely, ahol a sváb ételek is elérhetők?
Tervezed, hogy írsz egy szakácskönyvet? Vagy esetleg nyitsz egy ilyen éttermet?
A könyv ötletelés szintjén már többször felmerült. A mai olvasói igényeknek megfelelő sváb szakácskönyv nincs igazán, úgyhogy nyitott a pálya ebbe az irányba. Az étterem jelenleg csak egy álom, de lehet, hogy egyszer lesz ennek a történetnek ilyen kifutása is. Örülnék neki, annak ellenére, hogy a blog eredetileg nem ilyen céllal indult. Mindenesetre ősszel belekezdtem egy kétéves szakácsiskolába, hogy ne csak írjak, beszéljek a főzésről, de papírom is legyen róla, ha már ezt csinálom.
Van kedvenc sváb ételed?
Amit leggyakrabban készítek, az a pekeskifli. De nagyon szeretem a Saurest krumpligombóccal, ami egy sertés belsőségek felhasználásával készülő pájsliszerű étel, bátran merem ajánlani bárkinek.
