Pezsgő vita bontakozott ki az Ókortudományi Konferencia május 21-i napján, melyen Finisbe értünk...(?)Pódiumbeszélgetés a latinoktatás jövőjéről, lehetőségeiről címmel tartották a háromnapos rendezvény utolsó programját. A szombati eseményen tele volt az Ifjúság úti campus B épületének negyedik emeleti nagyelőadója.
A moderátor dr. Gloviczki Zoltán (rektor, Apor Vilmos Katolikus Főiskola) volt, a vita kiemelt résztvevői
Szedenik Enikő (vezetőtanár, Ókortudományi Társaság Latintanári munkaközössége, Budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium),
Szőke Máté Tibor (latin szakos tanár, Piarista Gimnázium Budapest),
Kerti Anna Emese (egyetemi hallgató, ELTE BTK),
Ferenczi Attila (egyetemi docens, ELTE BTK Ókortudományi Intézet) voltak.
Kezdjük három megalapozatlan városi legenda eloszlatásával:
a közvélekedéssel ellentétben az, hogy valaki latint oktat, nem jelenti azt, hogy idős,
az, hogy egy konferencián moderált kerekasztal-beszélgetés zajlik, nem feltétlenül jár azzal, hogy az összes többi jelenlévő nem alakíthatja aktívan a beszélgetés menetét,
nem minden konferencia-beszélgetés parttalan és köldöknéző.
Az eszmecsere azért volt érdekes egyetemi szempontból is, mert a klasszika-filológia szakra jelentkezők e nyelvre építenek, és az ideális felvételiző már rendelkezik valamilyen szintű latin nyelvi alappal.
Miért érdemes latint tanulni?
Miért érdemes latint tanítani?
“Pont olyan fölösleges, mint József Attila verseket olvasni vagy a harmincéves háborúról tanulni -
nincs értelme a hasznosságát keresni"
- jegyezte meg a kerekasztal-beszélgetés egyik résztvevője. Sokan osztottak meg példákat azokról a volt tanítványaikról, akik a latin tudásuk révén értek el későbbi sikereket - nem hangzott el, de erre klasszikus példa Mark Zuckerberg, akit a középiskolai tanulmányai alatt latinra is tanítottak. “Nem az eladhatóság a lényeg, hanem az, hogy a latin kultúra kompatibilis a mával” - hangzott el.
A nyolcvanas években volt, aki arra számított, hogy megszűnik a latinoktatás a középiskolákban. A ‘90-es években viszont erőre kapott, relatíve sokan fedezték fel újra a latin nyelv szépségeit. A konjunktúra után ismét kedvezőtlenebb időszak érkezett: “Úgy érezzük magunkat, mint a Titanic zenekara” - mondta egy résztvevő. “Mi lesz így a latinoktatással?
Néhány pesti gimnázium privilégiuma lesz?”
- tette fel a kérdést egy másik.
“A latintanítás egy lehetőség-halmaz” - fogalmazódott meg, miközben mások a latin tanításának szentháromságára, a nyelvtanra, szövegfordításra és a kultúrtörténetre való támaszkodásban látják a jövő sikerességét is. Abban mindenki egyetértett, hogy a latin sok pedagógiai lehetőséget rejt magában - ahogy a kerekasztal-beszélgetés egyik résztvevője megjegyezte: “Mégiscsak egy 2000 éves tradícióról van szó, melynek nem nyelvi részei is vannak.”
Idealizált nyelvi test
“A mai latin könyvekben olyan szövegeket tanítunk, melyeknek szintje messze túlmutat azon, amit az emelt szintű érettségin megkövetelnek!” - hangzott el. Van egy közös, a nyelvi tudás mérésére kidolgozott uniós referenciakeret, ám a legtöbb résztvevő szerint ez nem passzol a klasszikus nyelvekhez.
“Esküszöm, hogy Horatius nem B2-es”
- vélekedett egy másik vitázó.
Az adatok forrása: https://nyak.oh.gov.hu
Abban mind egyetértettek, hogy a magas nyelvi szint abból adódik, hogy a latin nyelvkönyvek szövegeit esztétikai, és nem nyelvtanítási szempontok alapján állították össze.
Felmerült, hogy érdemes lenne-e kései latin szövegeket is az oktatásba emelni, vagy megjelenhessenek-e az aranykori irodalom mellett a művészettörténethez kötődő szövegek, sőt, akár a ma témáihoz kötődő anyagok. Az angolszász és a német gyakorlat az, hogy “kreált” szövegek révén tanítanak latint, vagyis nem feltétlenül ragaszkodnak az aranykori szövegekhez és/vagy azok “butított” verziójához - vajon ez lenne a magyarországi latintanítás reformjának útja?
Abban is egyetértettek, hogy a tananyag behatárolja a módszertant is. Ahogy elhangzott:
“Ovidius szövegeit nehéz csoportmunkában tanítani.”
Így marad a frontális oktatási módszer.
Felmerült annak az igénye, hogy új tankönyvre lenne szükség, ami modernebb formában tenné lehetővé a nyelvoktatást. Úgy tűnt, gumicsont ez a résztvevők számára, a legtöbben azt hangsúlyozták: a tantervek és tananyagok fejlesztése kapcsán úgy tűnik, Magyarországon a latin az utolsó utáni a sorban.
