Teltház zárta Milbacher Róbert (a PTE BTK Klasszikus Irodalomtörténeti és Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék docense) Legendahántás című, idén megjelent kötetének bemutatóját a PécsLiten, szeptember 13-án. A Művészetek és Irodalom Házának nagytermét szinte csordultig töltötték az érdeklődök. Ugyanis Milbacher, aki az utóbbi időkben szépíróként is jelentkezett irodalomtörténész mivolta ellenére egy újabb irodalomtörténeti írással rukkolt elő, ami azonban sokkal inkább a nagyérdeműnek, mintsem a szakmabelieknek készült. A beszélgetést Ágoston Zoltán, a Jelenkor főszerkesztője vezette.
„Mind arra vágyunk, hogy “legendásítsuk” ezeket az embereket.”
A Legendahántás Milbacher Róbert új kötete, melyet a kritikusok Háy János és Nyáry Krisztián irodalomtörténet népszerűsítő írásai mellé sorolnak. A szerző elmondta, hogy sokkal inkább valós legendák és történetek irányába mozdult el, vagyis
olyasmiket mutat be, amelyeket konkrét tanulmányokban már bizonyítottak, pletykákkal kevésbé foglalkozott.
Félreértés ne essék, ezek az anekdoták is roppant izgalmasak. Akár egyes tévhiteket korrigálnak is, illetve árnyalnak egyes karaktereket.
A kötettel Milbacher több évtizede félretett terve valósult meg. A kilencvenes évek végén ugyanis már felkeresett egy kiadót egy ehhez hasonló koncepcióval, aki akkor lelkesen rá is bólintott, azonban az élet elsodorta annak a könyvnek a megírásától. A karantén időszaka alatt azonban, - jegyzem meg: amíg mások kovászt neveltek és kenyeret sütöttek - Milbacher Róbert ezt a kötetét készítette elő. Mondhatni, hogy a Nyáry írásaira érkező reakciók és a felszabadult idő eredményezték, hogy kezünkben tarthatjuk a Legendahántás-t, ami eddig 1500 példányban kelt el.
„A burokból kiszólni.”
A kötet megírásával Milbacher Róbert célja az volt, hogy egy alaposan alátámasztott népszerűsítő írásművet hozzon létre, ami a történelmi kategóriában igen népszerű műfajhoz hasonlóan valódi közönségre talál. Célkitűzésével ellentétesen több szakmai kritikus is véleményt formál erről az írásáról, miközben egy más közegnek szánta. Ehhez kapcsolódóan olyan szinte celebritásnak számító irodalmárral is foglalkozott, mint
Petőfi Sándor, aki már saját korában is tett arról, hogy az emberek ne feledkezzenek el a nevéről.
Brandépítő Petőfi
Petőfi Sándor nem csupán nagy irodalmi alakunk, hanem korában igazi celebritásnak számított. Lila frakkjával és botrányaival felkapott közszereplő volt: aki kicsit is ismerte a kávéházak világát, az Petőfit is biztosan ismerte, és biztosan megismerhette hihetetlen brilliáns tudását, aminek köszönhetően fent tudta tartani magát. Amikor összeházasodtak Szendrey Júliával, egyik legnagyobb ellenszenvet az váltotta ki a család részéről, hogy a konzervatív nemesi család sarját egy szerb származású celeb próbálta meghódítani. Ennek dacára - akár egy Rómeó és Júlia-parafrázis - titokban egybekeltek. Erről persze Szendrey naplójában olvashatunk is, beleértve a nászéjszakájára tett megjegyzéseket is. Mostanra biztosan tudhatjuk, hogy Jókai (aki ki is adta a naplót, mire a nászút véget ért) és a frissházas Petőfi közösen szerkesztették Szendrey Júlia naplóját, amivel a házaspár saját brandjét is építette.
Intertextualitás és Arany
Kurzivált szavak és parafrázisként értelmezhető sorok: Arany János már használta ezeket a módszereket, illetve a tizennyolcadik században eszmefuttatást folytatott a plagizálás jelenségéről és arról, meddig lehet a szövegköztiséget működtetni.
Erről és hasonló finomságokról is lehet olvasni a Legendahántás-ban.
