Akkor is sokatmondóak a HVG címlapjai, ha az ember bele sem olvas a kiadványba. Jakus Ibolya, a HVG felelős szerkesztője és Szauer Péter, a HVG vezérigazgatója úgy fogalmaztak, hogy a konkrét cikk tartalmán kívül, melyhez kötődik, a témának mindig az aktuális közhangulatra kell utalnia. Akkor érik el a céljukat, amikor a leleményes grafikát látva arra gondol az olvasó, hogy
„ezt én is így gondolom”.
Az ötlet, hogy a kiadvány címlapja valójában egy plakát legyen, Horváth Zoltáné volt, akit később csak a „címlapkirályként” emlegettek. A 25 év címlapjait bemutató tárlat anyagai olyannyira magukért beszélnek, hogy önmagukban is megállják a helyüket, vagyis 25 év távlatából sem szükséges elmagyarázni, milyen témáról van szó. Az is szembetűnő, mennyit finomodik, csiszolódik, lesz egyre igényesebb a HVG címlapja.
„Volt néhány címlapperünk”
– kuncogtak a tárlat megnyitói a beszélgetésen, utalva például a Nagyharácsony feliratú címlapra, mely Esterházy Péter cikkéhez készült.
Akik a beszélgetésen is maradtak, kaptak ajándékba egy példányt a HVG legeslegelső példányából, melyet 1979. június 9-én jelent meg, és összesen 8 forintba került. Ennek első oldalán Manila város határa látható, ekkor tartották ott az ún. UNCTAD-tanácskozást. „Ha egy szegény ország gyors segítséget remél az UNCTAD-tárgyalásokról, csak csalódhat, mivel a szervezetnek sem pénze, sem hatalma nincs ehhez. Ha viszont fórumot várt, ahol elmondhatja a véleményét és megismerheti másét, remélheti, hogy néhány probléma megoldására belátható időn belül megérik a helyzet.”
