close
CímlapKultúraLehet Mózesből jedi lovag?

Lehet Mózesből jedi lovag?

bibliodráma
2017. május 01.

A bibliodráma a pszichodrámához hasonlóan lehetővé teszi a psziché dramatikus megjelenítését, érzések „kijátszását”. A hagyományos pszichodrámánál azonban speciálisabb, hiszen míg ott kedvem szerint alakíthatom az események menetét, addig a bibliodrámában nincs ekkora szabadságom. Ez utóbbiban ugyanis bibliai történeteket játszunk el, azaz a helyszín, a korszak, a kultúra, de még a karakter és az események menete is adott. Nem változtathatok az adott szereplő személyiségén és nem léphetek át korokat, kultúrákat sem. A bibliodrámában Mózesből tehát nem lehet jedi lovag, habár ez a transzformáció egy hagyományos pszichodrámás alkalmon kivitelezhető lenne. A bibliodráma lényege éppen az, hogy egy bibliai szerepbe préselem bele az érzéseim. Önmagam és a karakterem közötti feszültséget figyelem az egész folyamat alatt.

A téma pécsieknek különösen aktuális, hiszen városunkban is működik bibliodrámás csoport katolikus szervezésben. A csoport koordinálását Nagy Norbert atya, a pécsi egyházmegye ifjúsági referense, a PTE Egyetemi Lelkészségének katolikus képviselője végzi, aki emellett mentálhigiénés szakember, illetve hivatásos bibliodráma-vezető is.

Fontos információ, hogy nem kell feltétlenül elkötelezett hívőnek vagy istenkeresőnek lenned, ahhoz, hogy csatlakozhass. Ugyanakkor a bibliodráma amellett, hogy segít megérteni, ki is vagy valójában, hitbeli megerősödéshez is vezethet.

Sokszor tekintenek ezért erre a technikára a pszichológia és a vallás hatékony párbeszédeként. Nem feltétlenül baj, ha a módszer spirituális oldalára nem vagy fogékony, de tiszteletben kell tartanod, hogy sokan a csoportból hívőként játszanak, így máshogy viszonyulnak a bibliai történetekhez.

Egy bibliodrámás alkalom egész estés programot jelent, hiszen három-négy órát is igénybe vesz. Kezdetben elég szkeptikus voltam, nem tudtam elképzelni, ugyan mégis mire kell ennyi idő – a tényleges játék ugyanis csupán 10-15 perc. Résztvevőként viszont tapasztaltam, hogy ez a néhány óra hamar és tartalmasan telik el.

Az estét témára és egymásra hangoló bemelegítő játékokkal kezdtük. Ezt követte a történetválasztás a Bibliából, átbeszéltük az adott részt, kérdéseket tehettünk fel; majd szerepeket választottunk magunknak. Csendes időt kaptunk arra, hogy azonosuljunk a karakterünkkel: beöltöztünk és összeraktuk a történetbe illeszkedő múltunk, személyiségünk részleteit. Az átváltozás néhány embernél hátborzongató volt. Lehet-e a pár perccel korábban még közvetlen, mosolygós fiatal lányból egyszerre csak vad ösztönember, férfi, aki bármelyik pillanatban kész gyilkolni, ha a helyzet úgy kívánja? Átváltozhatok-e én ennek az ösztönembernek a jelentéktelen feleségévé? Történhet ez velem annak ellenére, hogy magamat határozottnak és domináns személyiségnek ismerem mind munkában, mind párkapcsolatban? A bibliodráma megmutatta, hogy igen. A játékot követő reflexiós körök pedig segítettek az egészen egyedi tapasztalatok feldolgozásában.

Először még jelmezben, karakterünkkel azonosulva beszéltünk arról, mit éltünk meg, majd arról, hogyan tudjuk ezt a hétköznapi életünkhöz kapcsolni.

Ezután megérintettük egymás vállát, nevén szólítottuk a másikat, azaz “kivettük” egymást a szerepeinkből. Az utolsó, körben következik a megosztás, arról számoltunk be, mit viszünk haza. Tekintetek, mosolyok, kérdések, elhatározások találtak gazdára.

Egyszeri tapasztalatnak érdekes volt, a csoport oszlopos tagjai viszont úgy vélekednek, a bibliodrámának ennél jóval több haszna van. A megkérdezettek kiemelték, a csoport biztonságos közeget jelent számukra, ahol minden bennük lévő feszültséget, indulatot, gyengeséget megélhetnek, anélkül hogy megbántanának másokat vagy éppen maguk sérülnének. Bátran kiadhatnak magukból agressziót, fájdalmat, hiszen a csoporttitok szent és sérthetetlen: a résztvevőként csupán arról beszélhetsz másoknak, amit te megéltél, a többiek problémáiról, megnyilvánulásairól nem adhatsz ki információt kívülállóknak.

Ebből adódóan az esték érzelmi palettája mindig nagyon széles: semlegességtől a zokogásig van itt minden.

A műfaj kötöttsége, a tény, hogy nem léphetsz ki a szerepedből pedig segít abban, hogy irányítottabban figyelj magadra. Sokféle szerep, még több megélhető érzelem. Még csak nem is mindig személyt kell megjelenítened: lehetsz például fa, melyen Izsákot majdnem feláldozzák vagy aranyborjúként tapasztalhatod milyen, ha imádnak majd összetörnek. Amikor arról kérdeztem a csoporttagokat, hogy melyik szerepet tartják a legérdekesebbnek, a válasz Isten vagy Jézus volt. Ebben a karakterben ugyanis megtapasztalhatod, milyen teljesen szabadnak lenni, máshogy látod a világot. Természetesen nem maradsz Isten a hétköznapokban, de tudatosítod magadban, hogy

mindig megnézheted az életedet, a problémáidat más szemszögből is.

Hasonlóan az élet bármely területéhez, a bibliodrámára is igaz, hogy akkor kaphatsz tőle sokat, ha időt és energiát fektetsz bele. Ha mered mások elé tárni a problémáidat, mersz olyan szerepet választani, ami lehetővé teszi, hogy intenzíven dolgozz az érzéseiddel. Ha hajlandó vagy átlépni a korlátaidat, vagy csak szeretnél egy este erejéig valamelyik bibliai szereplő bőrébe bújni, érdemes kipróbálnod.

Ha többet szeretnél megtudni a bibliodrámáról, az alábbi weboldalt ajánljuk figyelmedbe: http://pszichodrama.hu/

Amennyiben a pécsi vonatkozás érdekel, Geiszelhardt Sárával érdemes felvenned a kapcsolatot:

https://www.facebook.com/geiszelhardt.sara?fref=ts

(A nyitókép a 2017-es Ifjúsági Passión készült, a fotó szerzője: Kolozsvári László)

Szabó Bianka

Szabó Bianka

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni