A Magyaros Szakhét 2022 programja idén a tavaly elhunyt Kálmán C. Györgyre emléke köré szerveződik. A programban konferencia, előadások, társasjáték, könyvbemutatók, kirándulás és közös főzés is helyet kapott. A Literatura című folyóirat 2022/1. számát Kálmán C. Györgynek szentelték, ennek bemutatóján jártunk a szakhét első napján, május 3-án a pécsi bölcsészkaron.
Szolláth Dávid a folyóirat felelős szerkesztője, Kálmán C. György egykori pécsi tanítványa felvezetőjében kiemelte: a tematikus lapszám fő vezérlőelve a szakmaiság volt, ugyanakkor nem lehet eltekinteni a személyességtől, hiszen a Literatura mostani szerzői között szinte mindenkinek volt személyes kapcsolata Kálmán C. Györggyel.
Kálmán C. György 1990-től a Janus Pannonius Tudományegyetem Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszékén tanított 2007-ig. A lapszámbemutatón a közvetlen kollégák és egykori tanítványok körében Szolláthon kívül jelen volt Bőhm Gábor, Orbán Jolán, Pálffy Eszter, Z. Varga Zoltán, a PTE Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszékének jelenleg is oktatói, tanítványai, valamint a családtagok közül Kálmán C. György gyermekei is. A jelenlévők mindegyike megosztott egy-egy emlékezetes mozzanatot a hajdani kollégáról.
Orbán Jolán Jacques Derrida, A szakma jövője, avagy a feltétel nélküli egyetem című előadását követő konferencián elhangzott el. Kálmán C. György A boldogságról, avagy a feltételek nélküli performatív szövegét idézte, amely nem volt feszültségtől mentes, hiszen a téma érzékenyen érintette Derridát. (Az austini beszédaktus-elmélet több ponton fogalmazott meg kritikát a derridai írásaktus-elmélettel összefüggésben.)
„Amint Derrida meghallotta Kálmán C. György kifogástalan angolsággal, sziporkázó leleményességgel, kritikai éllel megírt, mély dallamos és vidám hangon előadott szövegét, amint meglátta szemüvege fölött kivillanó kíváncsi-kék tekintetét, teljesen feloldódott. Kálmán C. György szavai nem támadták, ahogy megszokhatta, nem védték, ahogy elvárhatta, nem tiszteletköröket futottak Austin vagy Derrida körül, mint sokan oly gyakran, hanem együttgondolkodásra hívtak. Derrida nagyon pontosan értette és nagyon is értékelte ezt a közös munkára szóló felhívást” – írja tanulmányában Orbán Jolán.
Bőhm Gábor ugyancsak a személyes érintettség okán idézte fel Kálmán C. Györgyöt. Véleménye szerint nem tudná pontosan megmondani, hogy mi az, amiben segített neki egykori tanára, sokkal inkább gondolkodásának, a mindenkori témához való közelítése volt számára rendkívül inspiráló, ahogy egymástól távoli karakterű szövegeket értelmezői és történeti perspektívában összekapcsol.
Kálmán C. György könyvtárát – végrendeletének megfelelően –, amely irodalomelméleti és szépirodalmi műveket egyaránt tartalmaz, a PTE Tudományegyetem Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszékére hagyta.
(Fotók: Jakab Viola)
