A világ minden tájáról érkeztek fényalkotók, hogy július 3. és 6. között nem mindennapi módon világítsák meg Pécs történelmi utcáit, tereit és épületeit a Fényfesztivál ideje alatt. A Fény Útja 28 helyszíne esténként megtelt kíváncsi látogatókkal, a város pedig szinte teljes egészében színes álruhába öltözött. Az idei rendezvényen kiemelt szerephez jutott a Zsolnay Kulturális Negyed, ahol egyebek mellett a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar hallgatóinak alkotásai is helyet kaptak.
A szervezők tájékoztatása szerint ebben az évben több mint százezer látogató érkezett a fesztiválra, és igaz, ami igaz, már az első, csütörtöki napon sokan várakoztak a belváros több pontján arra várva, hogy kigyúljanak a fények.
A fesztivál második napja viszont nem indult szerencsésen. Pénteken a szervezők a közösségi médiában értesítették az érdeklődőket arról, hogy kora este két faág leszakadt a viharos szél miatt a Sétatéren. Személyi sérülés nem történt és anyagi kár sem keletkezett, de a látogatók biztonsága érdekében, elővigyázatosságból lezárták az említett területet, így a Székesegyházra vetített Zsolnay Light Art Video Mapping verseny elmaradt és a Cella Septichora sem volt látogatható.
A Székesegyház homlokzatára vetített Zsolnay Light Art Mapping versenyen idén mindössze négy alkotás kapott helyet. A körülöttünk állókat, sétálókat hallgatva ezek minden tekintetben alulmaradtak a korábbi évek versenymunkáival szemben, ráadásul a vetítés nagyon gyorsan véget is ért. A nemzetközi verseny során egy magyar, egy lengyel, egy cseh és egy bolgár alkotást láthatott a közönség, melyek közül a bolgár Elektrick.me csapata kapta a közönségtől a legtöbb szavazatot.
A pénteki látogatók nagy része érezhetően visszatért szombaton este is, hiszen soha nem látott embertömeg fogadott minket a belvárost és a Barbakánt összekötő szakaszon, a Fényszőnyeg emiatt teljes egészében befogadhatatlanná, egyben láthatatlanná vált.
Idén először a Zsolnay Kulturális Negyed is teljes értékű helyszínként kapcsolódott be a Fényfesztivál vérkeringésébe. Itt kaptak teret az egyetem kreatív műhelyei is; a Művészeti Kar hallgatói és oktatói több alkotással is várták a látogatókat. A bemutatott fényinstallációk, nemcsak technikai bravúrok, hanem társadalmi és művészeti állásfoglalások is voltak egyben.
Az alkotásokat a Fényfesztivált megelőzően ebben a cikkben mutattuk be
A legnagyobb sikert itt láthatóan a Fényszőnyeg kistestvére, Bódis Dávid Fénykert című alkotása aratta, mely emberi-növényi összefonódások sorozatával álomszerű kerti sétára hívta a befogadókat. A legkisebbek körében itt Koza Petra foszforeszkáló játszótere, A játszótér titkos élete volt a legnépszerűbb, de az Árkádban felállított Csillagpor installáció legtöbb csodálója is kisgyerek volt.
Számomra az igazi hiányérzetet idén is az okozta, hogy a Fény Útja egyes állomásai nem kapcsolódtak össze, a séta és az élmény meg-meg szakadt. Péntek este a Kodály Központnál kezdtünk, innen vettük be a Balokány-ligetet, majd a Zsolnay Negyedet, ahonnan a belvárosba tartva, a buszra várva csak egy hangosan zúgó aggregátor nyújtott valamiféle élményt. Szívesen sétáltunk is volna, ha a Negyed és a belváros közötti szakasz hívogatónak bizonyult volna. Az Árkád folyosóit is csak az emberek trappoló hangja töltötte meg, a központi installáción kívül semmilyen látvány nem várta a látogatókat, pedig korábban már erre is volt példa.
Összességében azt gondolom, hogy a Fényfesztivál még most is tündököl a maga nemében, azonban az elmúlt évekhez képest veszített a varázsából, ugyanakkor bízom benne, hogy jövőre újra rátalál arra a lendületre és kreatív energiára, amely korábban számomra annyira emlékezetessé tette.
