Hatalmas festmények, olyan nagyok, amiket kis műhelyekben nem lehetne megalkotni, apró termekben nem lehetne kiállítani, és amiket nem lehet anélkül szemlélni, hogy az emberre ne törne rá az érzés, hogy ő maga mennyire eltörpül a művészeti alkotásokhoz képest.
12 éve már, hogy az első Színerő kiállítást megnyitották – az akkor még nem is létező Zsolnay Negyed alapjául szolgáló volt Zsolnay gyár vakolatlan, hatalmas raktárhelyiségéiben. Az alapötlet Ilona Keserü Ilona nevéhez fűződik, az elnevezés pedig onnan ered, hogy a táblaképeknél nagyobb festményekhez kell a színerő. Azóta a Művészeti Kar Doktori Iskolájának kurzusa is nagyobb lett: ahogy Nyilas Márta festőművész beszédéből kiderült, már „külsős” művészek is kopogtatnak náluk, hogy nagyméretű alkotásaik a tárlat részei lehessenek.
A IX. Színerő kiállítás megnyitójára február 8-án került sor a Zsolnay Negyed galériájában. A kiállító művészek: Fejes Miklós, Nemes Csaba, Nyári Zsolt, Nyilas Márta, Petrics Flóra Pincehelyi András, Mátis Rita és Varga Rita.
Az idei kiállítás különlegessége az volt, hogy januártól nyomon lehetett követni azt, hogyan készülnek ezek a festmények, ráadásul a megnyitó után a kiállítás területén is volt egy olyan terem, ahol folyamatában lehetett látni egy festmény születését, illetve az alkotás folyamatának hangulatát érzékeltető tárgyakat (festéktubusok, tornacipő, póló, ecsetek, törlőrongyok stb.).
