Balatoni Sándor orgonaművész, kórusvezető, zeneszerző. A PTE Művészeti Karán diplomázott karvezető és orgona szakon egyaránt és egy szomszédjában lakott zongoratanárnő hatására kezdett el zenével foglalkozni még általános iskolás korában.
Miért pont az orgona? Inspirált valaki?
A nagymamám egy plébánián volt házvezetőnő, ahol egy zeneszerető atya, Molnár Ottó volt a plébános, így
már általános iskolás koromban többször orgonáltam egy-két misén.
Az ő bátorítására kezdtem el a kántorképzőt, ahonnan kezdve már egyre komolyabban kezdtem tanulni a hangszert. Emellett nagybátyám, Balatoni Mátyás a pécsi Bazilika orgonistája volt, aki szintén motivált.
Mikor döntötted el, hogy az egyetemen is zenét szeretnél tanulni?
Akárcsak a kezdetek, ez sem volt teljesen egyértelmű. Kereskedelmi középiskolában érettségiztem és közgazdásznak készültem egy rövid ideig, de már akkor úgy éreztem, hogy nem ezzel szeretnék foglalkozni. Így beiratkoztam a művészeti szakközépiskolába zeneszerzés szakra Győrffy Istvánhoz, illetve ezzel párhuzamosan tanultam Budapesten egyházzenét olyan kiváló zenészekkel, mint Tardy László és Koloss István. Ezek után már nem volt kérdés, hogy a zeneművészeti egyetem jön, de közben a kórusvezetés is komolyan elkezdett érdekelni, és mivel nem tudtam dönteni, ezért karvezetésből és orgonából is diplomáztam.
Mit tud adni egy zenésznek a PTE Művészeti Kara? Segített fejlődni?
Én egy rendkívül jó hangulatú közösségben voltam itt hallgató, de a szakmai kvalitásról árulkodik, hogy egy-két kivétellel az összes barátom, ismerősöm a zenei pályát választotta, illetve azon maradt. Ebben fontos katalizátor szerepe volt természetesen a kimagasló tanári karnak is.
Fontos az elmélet is, főleg az alapokhoz, de ahhoz, hogy valaki gyakorlott előadóművész legyen, olyan nemzetközileg is elismert példaképekre van szükség, mint akiknél én is tanultam.
A mai napig baráti, közeli viszonyt ápolok sok volt professzorommal, mint például Lakner Tamással vagy Király Csabával, és tudom, hogy mind szakmailag, mind emberileg bármikor számíthatok rájuk, és a mai napig sokat tanulok tőlük.
Milyen lehetőségei vannak egy orgonaművésznek, karvezetőnek, zeneszerzőnek itthon vagy akár külföldön? Meg lehet élni klasszikus zenélésből?
Egyfelől öröm, hogy Magyarországon rendkívül sok kiváló orgonaművész él, másfelől kihívás is, hiszen telített a piac. A legtöbb hangszerrel ellentétben orgonistaként zenekari, kamarazenei lehetőségek sem nagyon vannak. Habár én már évek óta orgonálok a Pannon Filharmonikusoknál, azért abból sohasem lehetne kitölteni egy főállást, és nincs is tömegével szükség orgonistákra, mint mondjuk a hegedűsöknél vagy a legtöbb zenekari zenész esetében. A megélhetés más kérdés, a legtöbb orgonista akit ismerek azért rendelkezik egy főállással például tanárként vagy egyházzenészként, hiszen azért a koncertek eloszlása elég rapszodikus tud lenni.
Külföldön természetesen jobban megfizetik a koncerteket, azért jellemzően az ottani ismerőseim is vagy tanítanak, vagy templomban orgonálnak a koncertek mellett.
Oktatsz is a zenélés mellett?
Igen, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már gyakorlatilag a diplomáim megszerzése után egyből óraadó lettem a Művészeti Karon, majd a doktori fokozat megszerzése óta tanársegédi státuszba is kerültem az alma mater-emben. Így többnyire a volt professzoraim kollégája lehetek, ami nagy megtiszteltetés, egyben felelősség is, de remélem sikerül a PTE-hez és a volt professzoraimhoz méltón végezni a munkámat.
