A Medgyessy Ferenc Művészeti Műhely képeiből összeállított kiállítás március 7-től, április 8-ig a PTE Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Karán látható. A kiállítás apropóján beszélgetett kollégánk a csoport egyik tagjával, egyetemünk munkatársával, Stirling Zsolttal.
Mikor került kapcsolatba az alkotócsoporttal?
Tulajdonképpen egy véletlennek köszönhetően értesültem a csoport létezéséről. A család ismerőse Vadász István, egy látogatás alkalmával figyelt fel alkotásaimra és ajánlott be a Dr. Pandur József festőművész, művészettörténész által vezetett alkotócsoportba. Ez immáron 25 éve történt. Pista, akit atyai barátomként tiszteltem, az alapítók között volt, a Bányász Képzőművészeti Műhely tagjaként) végig segített, támogatott a csoportban. Sajnos már nincs köztünk.
Mi ambícionálta, amikor csatlakozott a csoporthoz?
Az első pillanattól kezdve nagy szeretettel fogadtak. Korábban a sík és a tér problémája, a pozitív-negatív kérdése és a fekete-fehér játéka foglalkoztatott, ezen a területen Lantos Ferenctől kaptam az első instrukciókat. A geometriai formaelemekből építkező ábrázolásmódon túl, itt adódott alkalmam szélesíteni ismereteimet. Az alkotócsoport induláskor Bányász Képzőművészeti Műhely néven a Puskin majd a Zalka Művelődési Házban, később a Ságvári Művelődési Házban, a Szén- és Uránbánya közös gondozásában munkálkodott. A csatlakozásom előtti időszakban került az egyetemre, az akkori POTE biztosított helyet a működéshez. Abban az időben már én is az egyetemen dolgoztam. A beilleszkedés olyan jól sikerült, hogy az aktuális alkotótábort követően már a következő évben 1992-ben Siklóson részt vehettem egy közös kiállításon.
Hogyan zajlik le egy-egy műhelynap?
Hétfőnként a Szigeti úton az Elméleti Tömb egyik szemináriumi termében tartjuk foglalkozásainkat. Általában előre meghatározott tematika alapján szervezzük programjainkat. Havi szinten az első hét művészettörténeti, kultúrtörténeti előadással telik, a második és harmadik hét mindig az alkotómunka jegyében zajlik (forma, rajz szerkezet, felület, stb.) Az utolsó hét a korrektúráé. Ilyenkor az otthon készült alkotásainkat mutatjuk meg egymásnak. Ez amolyan zsűri, ahol bíráljuk, egymás alkotásait. Persze van úgy, hogy egy aktuális esemény felborítja tervet, akkor arra koncentrálunk, de a szervezések mellett sem múlhat el úgy műhelynap, hogy ne rajzolnánk legalább egy-egy gyors krokit, néhány vázlatot. Ilyenkor akár magunk ülünk modellt, vagy néhány egyszerű tárgyat, textíliát rajzolunk le ujjgyakorlatként, vonallal, folttal, színnel. A jobb idő beköszöntével, többször szabadtéri helyszínként az Elméleti Tömb és Janus Pannonius Klinikai Tömb közötti parkot vesszük birtokba.
Mit szeret ebben a közösségben a leginkább?
Az alkotócsoportban eltöltött 25 év után azt hiszem, hogy bátran mondhatom, rendkívüli csapat a miénk! Van közöttünk rajzpedagógus, bölcsész, orvos, kutató, nyugdíjas, egyetemi dolgozó és hallgató és a változatos korosztály ellenére szoros baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Sokkal több ez már egy alkotói közösségnél, mindannyian baráti viszonyt ápolunk egymással és akár 35 év korkülönbség esetén szerintem ez fantasztikus! Mindezek a különbözőségek ellenére, valódi összetartó csapatról van szó, ahol egymást támogatva dolgozunk. Talán fogalmazhatnék úgy is, hogy ez egy sziget, ahol azonos érdeklődésű emberek helyet, támogatást, bemutatkozási lehetőséget kapva élhetnek hobbijuknak, fejlesztve tudásukat, képességeiket, teret kapva az önkifejezésnek, műveik bemutatására. Összetart bennünket az alkotás öröme, a barátság, ami az évek, évtizedek alatt kialakult és természetesen művészeti vezetőnk Pandur József személyisége, pedagógiája.
Kérem, meséljen a művészeti vezetőről, Pandur Józsefről!
Ő a művészeti vezetőnk, ahogy szólítani szoktuk, Tanár Úr, Jóska, Mester. Fantasztikus pedagógiai érzékkel foglalkozik velünk, művészettörténész, főiskolai tanár, 1970 óta vezeti ezt a csoportot. Igyekszik mindenkiből kihozni, ami benne rejlik, erősíteni azt a területet, ami igazán jól fekszik és javítani ott, ami kevésbé megy. A mi csapatunk tagjai autodidakta alkotókból állnak. Ő közösség motorja, összekovácsolója. Személyisége a közösségünk minden tagjára nagy hatással van. A 25 alatt amióta a csapat alkotó tagja vagyok, egy nagyon közvetlen pedagógiai küldetését mindvégig szem előtt tartó szerény és nagyon érzékeny lelkű igazi művésztanárt ismerhettem meg benne. Nyugdíjba vonulását követően, fokozatosan csökkentette vállalásait, de legkedvesebbhez, hozzánk mindvégig ragaszkodik. A művészettörténeti tudás átadása mellett, rajzi tudását csodálva, mindannyian sokat tanultunk fantasztikus, rá jellemző pasztell technikájából.
Általában milyen képeket készítenek?
Az említett széles spektrumú alkotócsapatból adódóan széles az a skála is, hogy ki milyen eszközzel, technikával dolgozik. A műhelymunka inkább a szárazabb technikáknak, a gyorsan száradó anyagok használatának kedvez, mivel egy-egy hétfői nap végén össze kell pakolnunk, így az úsztatott akvarellel, temperával vagy olajjal inkább ki-ki otthon, vagy az alkotótáborokban dolgozik. Hétfőnként a grafitceruzáé, tollé, a pasztell- pitt- és a zsírkrétáé a főszerep, de azért egy-egy kisebb akvarell, vagy fapác, tusrajz, még belefér. Dolgozunk a gyorsan száradó akrillal is, de a technikai kísérleteket, új anyagok, eszközök, módszerek kipróbálását már inkább az alkotótáborok idejére tervezzük. Összességében grafittal, tollal készült rajzok, akrillal, akvarell, olajjal, pasztellel, temperával, tussal, vegyes technikával, de monotípia készült alkotások is kerülnek ki a kezeink alól, legyenek azok tájképek, portrék, tanulmányok, nonfiguratív alkotások.
Milyen érzés, évről-évre kiállítani?
Egy kiállítás, szerintem mindig ünnep. Egy alkotói periódus lezárását, az elkészült és gondosan válogatott alkotások bemutatását jeleni, mely tulajdonképpen számvetés és persze kontroll is egyben. Függetlenül attól, hogy minden esetben a kiállításra kerülő alkotásokat zsűrizzük, így mindig csak a legjobb, válogatott művek kerülhetnek a falakra a széles érdeklődők elé. Mindig nagy izgalom előzi meg a megnyitót, hogy milyen is lesz az alkotások fogadtatása. Számunkra nagyon fontos, az, hogy önmagunk elvárásának feleljünk meg első sorban, de fontos az is, hogy minden művészet iránt érdeklődő örömét lelje benne, és az úgynevezett szakma előtt is helytálljanak a bemutatásra kerülő műveink. Évente rendezünk alkotótáborokat, az ezekhez kapcsolódó és ettől függetlenül is évente egy, de akár több alkalommal rendezünk kiállításokat.
