Rendhagyó része a városunk történetét bemutató sorozatnak a Pécs a hódoltság korában (1543-1686) című. Egyrészt pazar a képanyaga: 31 térkép és rekonstrukciós kép egészíti ki a szöveget, másrészt olyan új nézőpontok érvényesítése, olyan alapos forráskutatás előzte meg, mely e korszak kapcsán először jelent meg Pécsről. A kötet bemutatóját december 16-án tartották, Vonyó József szerkesztővel Sudár Balázs és Varga Szabolcs szerzők beszélgettek, Keresnyei János, a Pécs Története Alapítvány elnökének moderálásával. Az eseményt a koronavírus-járvány miatt online rendezték.
Még hogy virágzó Pécs!
Felületes középiskolai emlékeink talán azt súgják: a török hódoltság alatt nem is lehetett olyan rossz Pécsett élni, hiszen a város virágkorát élte. Hát nem éppen! „Az oszmánokkal magas kultúra érkezik Magyarországra, amit gyakorolnak is, de ez egy párhuzamos valóság, ahogy összeomlik a hódoltság, ez el is tűnik a magyar kultúrából. A törökök relativizálják ma ezt, de
Magyarország szempontjából ez az időszak pusztulás volt.”
– mondta el Sudár Balázs. „Izgalmas, hogy melyik korban milyen a hódoltságról alkotott kép, figyelembe kell venni ezt is, mert a korábbi, a hódoltság alatti virágzó kép Pécsről fals. A török kor Pécs számára egy katasztrófával ért fel.” – erősítette meg Varga Szabolcs is, majd arra is felhívta a figyelmet: „a kötetben a hódoltságról egy mai, 21. századi felfogás, összegzés olvasható, ami egy lesz a hódoltságról alkotott képek sorában.”
Békés, egymást segítő együttélés?!
„Miért fontos Pécs törökkori történetének megírása akár más hódoltsági városokéval összevetve?” – tette fel a kérdést Vonyó József. „Cizelláltabb a kép. Szegeden, Debrecenben, Kecskeméten zajlik egy belső, magyar élet, ezzel szemben a végvárakban állandóak a harcok. Pécs története azért jelentős, mert nincsenek napi szinten harcok, de a hódítók mellett él egy kisebbség, ami a fennállásáért küzd.
Öt generáción keresztül fent kellett tartaniuk a keresztény identitást úgy, hogy annak nem voltak meg az alapfeltételei.”
– válaszolt Varga Szabolcs.
Vagyis a kötet túlmegy azon, hogy a Pécsett zajló harcokat bemutassa: a két társadalmat írják le a szerzők. Modellértékű, mert mindkét oldal fellelhető forrásaira támaszkodtak. Sudár Balázs például megjegyezte: az 1664-es Zrínyi-féle ostromról létezik egy belső, részletes leírás a török oldalon - ennek feldolgozása és bemutatása a magyar történetírásban nem kapott kiemelt szerepet, de a kötetben ezt is bemutatják.
Törökök vs magyarok? Nem!
A törököket nem törököknek, hanem muszlimoknak, a magyarokat pedig keresztényeknek nevezik szisztematikusan a szerzők. Hogy miért van ez? „A magyarság szót használva a ma olvasója olyan fogalomra asszociál, mely a 19. században jött létre, és a mai értelemben véve a török hódoltság korában nem létezett.
A hódítók mellett élők sok nemzetiségű, sok nyelvet beszélő emberek voltak, akiket a kereszténység kötött össze a leginkább,
de az is úgy, hogy e csoporton belül is voltak törésvonalak, hiszen a katolikusok mellett unitáriusok, reformátusok is éltek a városban.” – mondta el Varga Szabolcs. Ugyanígy „törökökről” sincs értelme a mai értelemben beszélni, hiszen ők sem csak törökül beszélő, törökországi emberek voltak. A muszlimok más joghatóság, adórendszer alá tartoztak, de a hódítók között is voltak olyanok, akiknek nem ez volt a vallása.
Valós történetek a nevek mögött
Ami a hódító, virágzó muszlim világot illeti: valóban voltak kiemelkedő, Pécshez kötődő személyek. Kivételesnek számít, hogy Pécsett jelen volt a keringő dervisek rendje, mely annak köszönhető, hogy Jakováli Hasszán a zene pártfogója volt, sőt, maga is zenélt.
Sudár Balázs a Gül baba személye körüli erősen romanticizált és félreértett képet is a helyére tette. Sarkosan úgy fogalmazott:
Gül baba a muszlim hódítás főideológusa volt – vagyis szó sincs a rózsaimádó, békeszerető apókáról.
Arra a kérdésre, miért fontos helytörténettel foglalkozni, a szerzők azt mondták: minél jobban megértjük a városunk múltját, annál jobban kötődhetünk hozzá. A hiánypótló kötet kapcsán az is felmerült: érdemes lenne az új felfedezéseket akár tematikus hódoltságot bemutató séták révén újra, helyesebben beleírni a város és lakói mai történelmébe.
„Élvezetes volt olvasni”– szögezte le a könyv kapcsán ezúttal nem szerzőként, hanem szerkesztőként tevékenykedő Vonyó József, majd hozzátette: a kötet a laikusok számára is érthető és olvasmányos.
Pécs története III.
A hódoltság korában (1543–1686)
Szerzők: Sudár Balázs – Varga Szabolcs – Varga J. János
Főszerkesztő: Vonyó József
Pécs Története Alapítvány – Kronosz Kiadó – Bölcsészettudományi Kutatóközpont Pécs–Budapest, 2020.
Megrendelés és további infók: www.pecstortenete.org
