Idén is lecsekkoltuk a FOO-t, számunkra ez elmaradhatatlan része az évnek, mert aki egyszer volt, az kihagyni már nem akarja. De mitől is ilyen különleges? Hát kapásból említhetjük itt a szervező csapatot. Ezt a fesztivált nem a Sziget crew csinálja, elsődleges sava –borsa talán ettől van.
De mitől is éreztem idén a próbák FOO-jának?
Említhetjük a helyszínt, mely bár a Panoráma Kemping volt idén is, de azt tudtátok, hogy idén nyártól a szervezők üzemeltetése alatt áll és további három éven át így lesz? A srácok-lányok kicsinosították nekünk az egész helyet. A mosdóktól kezdve a belépő kapuig minden szép festést kapott, a faházakat kitakarították, Lovasi Bandi pedig még a füvet is lenyírta. Utólag is köszi a munkájukat, sokkal hangulatosabb volt sorban állni a mosdóért egy szép bálnafestmény mellett!
Aztán 8 apró faházacska is került a feszt területére, amit bár jó pénzért lehetett bérelni, de mind egytől egyig megtelt. Ide költözhetett az, aki megunta a sátrazást, a busszal/ kocsival Pécsről bemászkálást vagy épp már nem jutott neki szállás Orfűn.
És ha már a hazajutás témakörénél vagyunk. Teszteltem!
A sátrazást az eddigi évekhez képest elengedtem, egyszer béreltem már nyaralót Abaligeten is, idén úgy döntöttem „bejárós” leszek és megnézem, milyen esélyekkel lehet a leginkább másnaposság-kímélőn utazni.
Busz
Nyilván túlzsúfolt volt és meleg, mikor én utaztam plusz járatot nem indítottak, bár az eddigi évek tapasztalataiból kiindulva egy plusz busz sosem volt elég. A naptej szó szerint olvadt rólam és azon imákoztam, hogy a mögöttem álló a tegnapi nap maradékát- melyet pocijában tárolt- ne örökítse át a hátamra. És a buszos út kapcsán egyből kanyarodhatunk is a stoppolás intézményére.
Stoppolás
Mindenképpen tervben volt, hogy azt is összehozom, de a vártnál előbb került rá a sor. A már említett buszút adott lehetőséget. Jött a szépen mosolygós, könyörögve kérős
vigyetek el
felállás. A busz ugyanis félúton lerobbant. Míg én csak megmosolyogtam a történteket és egy a „csudi-mutiba” legyintéssel konstatáltam a felálló helyzetet, addig, a buszon utazó haverok, akik időre mentek melózni a pultba, kevésbé tartották mókásnak a történést. Míg nagy többségük átszállt a közvetlenül mögöttünk haladó másik buszra ( ami úgyszint tömve volt már az indulásnál), mi a kis barátosnémmal stoppolásra adtuk fejünket. Cirka 2 percet ácsingóztunk csak, egyből megállt egy kocsi, benne iszonyat jófej srácokkal, akik a bejáratig vittek minket.
Taxi
A fesztiválbuszokat éjjel egyik nap sem sikerült elérnem, mert a hajnali egykor induló még állati korán van, a háromkor indulót pedig csak akkor éred el, ha az uccsó koncertről rohansz kifelé. Később pedig már nem volt semmi, ami igen szomorúvá tett…így hát maradt a legköltségesebb opció, a taxi. Pillanatok alatt lehetett találni társakat, akik ugyan olyan sorsra jutottak, mint én. Így eloszlott az ár, átlagban egy négy fős társasággal 1000-1500 ft-ért már bejutottál Pécsre.
Haverokkal háztól házig
A tökéletes utazás a hajnalban végző pultosokkal volt, akik ugyanúgy otthon aludtak és ingáztak. Ez volt a top, hisz ajtóig vittek, jófejek és szuper kedvesek. Nálam az volt a nyerő tagadhatatlanul!
Oké odaértünk, hazajutottunk, de itt a közte eltelt idő a lényeg!
Kihagyom a koncertbeszámolókat, mert leírni tökéletesen nem lehet, az meg szinte vétek, hogy ne lehessen teljesen átadni azokat a zenei előadásokat, amiket a bandák a FOO-n produkálnak. Lehet, hogy elfogult vagyok, de őszintén komolyan gondolom, hogy ezen a fesztiválon más a légköre a koncerteknek, aztán mondhatjátok, hogy érzelgős, de aki már ott megjelent az talán átérzi miről beszélek.
Mutatnám inkább GIF-ben pár koncertélményemet:
Mary Popkids, 18.00. Még süt a nap, Kama ( Mary Popkids, ének- a szerk.) meg lent partyzik a tomboló emberekkel:
A Vad Fruttik fénytechnikája továbbra is észbontó, nagyjából így érzem magam minden egyes alaklommal:
Imádok egyedül koncertre járni, főleg fesztiválon és vannak olyan együttesek, akiknek tipikusan jó a zenéire szólóban nyomni, pl.: Szabó Balázs Bandája. Nagyjából így nézhettem ki:
Feszt élmények:
Nálam most is a vízi színpad győzött. Mérhetetlen nyugalom, „az én életem a legcsodásabb” és „sose fogy el a hideg sör” átfogó gondolatai töltötték meg a stéget, amelyről hallható volt a színpad összes koncertje és látható a zenészek ügyes-bajos bejutása a partról egy csónak segítségével. Mondjuk a fellépők között talán Szendrői Csabi ( Elefánt- a szerk-) volt a leglazább, aki egy vitorlással érkezett. Hozzá kapcsolódik a nap tételmondata is: A koncertjüket félbeszakította a vihar, amire ő ennyit reagált:
Olyan, mint orgazmus előtt azt mondani, hogy jó mégse!
Aztán volt egy srác, aki egy plüss, élethű szarvasfejjel csajozott…reméljük bejött neki a dolog:
Jó párszor voltam már Margaret Island koncerten, de Lábas Viki jelenléte a színpadon határozottan most volt a legszexibb. Mögöttem egy srác csak ennyit mondott a haverjának:
Te ez a csaj kicsit fura nem? De cukin fura!
Utolsó este pedig a Fekete Vonat: A város másik oldalán című dala ordított egy borászatból. A pult előtt/ oldalt/ bent álló tömeg pedig sikította a szöveget:
Szívesen írnám, hogy minden szupi-szuper volt és itt a vége fuss el véle, de sajnos… Mivel a fesztivál ideje alatt nagyban tartott az EB, a koncertek összesén a Ria-Ria Hungária és az Éjjel nem érhet véget szövegek teljes torokból üvöltése volt az idei fenszi. Az egy dolog, hogy én nem lelkesedtem annyira az EB-ért, de az, hogy a koncertek egy részét szó szerint nem hallottam emiatt, kissé csalódottá tett. Értem én az örömködést, baromira király ez az egész! Kövezzetek meg, de nem gondolom, hogy a cél az, hogy a koncertet csak nézhessünk és ne halljuk.
