Szinte csordultig telt a Nádor Galéria február 8-án a Szabadságérzet címet viselő Ádám Zoltán emlékkiállítás megnyitója alkalmából, amelyen a pécsi művészközösség, a Munkácsy-díjas festőművész kollégái, tanítványai, barátai búcsúztak a PTE Művészeti Kar tekintélyes, mégis emberközeli adjunktusától. Az eseményen köszöntőt mondott dr. Lengyel Péter, a PTE MK dékánja, szobrászművész. A kiállítást Szentgróti Dávid festőművész megható beszéde nyitotta meg. A zenei búcsúzást Kovács Balázs szerzeménye és Kacagó Gerle dallamai segítették.
A különleges kiállítás anyaga olyan pályaművek összessége, amelyek rendkívül változatos témában és műfajban jöttek létre, mégis valamilyen kapcsolat fedezhető fel Ádám Zoltán szellemi örökségével, egyfajta közösségi alkotást képezve így együtt. Dr. Lengyel Péter dékán Ádám Zoltán (1959-2022) a Színerő 10. Kurzus katalógusához megfogalmazott gondolatait idézte fel a Nádor Galériában kiállított két monumentális képe kapcsán: “Mivel gyermekkorom óta a drámai színhasználat foglalkoztatott, ezt kísérleteztem ki a kurzus folyamán, hogy újra, de pontosabban, bátrabban érintsem az eddig számomra még rejtett színeket, színfordulatokat. Véleményem szerint
ezek miatt a dolgok miatt vált az alapgondolat sűrítménnyé, mélyebb dimenziók hordozójává a nekem fordulópontot jelentő 2022-ben.”
“Én egy kedves tárgyat hoztam, amit néhány éve kaptam Zolitól” - mutatta be a furcsa, hosszúkás, nehéznek látszó, de könnyű, füllel rendelkező tárgyat Szentgróti Dávid, festőművész, majd hozzátette: “hangsorokat, nyargalásokat lehetett vele kelteni a zongorán, mennydörgésszerű hangokat. Úgy ért véget az improvizációs zenemű, amiben használta, hogy a Zoli egy hirtelen mozdulattal lecsapta a billentyűzet fedelét, ami villámcsapásszerű volt. Ettől elhallgatott, de berezonált az egész hangszer, és
döbbenetes csend következett. Én is így érzem magam most.”
“Akik ismerték Ádám Zoltánt, azok tudják, hogy volt benne a misztikum fele hajlás, egy ilyen mágikus, sámáni képesség” - emlékezett Szentgróti Dávid. Megtudhattuk, hogy alkotási folyamatához hozzá tartozott a folyamatos jegyzetelés, rajzolás a füzetébe, amelyben összesűrítette az élményeit, hogy amikor elkészül a mű, akkor azt a “közvetlenség hirtelenségével tudja odatenni.” Arról is hallottak az egybegyűltek a beszédében, hogy Ádám Zoltán “ízig-vérig közösségi ember volt, mindene volt az, hogy hálózatban tudjon működni, összekötötte az embereket. Ezt az is bizonyítja, hogy ilyen sokan itt vagyunk, ennyi embert meg tudott szólítani. Az egyik legfontosabb, ahogy a szavakkal dolgozott, a gondolatokat kiemelt jelentőségűnek tartotta. Ezeket néha a képekre firkálta, hogy nyilvánvaló legyen.
A szabadsága a hitéből fakadt, ez volt az, ami szabaddá tette, és amit közvetíteni is tudott.”
A “Szabadságérzet” című tárlat 2023. február 24-ig tekinthető meg, hétfőtől péntekig 14-től 18 óráig a Nádor Galériában (Pécs, Széchenyi tér 15.).
