Még ebben a folyton rohanó világunkban is akadnak olyan pillanatok az életben, mikor érdemes kicsit kiszakadni a hétköznapokból, megállni és mintegy külső szemlélőként végigtekinteni a történteken. Például olyankor, amikor egy templomnyi ember, és egy méltán ismert pécsi kórus közösen dúdolja el a Csendes éj mindenki által ismert dallamát… az valami olyan emberfeletti, jól eső libabőr, amit csak nagy erőfeszítések árán tudnék szavakba önteni. Gyönyörű repertoárral csalogatta szívünkbe a Karácsony valódi hangulatát a VoiSingers kórus december 17-én a pécsi Pius templomban. Balásy Szabolccsal beszélgettünk, visszatekintve az idei Kórus-JAM-re, és előre is pillantva, a jövő évi tervekről, illetve a VoiSingersről úgy általában.
Mi hívta életre a tavalyi első Kórus-JAM-et? Honnan jött az ötlet?
Egyre inkább öregszenek az egykor híres és nagy múltú pécsi kórusok, ellenben nincs új friss, fiatal, életerős utánpótlásuk, valamint, hogy hiányoznak a pécsi életből a nagy, egyszerre több kórust fölvonultatni tudó, ámde nem csak egy állami ünnephez köthető, jeles alkalomra megszólaltatott (például: Passió), hanem inkább a fiatalok zenei világához közelebb álló rendezvények. És mivel nem volt, ezért gondoltuk, hogy majd mi létrehozzuk.
Sokan azt gondolják, hogy: „Kórus? Gyertek el, énekeljetek, oda kiálltok és kész!”, szóval, hogy ez ilyen
egyszerű, hogy 40 embert kirakunk akár egy kaktusz tetejére és akkor ott majd mindenki énekelni fog. Hát nem, ennél sokkal többről van szó.
Ezzel a rendezvénnyel ezt is meg szerettük volna mutatni, hogy nagyon szép, rendezett és profi színpadi körülmények közé nem csak a VoiSingers, hanem akármelyik másik pécsi lelkes és a rendezvényen részt venni tudó kórus eljuthat. Illetve, amit fontosnak tartottunk még, az pedig maga az esemény zenei vonala, hogy frissebb, üdítőbb, színesebb legyen: a klasszikustól a populárisig mindent felvonultattunk.
Mi alapján kaptak meghívást a kórusok erre a rendezvényre? Idén a tavalyi kórusokhoz csatlakozott egy dalra a Bartók Leánykar is.
Elsősorban azok, akik képesek voltak hat hét alatt felkészülni az eseményre. Persze utánanéztem, kinek van hasonló típusú repertoárja. Mondjuk a Bartók Leánykarnak pont nincs, mégis – mint volt Kodályos- szerettem volna őket meghívni. Ez inkább szakmai berkeken belül, a zenekar és karnagyok között dől el, mint például, hogy tavaly meghívást kaptunk Mohácsra, ahol a Schneider Lajos Zeneiskola növendékeit a végén egy közös számra fel is hívtuk a színpadra. Akkor Arany János verseit zenésítettük meg, amiben annyira ügyesek voltak a gyerekek, hogy meghívtam őket tavaly az első, annak az évnek a második felében rendezett Kórus-JAM-re, így gyakorlatilag ezek a gyerekek megvetették lábaikat alapon idén is felkészültek, most már önálló produkcióval.
Nyilván fontos a logisztika, és az, hogy a rendezvény egy napos, keretek közé szorít minket. Ha eljutunk addig, hogy 2-3 napos rendezvény lesz, akkor akár 15-20 vendégkórust is meg lehet hívni. Azt gondolom, nincs túl sok olyan pécsi kórus, akinek a repertoárjában olyan minőségű és típusú, igényes populárisabb könnyűzene lenne napi szinten, amivel fel lehet állni a Kodály Központ színpadára. Ráadásul az is fontos, hogy rutinjuk legyen abban, hangosított körülmények között, hiszen kevesen kapnak erre lehetőséget. A Kórus-JAM arra is kínosan ügyel, hogy minden egyes kórus ugyanabba a megtervezett és kitalált, pontosan oda való technikában énekelhessen.
Mit foglal magában az említett 6 hetes felkészülés?
Annyit, hogy körülbelül 6 héttel előtte kapták meg az anyagot a kórusok – ami valljuk be, nem sok. Ez egy Disney-átirat volt, amit először több részre osztottunk, aztán rájöttünk, hogy jobb, ha együtt énekeljük el. A közös munka megismerteti a kórusokat egymással, illetve a próbán is belehallgathattak egymásba. Így alakul ki a kölcsönös szakmai tisztelet is.
Miért pont Disney dalokból készítettél átiratot?
Mert a gyerekek szeretik. Sőt, mindig mondom, hogy sokszor a felnőttekre is ráférne, hogy rajzfilmet nézzenek, hisz ezek a történetek olyan
örökérvényű értékeket hordoznak magukban, amiket nem kéne elfelejteni. Ahogy Exupéry a Kis herceg legújabb francia változatában is mondja az öreg, hogy nem az öregedéssel van baj, hanem a felejtéssel. Ezért Disney.
Ezek a rajzfilmek jó alapot adnak ahhoz, örüljenek a felismerésnek, hogy ismerik ezeket a dalokat és meséket.
Ahogy mondtad is, ezt az átiratot közösen énekelte az összes kórus. Milyen érzés volt, hogy ennyien énekelték?
Szerintem azt semmihez nem lehet hasonlítani, amikor 237 ember együtt énekel!
Ilyenkor elmosódnak az azzal kapcsolatos elvárásaink, hogy hogyan szóljon, mert az a 237 ember akkorát énekelt, hogy gyakorlatilag a hangszereket kellett felhangosítani hozzájuk. Itt talán a legfontosabb megint az élmény, az, hogy ott fönt álljunk a Kodály Központ színpadán. A jövőben arra kell odafigyelnünk nagyon, hogy a kórusok még inkább magukénak érezzék a dalt. Ezt két módon lehet megoldani: egyrészt nem hat, hanem mondjuk, 18-20 héttel előbb megkapják az anyagot, valamint nekem, aki ezt felvállalta és megszervezte, minden egyes kórushoz el kell menni, egy kicsit átvenni velük. Még gondosabb munkát és több, közösen töltött időt igényel.
Akkor ezek szerint elkezdtetek már gondolkodni a következő évi programon is?
2019. november 20-24. a dátum. Már réges-régóta igyekeztünk ezt az időpontot előkészíteni. Terveink szerint a VoiSingers szuperkoncertekkel együtt egy nappal hosszabb lesz az egész, tehát nem kettő nap lesz, mint hogy idén volt a JAM és másnap a szuperkoncert.
Hogy érezted a Voisingers tagjain, hogy bírták a 3 koncertet?
Az igazság az, hogy az a kórus, akinek ebben az évben 74 koncertje volt és elmondhatja azt, hogy 30.000 km-t repült, utazott, részt vett egy 20 állomásos országos turnén, és a repertoárjában most már több, mint 100 dal létezik, annak a koncert után pár nappal – mikor visszahallgattam a felvételeket – úgy tűnik, olyan kiképzésben volt része, hogy az hagyján, hogy a kórus JAM-et végig csinálták, de másnap 11 és fél 2 között színpadon álltak, majd fél 2 és 3 között másfél óra szünettel vágtak bele a 2 koncertbe, és talán a legnagyobb dolog, hogy
a második koncert végére sem fáradtak el.
Ez az, ami igazán igazolja, hogy elképesztő – nem tudok mást mondani - kiképzésben volt részük idén. Ezt bizony kevés, ma élő pécsi kórustag mondhatja el magáról. Az az igazság, hogy úgy érzem, felnőttünk a feladathoz.
Te személy szerint miért szeretsz kórussal/kórusokkal dolgozni?
Ha csak egy embert állítunk ki énekelni, magára marad az emberi hang.
Annak az énekesnek az egóját fogja kihozni, hisz csak őt hallgatják, ebből az is következik, hogy minél többen énekelünk, annál kevesebb egót engedhetünk meg magunknak, és emiatt egyszercsak elkezdünk úgy énekelni egymás mellett, ahogy egyedül nem énekelnénk. Ez izgat nagyon, hogy 40-45 ember hangszínén dolgozzunk, arányokat hozzunk létre közösen. Ez a szakmai rész. Másrészről pedig olyan vagyok, hogy mindig valami újon kell dolgoznom, például egy olyan átiratot, amivel a szakrális zenét szerethetővé tehetem a fiatalok számára is.
A legfontosabb a kórusokkal való munkában persze az, hogy a kórusban lévő embereknek rengeteg örömet ad és kemény, fegyelmezett munkára tanítja őket. Látni azt, ahogy összeáll egy új darab, ahogy az egyes emberek teljesítőképessége évek alatt 150%-ot tud nőni, az éppen elég motiváció nekem.
Mennyit próbáltok a VoiSinges-el?
Egy héten egy két órás próbánk van.
És ha fellépésre készültök, akkor sűrűsödik?
Mondhatni, de igazából 1-2 próba az, ami be szokott jönni a fellépések előtt. Ez is azt mutatja, hogy ezeken a két órás próbákon zajlik az igazi munka. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egy művet próbálunk 45-50 percen keresztül, amíg az nem megy, hanem 20-25 dalt veszünk át egyetlen próbán. Alapjában véve ezek kemény, mégis változatos próbák, és ez eleve magát a próbára járást is vonzóbbá teszi. 97%-os a próbán a látogatottsági arány éves szinten, ami kimagasló, biztos vagyok benne, hogy ezzel egyedülállóak vagyunk.
Sokszor hangoztatod, hogy igyekszel minél populárisabb dalokkal dolgozni, hogy a fiatalok számára is vonzó legyen a kórus munkássága. Mennyire látsz bele a közönség összetételébe? Mennyire vonzza ez valóban a fiatalokat?
Ez nehéz kérdés. A VoiSingers mindig arra törekedett, hogy motivációs kórusként újat mutasson, ezért feltételezzük, hogy a koncertjeinken elsősorban vagy azok vannak, akik már megszerették a kórusunkat vagy első körben betévedt kíváncsi érdeklődők. Aki nem hallotta még a VoiSingers-t, nagyon meglepődhet, sőt az is lehet, hogy elmegy a koncert felénél, mert nem erre számított. Azért is szoktam néha megtörni a koncertet és beszélgetni, megénekeltetni a közönséget, odafigyelni rájuk, mert abból sok minden kiderül: mennyire és mire vevő az adott közönség. De egy biztos: az emberek szórakozni járnak és
hozzánk a közönség legnagyobb része azért jön, mert jó hangulatot és kikapcsolódást vár.
Ha ez túlnyomó részt így van, akkor az azt jelenti, hogy nem fogunk Bach-ot énekelni a jövő évi szuperkoncerten, de előfordulhat, hogy egy másik időpontban meghirdetett, karácsonyi koncertünkön viszont igen. Úgyhogy összességében éves szinten nagyon vegyes közönségünk lehet.
(Nyitókép: Kerekes Péter)
