Bacskó Tünde ismerős lehet több színházból is (Pécsi Nemzeti Színház, Pécsi Harmadik Színház), de tévéből, filmekből is, de a PTE Orvoskarán is dolgozik a betegszimulációs programban színésznőként. Az energikus színésznő, most Fábián Gáborral (legtovább a Szputnyik Hajózási Társaság tagja volt színészként) megalapították a Tandem Színházat.
Miért pont Tandem Színház? Mert ketten vagytok a mini társulatban?
Mindenki erre gondol elsőre. Azért Tandem, mert mindig valamely civilszervezettel karöltve dolgozunk. Mindig egy társadalmi tabut, egy-egy civil szervezet által képviselt témát hangosítunk ki, amivel az előítéletek csökkentése a legfőbb célunk. Két előadásunk a hajléktalansággal kapcsolatos, a Fapados Revü és a Kóbor Szálló, aztán van egy a Szociopoly c. előadásunk a mélyszegénységről. Tervezünk előadást a vitakultúrát fejlesztendő: Varró Dani: Leprikónok átka c. meséjéből. Van még előadásötlet a fejemben a prostitúcióval kapcsolatban is. Erre mind-mind léteznek civilszervezetek, amelyek szakértőként vesznek részt az előadásban, vagy az előadás után tartanak foglalkozást, vagy együtt játszanak velünk magában a darabban.
A Fapados revü c. előadás hogyan kötődik a hajléktalansághoz?
Hajléktalanságot megélt költők verseiből épül fel, ezt fésültük össze az Első Kézből a Hajléktalanságról /EKH/ c. program elemeivel, amelyben a hajléktalanságot megtapasztalt aktivisták beszélgetnek és játszanak a nézőkkel. Iskolákba is járnak, alsó-, és felsőtagozatosokhoz egyaránt, szituációs játékokkal dolgoznak, és mesélnek az életükről.
Ez hogy történik?
Közösen játsszuk négyen az előadást. A versek, dalok, a szituációs játékok és az életúttörténetek egymásra épülnek, igy áll össze a bő másfél- két óra.
Hogy találtatok egymásra? Vagy te, a színpadon bármikor felrobbanni képes, izgalmas, akár őrült színpadi karakter és a szőke, istent, furcsa embereket játszó férfi.
Régóta ismerjük egymást Fábián Gáborral, mindketten a debreceni Ady Endre gimnázium drámatagozatára jártunk. Én végzős voltam, amikor ő odakerült. Korábban szakmailag nem találkoztunk, de emlékeztünk egymásra. Amikor négy éve ideköltözött a családjával – elhagyták Budapestet – megkeresett. A Szociopoly pécsi verziója volt az első közös munkánk.
Gáborra onnan lehet emlékezni a színházon túl, hogy egy időben egy zenélő biciklivel közlekedett a városban.
Az egész Tandem erre épült. Jól tudunk együtt dolgozni, sok a közös mondanivalónk; a perifériára szorult életek -sajnos kifogyhatatlan témák. Volt egy tavasznyi szabadidőnk, azt mondtuk, hogy csináljunk valamit ketten. Kitaláltuk egy májusi napon, hogy társulatot alapítunk. Jogi háttérrel, hogy pályázhassunk. Gábor már rendelkezett a Bringa-Verklivel és már volt néhány dala hajléktalan költők megzenésített verseiből. Innen indultunk. Így született a Fapados revü. Az előadás zenéit Szabó Balázs szerezte. Ez egy nehéz témakör. De az előadásnak humora van, illata, könnyedsége. Éneklünk is a verklivel.
Az egy gyönyörű hangszer!
És tárgyként is az.
Hogy fogadtak titeket? Tudtatok egyáltalán játszani valakik előtt?
2019 májusában kezdtünk el dolgozni, ötletelni. Nyár végére összeállt a fejünkben az anyag, Karácsony előttre létrejött az előadás. A Jelenkor teremtett alkalmat a bemutatásra, ezúton is köszönjük! És a Pécsbányai Művháznak is, ott volt az első próbahelyünk! Majd januárban játszottunk a Kuglerben, mondhatom, hogy sikerrel.
A Kugler az az egyik legjobb hírű magyar lakásszínház.
Igen. Előtte, még ősszel indultunk az Erősödő Civil Közösségek pályázaton. Megtanultam egyesületi dolgokat intézni, pályázni, idén elnök lettem. Nagy újrakezdő vagyok és bírom a terhelést, de ez a feladatmennyiség engem is meglepett. Soha nem vettem részt ennyire egy előadás előkészítésében, a körülötte folyó ’irodai’ munkában. És nagyon izgalmas az alkotói folyamat, az előadás kitalálásától kezdve a létrehozásáig. Elnyertük a támogatást, egyebek közt szervezőkre kértünk, lett is egy pesti és egy pécsi lány. Gőzerővel dolgoztak 2020 februárjától, sikerült is sok előadást leszervezniük, de márciustól – már egy éve – jött a lezárás.
Úgy éreztük magunkat, mint a futó, amikor benn ragadt a rajtgépben.
A zárt szobában futhattunk volna tovább. De nem múlt el nyomtalanul ez a temérdek munka, amikor újra kinyitnak mindent, kamatozik majd. Addig online létezünk. Nemsokára lesz a Fapados Revünek online előadása, egy függőségről szóló történetet pedig decemberben mutattunk be Herceg Adri rendezésében. Az egy fergeteges szakmai találkozás volt! Mint amikor Rocky Balboát Apollo Creed készítette fel! És győznek! Az előadás címe: Visszhang, egy családos, függő ember életéről szól és előadásfilm készült belőle. Van egy csapatépítő játék forma, melyet Bognár Csaba moderál, és van egy beszélgetős verzió, amikor a nézők az előadás után egy addiktológussal, Szemejácz Jánossal beszélgethetnek a problémáról. A tesztelőadásokon a nézők elkezdtek hangosan gondolkodni magukról, döbbenetes élmény volt. Dolgozunk, fontos dolgokkal foglalkozunk, és nem bolondulunk meg otthon, mert se előadás, se pénz...
A színházi társasjáték ötlete honnan jött?
Azt még Budapesten írta Gábor, Bass László és Fodor Kata szociológussal és Gábor rendezte. A nézőtér négy csapatra oszlik, négy családra egy ormánsági mélyszegénységben élő faluban, végigélnek egy hónapot azok között a körülmények között, azokkal a lehetőséggel, amelyekkel ezek az emberek rendelkeznek: GYES van, segély és feketemunka. Az élet része az a dilemma, hogy ételt vesznek, gyógyszert, vagy megy-e osztálykirándulásra a gyerek… Választani kell. Szeretem ezt az előadást, úgy állnak fel a nézők, hogy azon törik a fejüket, hogy negyed annyiból hogy lehet elevickélni elsejétől elsejéig.
Mit kaptok vissza a nézőktől?
Gyerekkoromtól kezdve a vert gyerekek pártját fogtam.
Rosszul viselem az elidegenülést a világban.
Gyakran csak egy tévedésen, egy rossz pillanaton múlik az, hogy valaki hajléktalanná válik. Elég egy betegség, egy válás, egy bedőlt vállalkozás. Elfogynak a barátok, elfordul a család és ott találod magad egy szatyor ruhával. Nem megijeszteni akarjuk az embereket, hogy vigyázzanak a kis tyúkszaros életükre, mert bármikor elmúlhat belőle minden, amit meg sem becsülnek. Arra törekszünk, hogy ébresszünk némi empátiát azokkal az emberekkel szemben, akik így jártak. Az utcán élők nagyobb része nem a züllött életmódja miatt került oda, hanem egy válás, betegség miatt. Nem jutott segítség nekik. Az emberek egy kalap alá vesznek minden hajléktalant. Kell egy csatornát nyitnunk a jóérzésükhöz A fiatalok sokszor azt kérdezik előadás után, hogy hol lehet jelentkezni önkéntesnek. A felnőttek azt, hogy erről miért nem szólnak többet? Miért tabu ez ennyire?!
Bővebb információ a Tandem Színházról.
