close
CímlapKultúraUniv Könyvklub

Univ Könyvklub

2019. szeptember 16.

Úgy tartják, az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen, én mégis egyre többször veszem észre, hogy a telefonom elrabolja a figyelmem más, sokszor fontosabb dolgok elől. 

Év elején megfogadtam magamnak, hogy nem gyarapítom tovább a polcomon sorakozó „még nem olvastam el” könyvek számát, és minden hónapban elolvasok egy olyan regényt vagy novelláskötetet, amire addig nem volt időm. Persze, ez alapvetően nem nagy teljesítmény, mégis az egyetemi tanulmányok, kötelező olvasmányok és szakirodalmak között valahogy mindig elhanyagolom azokat a könyveket, amiket a saját szájízem szerint veszek.

Ezt a fogadalmamat gondoltam kicsit tovább, és ebből lett

az őszi szemeszterre kitűzött könyvklub ötlete is. Amennyiben magadra ismertél a fenti soraimban, vagy csak szeretnél izgalmas, kortárs szövegeket olvasni, tarts velem Te is a három hónapos kihívásban!

Minden hónapban kiválasztok egy olyan kortárs szöveget, ami nem haladja meg a 400 oldal terjedelmet, így reményeim szerint mindenki be tudja majd illeszteni az időbeosztásába. Ezt követően, - természetesen – elolvasom a könyvet, majd a hónap végén megírom a benyomásaimat, amihez Ti is hozzá tudtok majd szólni, illetve a harmadik hónap végére még egy kis meglepetést is tartogatunk Nektek, de erről majd később!

Az első, szeptemberi könyvnek Vámos Miklós: Legközelebb majd sikerül című regényét választottam.

A moly.hu-n ez olvastam róla:

„A két Iván keserédes történetében nem volt benne kilenc szimfóniára való tartalom. Jó az alapötlet, a nagy Ludwig van Bé kiváló zenéje jó hátteret ad, a szimfóniák mintájára felépülő rendezőelvvel nincs probléma, de a zenében gyakran ismétlődő motívumok prózában nem érik el ugyanazt a hatást. ( (…) – itt spoiler volt olvasható!)

Érdekes történet, de olvastam jobbakat az írótól.” - írta “Barbár”

Andrényi Péter blogján pedig a következőket találtam: “A regény számomra hullámzó volt (lehet, mégis csak érzem a beethoveni hatást?): hol izgalmas, hol fordulatos, hol kellemesen megmosolyogtató volt, ahogy azt Vámostól megszokhattuk. Sajnos azonban olyan fejezetek is közbeékelődtek az egyébként élvezetes könyvnek, melyek kicsit széthúzták, unalmassá tették az összhatást.”

Csatlakozzatok hozzám, és olvassuk el közösen!

Hetesi Júlia

Hetesi Júlia

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni