Szigorúan védett kottákból rendeztek kiállítást november 11-én: a ritkaságok mellett a Klimo könyvtár szépségét is megcsodálhatták a résztvevők. A megnyitón beszédet mondott Szeberényi Gábor, a PTE Egyetemi Könyvtár főigazgatója és Kovács Szilárd Ferenc intézetigazgató, valamint közreműködött a Mátyás Király Utcai Általános Iskola kórusa. Végül Pilláry Zsófia rendkívüli tárlatvezetésével zárult a program.
Az első vitrinekben szereplő kották fő érdekessége, hogy ebben az időben a zeneszerzők mindig valakinek ajánlották a darabjaikat: nemeseknek, mecénásaiknak, későbbiekben politikusoknak vagy más zenészeknek, olykor köztiszteletben álló személyeknek, orvosoknak, vagy egyszerűen csak barátoknak címzett darabok is láthatóak.
Az 1890 -ben megjelent Klárika csárdás, nemes kotta grafikával és litografált címlapokkal. Johann Strauss 380-as gyors polkája, amit tiszteletének jeléül egy bécsi újságíró egyesületnek ajánlott. Valamint itt található a Vasparipa, a kiállítás egyik címadó darabja, ami tulajdonképpen a kerékpár. A rendkívüli tárlatvezetésen azt is elmondták, hogy az 1820-as években terjedt el Budapesten a kerékpár használata. Hatvan évvel később alakult meg a Budapesti Vasparipa Egyesület, aminek Kun Miksa a már említett csárdást ajánlotta. A vitrinekben számos litográfiával készült címlap található, ugyanis ez a kor kedvelt grafikai eljárásának számított, a könyv- és folyóirat metszetek ennek köszönhetően sokkal eladhatóbbá és népszerűbbé váltak.
Ezek után a különböző zenei műfajokat mutatták be a kiállítás második nagy tematikájaként. Az elsők a szalon zenei kották. Ez rendkívül népszerű műfajnak számított, azonban a zenei közvélemény elég kétesen írt róla: „A szalonzene álművészet, erkölcstelen, hazug, káros, elernyesztő, demoralizáló. Érzéketlenné tesz. A szalonzene olcsóvá teszi és meghamisítja a programzenei művészetet” – idézték ismeretlen szerzőtől a megnyitón. Robert Schumann sem rajongott érte, egyszer így fogalmazott: „A szalonzene olyan műfaj, ami mindig művészi benyomást kelt, teljesen ötlettelen, tartalmatlan, lapos, ízléstelen, piperkőc, nyárspolgári.” Élete végén elismerte, hogy ebben a műfajában is akadnak értékes darabok. A szalonokban zajló élet felvirágzott, itt az arisztokrácia tagjai, kereskedők, bankárok, nemesek találkoztak, ahol egyre több orvos és művész is megjelent. Az akkori gondolkodás formálódásában nagy szerepe volt ezeknek a közösségi tereknek.
A népszínmű műfaja a következő stáció. A 19. század színpadi zenéjének egyik legnépszerűbb műfaja volt, átmenetet képezett a verbunkos tánc és a romantikus zeneművek között. Sajátosságaként tartják számon, hogy a városi előkelőségekkel szemben a vidék népét magasztalta, idealizált formában. Nemzeti törekvésekre adott lehetőséget, ugyanis a színpadon magyar nyelven játszották ezeket a darabokat. Jelentős szerzők a műfajban Egressy Béni, Erkel Elek (Erkel Ferenc fia), Szentirmay Elemér. A tárlaton az ő műveikből látható néhány.
Ezek után magyar dal és nóta gyűjteményekre vethetünk pár pillantást. A nóta egy újabb magyar csoda, ami a 19. század második felében terjed el, a műfaj célja a népdalok stílusának utánzása. Itt azonban ismertek voltak a szerzők, és a darabokban keveredtek a népies és műzenei elemek. Ennek folytatásaképpen operett kottákat láthatunk. „A századforduló Budapestjének legkedveltebb kulturális eseményei a rendkívül népszerű operett előadások voltak. Volt, aki a magyar kultúra megmentőjét, mások züllesztését látták benne. Az azonban biztos, hogy fürtökben lógott a közönség, hogy ha a nemzet csalogánya, Blaha Lujza színre lépett, és Fedák Sári viharos szerelmi élete is lázban tartotta az egész országot” - hangzott el a tárlatvezetésen. A kis opera, tulajdonképpen operett műfaját Mozart nevéhez köthetőnek tartják. Ugyanis ő fogalmazta meg először, hogy az operát a köznép számára is elérhetővé kellene tenni egy könnyedebb és szórakoztatóbb formában. Maga az elnevezés is Mozarthoz köthető. Alapvetően egy pozitívan záruló szerelmi történet, sok humorral, iróniával és tánczenével vegyítve. Végezetül a kiállításhoz szervesen kapcsolódó utolsó két vitrinben tánczenéket gyűjtöttek össze, csárdások és polkák kottáit találhatjuk.
A tárlat november végéig látogatható.
