Akár a híradóból, akár EU-s háziasszonyként is emlékezhetünk Bakos Piroskára, aki a Pécsi Tudományegyetemen végzett magyar-kommunikáció szakon. Egyetemistaként a tanulás mellett énekelt az Egyetemi kórusban és dolgozott az Univ Tv-ben is. Ma a MOL sajtókapcsolati vezetője és szóvivője.
Mivel együtt jártunk egyetemre, voltak közös óráink, emlékszem a tartásodra. Elütöttél a többiektől, komolyságban, öltözködésben. Hogy emlékszel vissza magadra egyetemistaként?
Ez valószínűleg otthonról jön, a családomból. Fertődről származom, a szüleim kétkezi munkásemberek. Édesapám fuvarozással foglalkozott, édesanyám női szabó. Elsőgenerációs értelmiségiek vagyunk a nővéremmel.
Akkor ezért emlékszem az öltözködésedre!
Mindig voltak otthon divatlapok, édesanyámmal együtt mentünk szövetet vásárolni... A mai napig, ha ránézek egy-egy szövetre, akkor tudom, melyik a jó minőségű.
És az eleganciádhoz párosul a hangod. A magyar nyelv Kazinczy-díjas változatát beszélted!
Talán másodikos egyetemistaként nyertem Kazinczy érmet, éppen Pécsett volt a verseny. A magyar nyelv iránti szeretet és igényesség azóta is elkísér. A szüleink a nővéremnek és nekem mindent biztosítottak, hogy tanulhassunk. Édesapám a rendszerváltás után, amikor megszűnt az állami gazdaság, kiment Ausztriába dolgozni, mert taníttatni szerette volna a lányait. Anyukám vitte a házat és a háztartást. Nekünk csak egy feladatunk volt: jól kellett teljesíteni. Ez ma is bennem van, ha valamibe belevágok, akkor tisztességesen akarom csinálni.
Vagy száz százalékosan beleteszem az energiát, vagy nem csinálom.
Meg kellett tanulnom – igazából még mindig tanulom - kezelni az elvárásokat, főként azokat, amelyeket én támasztok magammal szemben. Amikor bekerültem a Magyar Televízióba, többször éreztem azt, hogy én nem tudok annyit, mint akik szupergimnáziumba jártak vagy elitegyetemre. Közben meg sokszor kiderült, hogy dehogynem.
És a zene? Az egyetemi kórusban énekeltél nem énekszakosként – oda nem engedtek be akárkit!
Kisgyerekkorom óta mindig volt valami mikrofonszerű a kezemben. Valamikor egy fogas, vagy egy bot. Mindig interjúkat készítettem, vagy színpadon álltam. Az éneklés is valahogy így jött képbe. A színművészetire is jelentkeztem musical szakra, még az első rostán át is mentem, de tovább már nem. Így arra jutottam, a próza az én utam. Később jött a tévézés. De zongoráztam is…
Magyar-kommunikáció szakon végeztél. Mit vittél magaddal az egyetemről?
1993-ban kerültem a Pécsi Tudományegyetemre, egy évvel később vettek fel a frissen alapított kommunikáció szakra. Akkor egy terepmunkára épülő kutatást is kellett prezentálni a felvételin. Tizenegynéhányan jártunk egy évfolyamra, ez műhelymunka jelleget adott az egésznek. Az olvasmánylisták egy részét angolul, németül vagy franciául kellett teljesítenünk, mert nem voltak meg magyarul a szövegek. Horányi Özséb tanár úr és tanítványainak szellemisége meghatározó volt: erős elméleti alapok, komoly társadalomelméleti érdeklődés, frissesség, nyitottság – így jellemezném. Jó hangulat volt, sokat adott a későbbi pályámhoz.. A magyar szakon nagyobb évfolyamok voltak, de ott is szuper tanáraink voltak. Erős irodalomelméleti irány uralkodott akkor, modern megközelítést kaptunk Kulcsár Szabó Ernőtől, Kálmán C. Györgytől, Orbán Jolántól, Kappanyos Zoltántól… Én a finn-ugrisztikát is érdekesnek találtam. Előremutató volt, amiket és ahogy tanultunk mindkét szakon
Öröm volt látni téged a végzés után az Magyar Televízió híradóiban.
Már az egyetem alatt elkezdtem dolgozni az Univ TV-ben Kosaras Attilával, de a Pécsi Városi TV-hez is elmentem, ott is készíthettem műsorokat. Fél évet tanultam ösztöndíjjal Frankfurt an der Oder-ben, ez óriási élmény volt, javaslok mindenkinek egy-egy külföldi szemesztert. A diplomázásommal egyidőben indult az MTV Soproni Körzeti Stúdiója. Nem volt szándékomban hazaköltözni, de végül hazamentem és három éven át dolgoztam ott, elsajátíthattam a szakma csínját-bínját. Onnan kerültem Budapestre, híradós műsorvezető lettem. Foglalkoztam külpolitikával is, főleg német nyelvterületről tudósítottam.
Nem tudom, hogy te is azt érzed-e a pályafutásod egyik szakmai csúcsának, amikor Magyarország EU-s háziasszonya lehettél.
2011-ben volt Magyarország EU-s elnöksége, ez a félévente rotálódó szerep azzal jár, hogy az adott tagországba visznek akár miniszterelnöki szintű tanácskozásokat. Majdnem egy évet dolgoztam ezért a Külügyminisztériumban (Martonyi János minisztersége idején), a magyarországi szóvivője és háziasszonya voltam a rendezvényeknek, és a diplomáciába is belekóstoltam. Tényleg ez volt a pályám egyik csúcsa, kaptam is érte egy rangos kitűntetést.
Elkanyarodott a pályád a köztévétől…
Igen, miután elküldtek, Bárdos András és Baló György elhívtak az épp szerveződő hírháttér műsorukba, a Story TV-hez. De ez nálam csak egy évig tartott, mert megszületett a kisfiam, akivel sokáig otthon maradtam. Csak szabadúszó munkákat vállaltam, rendezvényeket moderáltam, és dolgoztam egy német tévéadónak. Aztán a MOL-tól megkerestek 2020 januárjában. Mindig is vonzott a másik oldal is, milyen az, ha nem én kérdezek, milyen egy vállalat kommunikációját intézni. Azt gondoltam, hogy ideje a váltásnak.
Maradt még időd a munkán túl másra is?
Most nagyon lefoglal a munka, nagy a nyomás a Mol-on az üzemanyagkrízis idején. Próbálok egyensúlyt teremteni az életemben, ”zsonglőrködöm” az idővel, hogy a magánéletemre is jusson. A férjem egy sikeres reklámügynökség egyik vezetője – mondjuk úgy, ő sem unatkozik -, a fiam lassan nyolc éves iskolás. A pandémia visszaszorulásával végre újra tudunk színházba, koncertre, társaságba járni – ha marad rá időnk és energiánk. Az éneklés most alkalomszerűen van jelen az életemben, utoljára egy UNICEF-gálaesten állhattam színpadra. Némi sport fér még bele a mindennapjaimba, hogy megőrizzem az állóképességem.
