Iván Bence paralimpikon, a PTE TTK edző szakos hallgatója. De nem is róla lenne szó, ha ezt még ne tudná tetézni további izgalmakkal: a TV2 Dancing with the Stars műsor harmadik évadában táncol, partnere pedig Stana Alexandra. Bencét a műsorról, a táncról kérdeztük.
„Mikor megkerestek a TV2-től, nem árulták el, miről is szól pontosan a meghívás. Csak amikor személyesen egyeztettünk a producerekkel, akkor mondták, hogy a Dancing with the Stars műsorba várnának, mint hírességet. Azonnal és szívesen igent mondtam, mert néztem az előző évadokat, és nagyon tetszettek.
Határozott vagyok, szeretem a kihívásokat, úgy éreztem, ez nekem való. Mondom mindezt úgy, hogy nem táncoltam korábban, az alaplépéseket sem tudtam.
Csak bulikban táncoltam korábban, de azt nem lehet a műsorban zajló táncokhoz hasonlítani.
Amikor megkérdezték, kivel szeretnék táncolni, én mindig Stana Alexandrát mondtam első helyen, mert az első két évad alapján ő tűnt a legkedvesebbnek a táncosok közül. Már olyan, mintha családtagok lennénk! Rendkívül kreatív ötletei vannak, emiatt is így állunk ennyire jól a versenyben szerintem.
A tánc más izomcsoportokat dolgoztat meg mit az úszás, nyilván kell a jó kondíció mindkettőhöz - nekem is van rendesen izomlázam. (nevet) Naponta négy-öt órát legalább szoktunk próbálni, de most egy olyan része következik majd a műsornak, hogy minden adásban kétszer kell táncolnunk, ami a gyakorlás idejét is biztosan jelentősen megnöveli majd, ha sikerül továbbjutnunk.
Úgy gondolom,
a tánc révén más oldalamat tudom megmutatni, ki tudom fejezni az érzelmeimet,
és szívesen is játszom el azokat a szerepeket, arcokat, amikkel a produkció közben élni kell. A legjobban a showtáncot szerettem eddig, mert az volt talán az, amit nagyon magaménak éreztem: mély mondanivalója volt, amit át is tudtunk adni. A latinosabb, pörgősebb táncok állnak hozzám közelebb, a lassúbbak talán kevésbé.
Az a célunk, hogy minél tovább versenyben tudjunk maradni. Szandival megbeszéltünk valamit, belőttünk egy célt, de ezt nem árulhatom el. Nagyon megszerettem a táncot, és bárcsak soha ne lenne vége! De lássuk be, a műsor után megyek, úszom és tanulok tovább. Biztosan a szívembe zárom majd az emlékeket, de nem valószínű, hogy rendszeresen táncolni fogok. Az persze előfordulhat, hogy Pesten járva beállok egy-két táncórára Szandihoz.
Ami a sportot illeti: a célom az, hogy minél több paralimpiára eljutni! Párizs lesz két év múlva, most az a legfőbb, hogy ott a lehető legjobban teljesítsek majd.
A gimnázium után el kellett döntenem, mivel szeretnék foglalkozni. Arra jutottam, hogy azt szeretném csinálni, amit szeretek, és azt tanulni, amit csinálok. Vagyis az úszást. A sport szeretete miatt választottam a Természettudományi Kart, és az edzői szakot, Pécs pedig kézenfekvő volt, hiszen itt születtem, fel sem merült, hogy máshová menjek.
Szandinak olyan a mentalitása, olyan pedagógiai szempontok alapján tanít, hogy ki tudja belőlem hozni a maximumot. Szandi kedves és viccesek is a próbák, de közben szigorú is, így megtaláljuk az egyensúlyt a szigor és a vicceskedés között – szerintem ez lehet az egyik titka annak, hogy jó produkciót tudunk összerakni. Azt gondolom,
talán ezt el tudom lesni tőle, és remélem, én is ilyen edző leszek egyszer.”
