Prezi, Ustream, Logme, NNG… világsikert elért magyar startupok, közösen hozták létre a Bridge Budapestet, amely egy non profit szervezet, szemléletváltozást szeretnének Magyarországon a vállalkozói kultúrában, erről kérdeztük Pistyur Veronikát, a Bridge Budapest ügyvezetőjét.
Miért jött létre a Bridge Budapest?
Ez a vállalkozói közösség, magánemberi szándékkal jött létre. A tapasztalataik alapján újat akartak hozni Magyarországra. A környezetükben a kontrasztok és a frusztráció jellemezte az alaphangulatot. Ha kiléptek a cégeik jelentette környezetből, alapvetően más hangulatba kerültek. Sok ember hivatkozott körülményekre, kifogásokra, holott az alapítók azt vették észre – 2012 nyarát írjuk – hogy Budapestről indulva meg lehet hódítani a világot. Nem kellett ehhez más, mint egy jó ötlet, rengeteg munka és némi szerencse. De a tudásuk és a teljesítményük predesztinálta őket, hogy ott tartsanak, ahol. Sokan arra hivatkoznak, hogy úgy sem vágok bele valamibe, úgysem csinálom meg, és lebeszélik magukat. Nincs meg annak a hite, hogy létre tudunk hozni értelmes munkakörnyezetet, értelmes világot… Árvai Péter a Bridge elnöke, elsősorban az ő „frusztrációja” hozta létre a Bridge Budapestet. 2008-ban döntötte el, hogy eljön Svédországból és két társával együtt céget alapít. Ekkor tapasztalta meg életében először ezt az állandó körülményekre hivatkozást. A nagybátyja ment ki érte a repülőtérre, aki nem tudta, miért tér haza Péter. Amikor elmesélte, hogy vállalkozni jön, akkor a nagybácsi furcsán nézett, és azt javasolta neki, hogy inkább forduljon vissza. Péter nem értette, mert már megismert olyan embereket itt, akikkel úgy érezte, meg tudja hódítani a világot. Nem értette ezeket a típusú ellentmondásokat. Csak azért is meg akarta mutatni, hogy meg lehet csinálni. A Bridge alakulásához három cég összefogására volt szükség, mert így együtt már megmutatkozik a trendszerűség.
Mennyire megy szembe a ti világotok a közép-európai iróniával, vagy a sírva vigadó magyar közhangulattal?
Ez egy másfajta gondolkodás. A saját példámon tapasztaltam meg legerőteljesebben, amikor elkezdtem a cégalapítókkal dolgozni. Analitikus típus vagyok, szeretem végiggondolni a körülményeket és megtalálni azt a pontot, hogy valami miért nem fog működni. Ezzel sok időt is el tudok tölteni, hogy ezt felfejtsem. A sokadik ilyen beszélgetés közben megkaptam, hogy az milyen szuper, hogy ezt ilyen pontosan végig tudom gondolni, de ugyanezt az időt eltölthetném azzal, hogy a megoldáson gondolkodom.
Ez egy nagyon egyszerű mondat, azóta meghatározta az életemet. Hogy át tudom-e váltani ezeket a gondolatokat energiává, ahelyett, hogy gátakat képzek magunk számára. Erről a nézőpontváltásról szól, amiért mi dolgozunk. Amikor elkezdtük a munkát, csináltunk egy kutatást a 20 és 30 év közötti fiatalok körében
ahol ezeket az érzeteinket a számok alá is támasztották. Ma Magyarországon tízből kilenc fiatal azt gondolja, hogy csak a kapcsolatokon múlik az érvényesülés és a tudáson, teljesítményen semmi. A mögöttünk lévő cégek éppen ennek az ellenkezőjét bizonyítják. A globális piac és a technológia bárki számára lehetőséget ad, hogy sikeres legyen. Minden alapító kockáztatott, a saját pénzét, erejét, idejét tette bele a vállalkozásába és sikerült nekik. Nagyon sok cég elbukik. Ez ennek a világnak a sajátossága, hogy rengeteg benne a kísérletezés és kevés benne a valódi siker. De ez mégis bizonyíték arra, hogyha összeáll az egész, akkor működhet.
Hogyan alapultatok?
Árvai Péter és a másik két Prezi alapító: Halácsy Péter és Somlai-Fischer Ádám, Fehér Gyula a Ustream társalapítója és Anka Márton a LogMeIn társalapítója és egy évre rá csatlakozott Balogh Péter, az NNG társalapítója. Közülük sokan már nem az eredeti cégüknél dolgoznak, ezért fontos, hogy az alapítókkal vállalkoztunk az alapításra.
Az, hogy az IBM megvette az Ustreamet, hozott változást az életetekben?
Nem. De akár még egy partnert is jelenthet később. Az alapítók tudását, amit ezek az emberek összegyűjtöttek a cégeiken belül, azt szerettük volna megmutatni fiataloknak úgy, hogy az életre szóló élményt jelentsen, és lökést adjon a döntéseiknek. A program már három éve működik, 18 fiatal tartozik az alumninkba, őket el tudtuk vinni a Szilícium völgybe, vagy Ázsiába, meg tudtuk nekik mutatni, hogy a globális siker hogyan épül Budapestről. A tapasztalataikat blogposztokon keresztül megosztották másokkal, illetve Bridge nagyköveteinkké lettek és járnak egyetemekre előadást tartani. Egy netwörköt is működtetnek, amelyben az összes olyan fiatal benne van, aki valaha jelentkezett a programjainkra – ez már 400 fiatalt jelent, és rendszeresek az események.
Jól értem, hogy pozitív gondolkodást szeretnétek tanítani?
Van egy víziónk. Mi egy olyan országban szeretnénk élni, ahol az önbizalom alapja a tudás és a teljesítmény. Erre hozunk fel példákat, bizonyítékokat mutatunk arra, hogy meg lehet csinálni. Láthatóvá tesszük a létező példákat, amelyek három évvel ezelőtt nem voltak a köztudatban. Nem az alapítóink népszerűségét turbózzuk – nincsen üzleti érdekük abban, hogy öttel több felhasználójuk lesz vagy sem, hanem az ország közérzetét szeretnék megváltozatni. Azt vettük észre, hogy a sikeres startup cégek között és a szélesebb világ között nincs információáramlás. Hidat szerettünk volna teremteni a két világ között. Ezért Bridge és azért is, hogy Budapest és a világ között is teremtsünk élőbb kapcsolatokat. Nem cégekre vadásztunk, mi a bemeneti fázist képviseltük, ami segít abban, hogy ez a közeg tágulhasson. Három évvel ezelőtt ez 2-300 ember világa volt Magyarországon az innovatív vállalkozói gondolkodás, szemben azzal, hogy most a Facebookon egy 10 ezres közösségünk van, akik ennek a startup vállalkozói közösségnek a fókuszában vannak. Az ország versenyképessége múlik a kreatív, innovatív vállalkozásokon, ezért ez volt az elsődleges szándék. A fiatalok és a szüleik számára opció lehet a startupos út. Ezért nyitott a kommunikációnk a szélesebb nyilvánosság felé, három millió embert érünk el egy évben.
Az ösztöndíjaitokra jelentkezők közül hogyan választotok?
Azokat keressük, akik nem tankönyvszerűen gondolkodnak. Egyedi, nem szokványos megoldásokat díjazunk. És legyenek motiváltak. Elsősorban nem a tehetségben hiszünk, nem az eleve elrendeltetésben, hanem a tudásban és a teljesítményben. Aki bekerül a programba, nem kávét főzni megy ki a Prezihez vagy a Ustreamhez, hanem valós helyzetekben, valós feladatokat kap. Komolyan részt vesznek a közösség életében is, elmennek meetupokra – ez a startup világ összejövetele – közben blogolnak, videókat készítenek. Ha nekik sikerült, akkor miért ne sikerülhetne másnak is, előbb utóbb elérjük a kritikus tömeget.
Ha jól értem, akkor tágabb körben is a gondolkodást szeretnétek megfordítani?
Szemléletváltást szeretnénk elérni. Carol Dweck szociálpszichológus egy kutatásában arra jutott, hogy van a rögzült gondolkodásmód és a növekvő szemléletmód. Óvodásoknál csinálták meg azt a kísérletet, hogyha egy gyereknek sokáig azt mondták, hogy nagyon ügyes vagy, nagyon okos vagy, akkor ettől egy idő után, hogy elkerülje a csalódást, nem vállalt nagyobb kihívásokat, hanem csak biztonsági játékra törekedett, hogy meg tudja tartani azt a státuszt, hogy ő okos és jó, meg ügyes. Ehhez képest, akit a tevékenysége alapján ítéltek meg – milyen jól kötötted be a cipőfűződet például – és arra teszik a hangsúlyt, hogy a gyerek mit tett annak érdekében, hogy az eredmény létrejöjjön, azok a gyerekek sokkal bevállalósabbak, bátrabban kilépnek a komfortzónájukból, ismeretlen helyzetekkel is szembe mernek nézni.
Mi a biztonsági játékra vagyunk szocializálva. A világ ennél sokkal gyorsabban halad.
A startup cégek ezt a fajta világot tapasztalták meg: elképesztő alkalmazkodási, innovációs készséget vár el tőlük ez a közeg. Azt szoktuk mondani, hogy az agy is egy izom, ez is fejleszthető. Amióta én is átvettem ezt a gondolkodásmódot, már nem a félelmeim motiválnak, meg tudok állni, és örülni. A szégyenhez és a kudarchoz más típusú viszonya van ennek a közegnek, mint a hagyományosnak. Az a cél, hogyha valaki itt dolgozik, ne akarja eltitkolni valamelyik hibáját, tévedését, mert azt az energiát, amit a takargatásra fordít, azt elvesztette, aznap nem talált ki semmi újdonságot, nem termelt semmi értékeset, mert arra koncentrált, hogy ne derüljön ki róla valami szégyenletes. Ehelyett álljunk bele ezekbe a helyzetekbe, nézzünk szembe a tévedésekkel, tanuljunk belőle. Talán túlságosan fetisizálja is ez a világ a kudarcot, de ez inkább félreértés, mert tanulni szeret ez a világ a hibákból és továbblépni. Kudarckonferenciákat is szerveznek a világban, komoly vállalkozók osztják meg egymással a kudarcaikat, hogy hogyan és mit tanultak a kudarcuk által. Minőségileg tudnak változtatni a hétköznapokon ezek az átkapcsolások.
Mikor hibáztál utoljára?
A hibázás pillanatában transzformálódik a dolog. Már nem élem meg úgy kudarcként, ahogy korábban, ezért nem hagy bennem mély nyomot. Elfogadom ezeket a helyzeteket. Van, ami nem sikerül. Amikor történik egy hiba, akkor azt mindig összefüggésében kell megvizsgálni. Hogy miért jött létre. A rendszer hibája volt? Akkor azért ki a felelős? Kontextus nélkül nem teszünk felelőssé senkit.
Hibázni akkor szabad nálatok. És dicséret is jár, ha jól csinálsz valamit?
A visszajelzés fontos része ennek a kultúrának. Alapvetően nem vagyunk hozzászokva sem a pozitív, sem a negatív dolgok kimondásához. A munka világában ez hatványozottan jelentkezik. Ebben a világban a vezetői képesség fontos eleme a sérülékenység. Ez azt jelenti, hogy a vezetők mernek emberként viselkedni, olyanoknak, akiknek érzéseik vannak, ez a munkavállalókkal való viszonyukban is jelentkezik. Nálunk az alapítók ugyanott ülnek, mint a munkavállalók oda lehet hozzájuk menni, bármit mondhatunk nekik, mert ez így természetes.
Normál magyar közegben ritkán dicsérnek meg valakit.
Nálunk van visszajelzés. Anélkül tényleg nehéz létezni. A startup világ is a profitért működik, nem szeretetszolgálat. Felmérték, hogy a produktivitáshoz elképesztő hatékonyságra van szükség. Ez nem jön létre rossz közérzetű, szorongó, stresszelő emberekkel. Vagy jól érzik magukat itt az emberek, és szívesen tesznek a cégért, de ehhez az kell, mindenki értsen mindent. Ehhez szükséges a transzparencia. Ez nem sajátja a klasszikus cégkultúrának. Minden mindennel összefügg, és minden azt a célt szolgálja, hogy ez egy kreatív, gyorsan alkalmazkodni tudó közeg legyen, mert állandóan jönnek az újabb kihívások és változtatni kell tudni.
