Ha úgy érzed, hogy az életed túl unalmas a sok korlát, meg szabályozás miatt, akkor azt mondom, itt az ideje megszabadulni a határidő naplódtól! Persze nem végleg, mert vannak dolgok, amiket muszáj észben tartani, például a vizsgák időpontját (arra ott a Neptun -a szerk.), a szülinapokat (arra ott a Facebook - a szerk.), vagy a már rég megígért találkozókat. Ezeken kívül azonban azt javaslom, engedd, hogy az életed arra az útra terelgessen, amire szükséged van.
Bizonyára sokan észrevették már, ahogy én is, hogy a tervezésnek két végkimenetele van. Az egyik, hogy halálra rohanod magad és végül semmire nem jut időd pont abból, amit szerettél volna megvalósítani, vagy a másik, hogy hiába írod fel, úgyis elfelejted megnézni a listád. Javaslom inkább, hogy engedd el az irányítás illúzióját és arra menj, amerre a szíved húz. Utazz el. Menj el spontán egy koncertre, vagy színházba. Kezdj el zenélni. Sétálgass az esőben, hóban. Jelentkezz újságírónak (de még mennyire! - a szerk.). Akármit választhatsz, a döntés a te kezedben van. Az idősebb korosztály szívesen mondogatja, hogy a spontán élet nem élet. „Mindenhonnan elkésel! Sose veszed fel a telefonod! Sosem tudni, hogy éppen merre jársz!” Többször megpróbáltam tervezni az életem, de nem jártam sikerrel. Nem jutott időm arra, amire valójában vágytam. Zenélni, verset tanulni, írni, sportolni, koncertezni, vagy csak szimplán feküdni az ágyamban és zenét hallgatva nem csinálni semmit, mert az eltervezett fontos dolgok túlságosan sok időmet lefoglalták. Így hát feladtam ezt az életmódot és visszatértem a már jól bevált spontaneitáshoz. A hirtelen döntések és a tervezés nélküli élet csak elsőre tűnik ijesztőnek. Ha már benne élsz, egy idő után rájössz, hogy mennyi lehetőség tárul eléd általa. Olyan élményeket és tapasztalatokat szerezhetsz, amit sokan elképzelni sem mernek. Mindig csak a kezdet nehéz, amikor már benne vagy olyan, mint egy áramlat, ami nem engedi, hogy felmerüljön a következő kérdés: Mi lett volna ha… Persze jó ha van egy arany középút, ami kicsit kordában tartja a féktelen szabadságot is.
Az évek alatt rájöttem, hogy – a kötelességeken kívül – csak azt szabad csinálni, amit igazán szeretsz, mert amit kényszerből próbálunk megvalósítani, annak mindig rossz emléke marad. Szóval azt javaslom, kezdj el élni, hogy majd egy hosszú és eseménydús nap után nyugodt szívvel mondhasd azt: Igen ezt megérte…
