És hogy kivitelezd otthon? Írom is az összetevőket: végy egy hatalmas zsáknyi szeretetet, vedd körbe két oldalról vidámsággal, ültess rá rengeteg boldogságot és a tiszta őszinteség fogja beragyogni. Így lesz kerek egész, mint a Margaret Island zenekar.
Milyen helyeket szerettek Pécsben?
Bálint: Elsőnek a Nappalit mondanám: itt is aludtunk a múltkor - Szabó Balázsékkal koncerteztünk, jó buli volt az Est Caféban - és tök jó volt itt ébredni. Megjegyzem, irigyelem a pécsi zenészek összetartását, mert még Budapesten is keresik egymást és elmennek egymás koncertjeire.
Kristóf: Pécs atmoszférája zseniális! Nagyon szeretem az Est Cafét is, ott is játszottunk már, jó hangulat volt. A Király utcát is imádjuk!
Viki: Nyáron játszottunk Pécsett akusztikusan, de nem éreztük még teljesnek magunkat a koncert után. Így kimentünk a Széchenyi térre este utcazenélni, ami nagyon jól esett!
Én imádom Pécset, nekem ez a “pici Pest”.
Mi a legemlékezetesebb fesztivál élményetek?
Kristóf: Személy szerint imádom a Művészetek Völgye fesztivált, mert úgy érzem, mintha a sok kis stand mindegyike egy-egy külön világ lenne. Nyáron éppen késve érkeztünk, mert előtte ünnepeltük a szülinapomat. Viki a koncertren énekelt egy népdalt a szülinaposoknak, köztük nekem is. Úgyhogy az nagyon klassz volt!
Viki: Nem lehet kiemelni, mert mindegyik fesztivál más, másért jó vagy másért nehéz. Nekem most a Sziget a kedvencem: megfoghatatlan, egyben nagy élmény és kihívás volt, hogy mi ott játszhatunk. A koncert végére lett tele a sátor, de talán azért, mert a Szigeten elsősorban nem magyaroknak, hanem külföldieknek játszol - de magyarul. Emlékszem, Instán kommentelték a külföldiek, hogy nem értettek semmit az egészből, de mégis átjött, mikről szólnak a számaink.
Akkor tapasztaltam meg először, hogy a nyelv nem minden esetben akadály.
Bálint: Az a legjobb a fesztiválokban, hogy ilyenkor sok zenész ismerőssel futunk össze, akár véletlenül is. Ilyenkor minden sarkon találkozol valakivel, én meg leginkább ezt a fajta spontaneitást szeretem a legjobban. Az EFOTT-on úgy alakult, hogy a backstageben a The Biebers, a Mary Popkids, Cloud 9+ volt együtt…
Fishingre jöttök?
Bálint: Igen, hamarosan a pontos dátum is nyilvános lesz és a PEN-en is koncertezünk!
Ki volt eddig a legaranyosabb rajongótok?
Viki: Annyi cuki volt! A Veszprémi Utcazene Fesztiválon volt egy lány, aki ráírta egy felsőre azt, hogy “alvópóló” (az eredetileg a Konyha zenekarhoz kötődő Alvópóló című számát a Margaret Island is feldolgozta - az szerk.) és kérte, hogy játszuk el neki azt a számot. Nemrég pedig Szombathelyen jött oda hozzánk két kislány, akiknél volt egy saját kézzel alkotott, alkoholos filccel rajzolt Margaret Island póló és telefontokukat is kidekorálták - azt kellett aláírnunk.
Aztán volt, aki fából faragott ki egy Margaret Island feliratot. Bálinttal a szülinapunk után pár héttel Székesfehérváron koncerteztünk és a rajongóink csináltak “Boldog Szülinapot!” feliratot nekünk a kordonra. Az megható dolog volt! Igazából nagyon sok kisgyerek jár koncertre, és ezek az apróságok mind annyira édesek. Az A38-on lementem a „Lány sétál” éneklése közben a színpadról, hogy megölelgessem a közönséget és a szám végén pont egy apróságot öleltem meg, egy szőke kislányt. Az nagyon cuki pillanat volt.
Bálint: Engem az a rajongó vett le a lábamról, aki Bécsből jött el a debreceni koncertünkre.
Ki volt a legparább hódoló? Volt ilyen?
Viki: Igazából van egy-két elvetemült, jó negyvenes férfi rajongó, akik nem érzékelik a határt a magánéletünk és a színpadi létünk között...
Kristóf: Minél ismertebbé válik a zenekar, annál nehezebb ezt kezelni - persze ez elsősorban Vikire vonatkozik. Megtalálni az egyensúlyt, hogy mi az, ami mindenkire tartozik az életedből és mi az, ami már nem. Például, hogy nem jelölünk mindenkit vissza a facebook-on. Meg kell húzni sajnos egy határt, ami tök nehéz, mert egyébként nagyon szeretünk beszélgetni a koncert után az emberekkel, kíváncsiak vagyunk a véleményükre, a közvetlenségre építünk.
Érthető, hogy ez mindig feladat! Vannak komoly imádók is?
Viki: Szerintem a fiúkba az összes lány szerelmes! Ez 100 százalék! Bár van egy-két lány aki belém is. (nevet) Jó, nyilván a fiúkba szerelmesek a lányok és ezért járnak koncertre, nem miattam elsősorban. De ez így van rendjén! Reméljük, hogy a lányok hozzák a fiúkat is egy idő múlva.
Melyik a kedvenc Cseh Tamás dalotok?
Bálint: Szoktunk alkotó táborozni Fonyódon, oda vonulunk el két hetet dolgozni és persze ilyenkor sokat hülyéskedünk. Kristóf előadta Cseh Tamás Budapest című dalát... hát…remek volt!
Kristóf: Próbálom olyan szuggesztíven, mint Cseh Tamás…de most biztos nem fogom…(nevet) Emiatt a Budapest, mert az ilyen közös emlék.
Melyik volt az a dal, amivel a legtöbbet vesződtetek?
Bálint: Az Eső ilyen szempontból érdekes dal. A hangzás Kristóf régi ötlete volt, nekem pedig volt egy korábbi refrén ötletem, de jó ideig nem igazán foglalkoztunk egyikkel sem. Az alkotótábor egyik utolsó napján mentünk le Viki zongorájához és akkor eljátszottuk a dalt, de igazából akkor sem gondoltuk, hogy mindenképp késznek tekintjük. Azért felvettük, hátha lesz majd belőle valami. Lejátszottuk egy koncerten és a közönség visszajelzései alapján éreztük, hogy nagyon jól működik.
Emiatt is szoktuk azt mondani, hogy ezt a dalt a közönség választotta.
Nem gondoltuk, hogy ez lesz az a dal, amit a legtöbben ismerni fognak.
Koncerteken mi az az egy dolog, ami nélkül nem léptek színpadra?
Kristóf: Szóval... négy évig volt ez Converse tornacipőm, ami életem első koncertjén a lábamon volt. Minden koncerten, ami mérföldkő volt számomra, az a cipő volt rajtam. Úgy éreztem ez nyomon követi az eseményeket és így valahogy minidig eszembe juttatta a kezdeteket. Apukám ezt a tornacipőt kidobta két évvel ezelőtt. Annyira ideges lettem rá! Úgyhogy sajnos ez már nincs meg, de nekem az a tornacipő lenne! Ez tök vicces, de jó, hogy ezt most eszembe juttattad, hálás vagyok neked!
Viki: Nekem a gimis zenekaromnál mindig fekete melltartó és fekete bugyi volt rajtam. Ha nem feketében voltam, akkor nem éreztem jól magam.
Bálint: Mindig szeretek pengetőből betárazni, Kristófnak is szoktam koncert közben adni (nevet). Nekem nagy félelmem a húrszakadás, így abból is mindig van nálam több.
