close
CímlapMagazinElvan a Lóci, ha…

Elvan a Lóci, ha…

Lóci, Lóci játszik, zenekar, zene, móka
2016. február 26.

Azért nem tud rajzolni, mert nem tudja elképzelni, milyen lesz a végeredmény, inkább improvizál. A Lóci játszik koncertjein olyan csípőmozgást produkál, amit még garantáltan sosem láttál! A zeneszámok közé pedig olyan átkötő szövegeket tűz, hogy könnyesre röhögöd magad. Ezek után kit érdekel, hogy rajzolni tud-e, nem? Csorba Lócival beszélgettem.

Hogy lettél a Van Valami furcsa és megmagyarázhatatlan portugál karaktere?

Reisz Gabi (a film rendezője - a szerk.)  osztálytársam volt filmtörténet szakon. Megkeresett, hogy csináljunk valami közöset, mert tetszik neki a Lóci játszik. Úgy képzelte el, hogy mindenki, aki a zenében részt vesz, az szerepel a filmben is. Mivel portugál szakos voltam, én lettem a portugál srác. Szerintem a VAN az egy olyan mérföldkő, ami megkerülhetetlen lesz. Nem biztos, hogy a Lóci játszik is ilyen, de ez a film tuti.

mmm_gitaros.jpg

Miért a film szakot választottad?

Tudod, ez gyerekkori szerelem volt.  Matek és német tagozatos gimibe jártam, de felvettem a színház faktot is, mert az igazán érdekelt. Csináltunk egy filmet, ami különdíjas lett és tök büszkék voltunk rá! Annyira okos akkor sem voltam, de tehetséges igen (nevet). Nem, nem... szorgalmas voltam ám - a zongoratanárom legalább is ezt mondta.

Mióta zongorázol? A színpadon csak gitárral látunk…

Nyolc évig zongoráztam és utána tértem át basszusgitárra. Van egy számunk a Lábas Vikivel (Margaret Island-a szerk.), amiben zongorázom. A koncerten ezt úgy tudom elképzelni, ahogy McCartney csinálja: van egy pianínója, amit betolnak hozzá a színpadra. Bár a fiúk azt mondták, van az a számú lépcsőfok, ami felett már nem hajlandóak felcipelni a hangszert: na, ez a szám az egy (nevet). Úgyhogy ez nem fog összejönni. Viki nélkül sincs értelme, hisz ez egy duett. A Szociálisan érzékeny dalt viszont el szoktuk játszani.

 

 

Egy szál gitárral kezdted, de a lemezen átvette az uralmat a “Copacabana életérzés”. Miért?

Van olyan szám, ami már 10 éves, mégsem éreztem azt, hogy feltétlenül csak egy gitárral kell megszólalnia. Gondoltam, jó lenne kicsit megadni neki a seggét. Nyertünk a Cseh Tamás programban, ahol egy kis pluszpénz bedobásával nem EP-t készítettünk, hanem megcsináltuk a nagy lemezünket, már ebben a stílusban.

Melyik volt a legviccesebb színpadi bakitok koncerten?

Azon gondolkozom, volt-e olyan koncert, ahol nem tévesztettem szöveget… Szerintem nem. A Legjobb barátomat rendszeresen össze-vissza éneklem. Felsorolós dalokat írok, amik általában negyven sorosak. Abból kigyűjtöm azt a 16-ot, ami majd megmarad a végleges zenében. Viszont az összes többi is a fejemben van, így koncerten tök nem tudom, mi következik.

Nyáron Debrecenben is volt, amiben hibáztál…

Hát igen, ez így szokott lenni. A kedvedért a mai koncerten is hibázom egyet! (nevet)

A többiek mennyire nézik el neked ezeket a bakikat?

Sokat számít, hogy régóta játszunk együtt és nagyon szeretjük egymást. És még nem vesztünk össze csajon, ami nagyon fontos! Soha! Ők ismerik minden mozdulatomat,

gyakorlatilag öt éve azt nézik, hogy riszálom a seggem.

Melyik volt a legszürreálisabb koncertélményetek?

Ebből is volt sok. Szabadkára mentünk és hívott a tulaj, hogy nem fognak beférni az emberek a terembe, annyira sokan jönnek. Mondtam neki, hogy nagyon aranyos, de kötve hiszem, hogy így lesz. Aztán tényleg ez történt. Tele lett a hely. A koncerten mondtam, hogy most a Tál tészta című szám következik, mire valaki azt ordította, hogy az a kedvence. Azt hittem, hogy soha senki meg se hallgatta azt a dalt, pedig szerintem iszonyatosan jó. Erre kiderül, hogy van, akinek az a kedvenc száma. Fura volt, de nagyon jól esett!

mmm_pecses.jpg

És hogy állsz a rajongókkal?

Az egyik kedves barátom mondta, hogy nekem nem szabad olyan közvetlenül viselkednem, ahogy eddig. Mikor autogramért jött pár lány illedelmesen megköszöntem, hogy ott voltak a koncerten és éppen kérdezni akartam már, hogy hol szoktak vacsorázni, mert az érdekelt, hol lehet jó hamburgert enni, tudod nem azt a szar fajtát...  Aztán persze rájöttem, hogy

ki kérdezne meg egy 17 évest arról, hogy hol szokott vacsorázni?! Nyilván otthon.

Teljesen megváltozott körülöttem ez az egész. Szomorú. Ezért kell újságírónak lenni, mert velük meg automatikusan barátkozni kell, látod?! (nevet)

Mi volt a legdurvább másnapotok?

Biztos a Vajdaságban volt (nevet). Bár most, a szülinapi bulim… mikor 30 lettem. Arra emlékszem, hogy beszélgetek a Hajóssal, a következő kép pedig, hogy az ágyamban fekszem, és azt mondom, hogy nem akarok fogat mosni. Közte eltelt négy óra…

Hajós András mindig példaképed volt. Hozzá kapcsolódik a “wow!”-pillanatod? Egyáltalán volt már ilyen?

A “mit értem el az életben” pillanat? Mint Jennifer Lopez a Jenny from the block-ban?

Igen, pont úgy! Imádom JLo-t!

Én is, dehát Beyonce combjai…..Láttad a Super Bowlt? Játszottak fehér emberek hangszereken, tök unalmasan, aztán megjöttek a négerek és megcsinálták a bulit. Baromi nagy  Bruno Mars fan vagyok!

 

 

Tehát… Az A38-on volt teltházas koncertünk. Izgultam, tudod, hogy mi legyen. Ha felemelem a kezem, akkor vajon a többiek is? Lehet irányítani a közönséget vagy majd nem csinálnak semmit? Aztán rájöttem a koncert közben, hogy

ahelyett, hogy izgulnék, el is kezdhetném élvezni, nem?

Ez volt az egyik ilyen pillanat, a másik pedig tényleg a Hajóssal...  Mert egy csomóan azt mondják, hogy „Ügyes vagy, Lócikám!”, de amikor megismerkedsz a kamaszkori kedvenceddel, akinek nagyon számítasz a véleményére, az tényleg “wow!”-érzés, sokat jelent! Ezt majd szentimentális vonalra tereld! ( nevet)

Meglesz! Majd bevágok valami könnyes GIF-et! Tessék hát:

 

 

A hatéves Lóci hogy képzelte el a 30 éveset?

Újságíró-főszerkesztő akartam lenni, mint édesapám. Van egy gyerekkori fénykép: egy lány kicsi zongoránál ül, valaki pedig egy nagyméretű ceruzával a dobot veri,  én meg egy teniszütőn játszom bal kézzel, mert McCartney is így csinálja, és megvan a kötelező, kamerába nézős, sejtelmes figura. Szóval már olyan négyévesen is bennem volt a szereplés iránti vágy.

A zenekar mellett mi tölti ki napjaid nagy részét?

Sok mindent csinálok, mivel bölcsész vagyok (nevet), de mindegyik valahogy a zenéhez kötődik. Dolgoztam kis- és nagyfilmben, voltam forgatókönyvíró, bulvárújságíró, másodasszisztens, foglalkoztam gyerekek zenei nevelésével és dolgoztam reklámügynökségnél is. Most úgy döntöttem, ha nem próbálom meg 100 %-osan a zenészkarriert, akkor erre később nem lesz lehetőségem. Ennél már csak kopaszabb és alacsonyabb leszek, nem? Amúgy nemrég lemértem magam és tényleg: 18 évesen is ugyanekkora voltam. Szóval nem igaz, hogy ha minden reggel nyújtózkodsz, akkor megnősz…

mmm_uccso.jpg

Kedvenc hangszered: basszusgitár! Amin most játszom, az édesapámé volt.

Mi az az egy dolog, ami nélkül soha nem lépsz színpadra?

Volt egy nyakkendőm, csak elvesztettem. Ez jó válasz lesz! (nevet)

( A koncert kezdetére a csokornyakkendő varázslatos módon előkerült - a szerk.)

Kékesi Mandarin Alexandra

Kékesi Mandarin Alexandra

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni