close
CímlapMagazinFinnben kolbászoltunk!

Finnben kolbászoltunk!

alumni, gasztro, külföld
2016. június 20.

Ha kíváncsi vagy, hogy álld meg a helyed külföldön egy idegen kultúrában minden háttér nélkül, a Finnországban élő Vilisics Feri története pont Neked való! A Ferivel készített interjú során hősiesen leküzdöttük a Helsinki- Pécs távolságot, hogy első körben szemtanúja lehess, hogyan lett egy PTE-n végzett biológusból Helsinki egyik legmenőbb kolbászkereskedője, a Feri's Sausages márka megteremtője, és a Slow Food Helsinki-csoport elnöke. Beszélgetésünkből kiderül az is, hogy bizony Finnben sincs kolbászból a kerítés, mindenért keményen meg kell dolgozni! A cikk olvasása után kolbász fogyasztása melegen ajánlott!

Tényleg a PTE-n végeztél?

Igen, egészen pontosan 1997-ben vettek fel az akkor még Janus Pannonius Tudományegyetemre, majd az intézmény átalakulását követően 2003-ban végeztem a PTE-n. A TTK-ra, biológia szakra jártam. A biológia, elsősorban a taxonómia és az ökológia iránt vonzódtam már középiskolásként is. PhD-fokozatot környezettudományokból Debrecenben szereztem, kutatóként elsősorban a szárazföldi ászkarákok (Isopoda, Oniscidea) elterjedése és taxonómiája, a városok valamint a modern zöldtetők gerinctelen faunájának diverzitása tartozott a szűkebb szakmai érdeklődési körömbe.

 

 

Emlékszel az első egyetemi élményedre?

Ez a tatai gólyatábor volt. Pont aznap kezdődött emlékeim szerint, amikor Diana hercegnő meghalt, másnap pedig a Kispál és a Borz lépett fel. Daliás idők voltak…. Mi még a Rákba jártunk, a TTK épületében a Szenes Klubba, PEK-be, Sörházba és a TK-bulikba a Jakabhegyen... sejtelmem sincs, hogy most hol szórakoznak a pécsi diákok.

A bulikon kívül még mit köszönhetsz az egyetemnek?

Az egyetemnek a diplomámat és a feleségemet köszönhetem.

A viccet félretéve, az egyetemi éveket életem maghatározó időszakának tekintem, amelyek alatt a legjobb barátaimra és rengeteg élettapasztalatra tettem szert. Pécs egy fantasztikus város, ahol jó élni és jó visszatérni, azonban munkalehetőség híján nem igazán tudom, hogy mit kezdenék ott... Az azonban szintén vitathatatlan, hogy az PTE-n megszerzett tudást sokszor tudtam és tudom kamatoztatni. Nem voltam éltanuló, ettől függetlenül köszönettel tartozom tanáraimnak.

Noha a tananyag jó része valószínűleg a memóriám egy jól lezárt zugába került, tanáraim emberi példamutatása, hogy  bizonyos szituációkban hogyan reagáltak, máig megmaradtak.

Különös szeretettel gondolok dr. Pollák Edit bonctan gyakorlataira (nem vicc!), Dr. Hoffmann Gyula előadásaira, a terepen töltött napokra Dr. Morschhauser Tamással. Dr. Vadkerti Edit és az azóta már Kaposváron oktató, az ászkarákokat megismertető Dr. Farkas Sándor mint témavezetőim is igen sokat jelentettek.

Miért Finnország? Mi motivált arra, hogy kint folytasd?

Pécsi éveim alatt ismerkedtem meg finn feleségemmel, Niina-val, aki erasmusos volt a Művkaron. Egyetem után rögtön munkát kaptam Budapesten a SZIE ÁOTK Biológiai Intézetében, majd sok kacskaringó után 8 év elteltével végül Finnországban kötöttünk ki.

A Helsinki Egyetemen működő világszínvonalú Városökológiai Kutatócsoportban (Urban Ecology Research Group) kaptam 10 hónapos ösztöndíjat, amelyet meghosszabbítottak még egy évvel.

 

 

Hogy tetszik Finnország? Milyen a finn kultúra?

Finnország sok tekintetben "álomország", biztonságos és kényelmes, emberséges és nyitott... A hátulütői csak idővel derülnek ki, akkor, amikor már "ott ragadtál". Nagyon drága ország, ezért munka nélkül nem lehet élvezni a finn jólétet. Mivel minden drága, a segélyekből igen szerényen lehet csak megélni. Az egyik titok az, hogy meg kell tanulni finnül. Aki nem beszél finnül, az kizárja magát a finn társadalomból és munkát is nehezen kap. Én beszélem a nyelvet valamennyire, folyamatosan fejlődöm.

A finn kultúra tetszik, de nem vagyok elájulva tőle. Helyén kezelem, nem mondom azt, hogy a finn "jobb ennél vagy annál". Szeretem a finn természet közeliséget, egyszerűséget és letisztultságot, de tudod mit? Ugyanígy szeretem Budapestet, Rómát, Isztambult és New Yorkot is. Ha ismered a népek történelmét, akkor azt is tudni fogod, miért van az úgy, ahogy van az adott országban.

kolbis_logo_.jpg

Honnan jött a kolbászkészítés ötlete?

A gasztronómia mindig közel állt hozzám.

Éppen Pécs az, ahol az albérlőtársaimmal csiszolgattuk főzőtudományunkat a májkrémes rizstől a virslipörköltön és tejfölös répás rizsen át a sokkal komolyabb dolgokig.

Helsinkiben sokszor láttunk vendégeket, nyitottunk lakáséttermet (info: www.restaurantday.org), magyar főzőkurzusokat is tartottam finneknek. A kolbászkészítést Helsinkiben egy finn és egy magyar egyetemi kollégámtól lestem, az egész ötlet az övék. 

vilisicsferi02.jpg

Hogy született meg a Feri's Sausages vállalkozásod?

Egy sikeres Restaurant Day-en, amelyen saját készítésű kolbászt adtunk lakáséttermünkben. Akkor már rég nem volt sikeres pályázatunk, ezért igen jól jött a zsebpénz. Az emberek meg csak hívtak, hogy kellene még egy-két kiló, úgyhogy lassan de biztosan a kolbászok és a vállalkozói lét felé sodródtam a tudománytól.

Fontos látni, hogy amíg mi, magyarok feltétlenül ragaszkodunk a paprikás kolbászainkhoz, addig a világ minden országában gyártanak - általában paprika kihagyásával - kolbászt és nem is akármilyeneket! Mi egy átlagos héten sertésből, birkából, marhából, csirkéből és szarvashúsból gyártunk összesen 11-12 féle kolbászt. A vevők hajlandóak fizetni, ha jó minőséget tapasztalnak. Nálunk nem kerülhet bele cukor vagy liszt, szója vagy egyéb adalék ha azt a hagyományos recept nem követeli meg. Bár a filippínó kolbászunk például édes a só, bors, fokhagyma mellett, ezért cukor kerül bele.

kolbis_01.jpg

Milyen ízű kolbász fogy a legjobban?

A paprikás kolbász, a birka-sertés-rozmaring és az olasz "salsiccia fresca", amely vörösborral és pecorino sajttal készül.

Kipróbáltad magad kolbásztöltő versenyeken is?

Helsinkiben a 2015 augusztusában először megrendezett "Város legjobb kolbásza" versenyre ajánlásra, meghívásos alapon kerültem a város profi húsgyárosai mellett. Három kolbászom is az első tízben végzett, köztük a paprikás kolbászom az első helyen végzett. A 2016-os székesfehérvári kolbásztöltő fesztiválon pedig díjat kaptunk "Különleges ízvilág" kategóriában. 

vilisicsferi04_.jpg

Van segítséged?

Egy hivatalos alkalmazottal dolgozunk, de Niina is rengeteget segít, így elmondhatom, hogy napi szinten három ember dolgozik a vállalkozáson. Emellett a céget hátszélként támogató befektető végzi a marketing egy jó részét, illetve egy Helsinkiben élő grafikus, Kismartoni Marcell is sok időt áldoz a vizuális megjelenésünkre.

Hol tart most a vállalkozásod?

A vállalkozás jó úton halad felfelé. Lassú lépteket teszünk a fejlesztésekben, szinte észrevétlenül fejlődünk, csavarról-csavarra. Pár étterem és bolt is vásárol már tőlünk, de leginkább a fogyasztóknak szállítunk, internetes rendelésekre (http://hellomagyarok.hu/gasztro/a-termeloi-piac-uberje-a-finn-reko). Az elmúlt hetekben megnyitottuk a kis üzletünket is, amelybe egyre több vevő tér be, hogy a város legfrissebb kolbászaiból válasszon. Visszatérő vendégünk például az anno Pécsen komoly munkaadó finn Elcoteq egykori tulajdonosa, akivel jókat tudunk beszélgetni Magyarországról.

vilisics_feri_.jpg

Mesélnél a Slow Food Helsinki-csoportról?

A Slow Food nemzetközi szervezet 27 éve alakult Olaszországban az eltűnő gasztonómiai sokféleségre adott válaszul. Jó, fair és tiszta ételek, helyi alapanyagokból, helyi receptek alapján. Ezek által a helyi növény és állatfajták (nem fajok!!), receptek és főzési technikák maradnak életben, de a helyi termelők is vásárlókhoz juthatnak.

Bárki hozhat létre Slow Food csoportot, aki megfelel az előírásoknak. A Helsinki csoportot második éve én vezetem, programjainkban

elsősorban az arra érdemes helyi termelőket, vendéglőket és a vásárlókat szeretnénk egymáshoz közelebb hozni

konkrét látogatásokkal és Facebook kommunikációval.

slowfoodhelsinki.jpg

Neked bejött az élet?

Hogy azt csinálok-e, amit igazán szeretek? Igen, ezt elmondhatom. Bár mindig is biológusnak készültem, de amennyire azt látni lehet az eddigi sikereinkből, a kutatás és az oktatás nem minden. Úgy gondolom, hogy jó képességekkel vagyok megáldva kommunikáció, menedzsment és kereskedelem terén is, és ezeket a képességeket alig vagy egyáltalán nem használtam az egyetemi karrierem során. A Feri’s Sausages-nél ugyan kamatoztathatom, bár ez közel sem minden. A gyereket a család segítsége nélkül egyedül neveljük, ami igen nehéz a rengeteg munka mellett. Egy külvárosi kockaházban bérlünk lakást, a kocsim bármelyik pillanatban lerobbanhat és

a pénz sem folyik patakokban. Vállalkozónak lenni drága mulatság Finnországban.

Hogy látod a jövődet?

Rengeteg munka, rengeteg munka, rengeteg munka, majd koktélozás a Bahamákon életem végéig.

vilisicsferi_03.jpg

Bartakovics Bettina

Bartakovics Bettina

Szerzőnk az UnivPécs munkatársa, a KTK végzett hallgatója. Erasmussal a finnországi Ouluban járt, az erről szóló blogja: http://noniiin.blogspot.hu/

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni