Dr. Fekete Adrienn, a PTE BTK Anglisztika Intézet Angol Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék adjunktusa, az Intercultural Encounters főszervezője. A különleges eseményről kérdeztük.
Hogyan kerültél kapcsolatba a külföldi hallgatókkal, akiket a rendezvénybe bevontál?
Nagyon szerencsésnek tartom magam, mivel az Interkulturális Kommunikáció órámra a magyar hallgatók mellett külföldi hallgatók is járnak, így a gyakorlatban is megvalósítjuk és tanulmányozzuk az interkulturális kommunikációt, ami mindenki számára élvezetessé és gyakorlatiassá teszi a tanulást.
Ebben a félévben indonéz, ukrán, magyar, spanyol és bosnyák hallgatók jártak az órámra, így az Interkulturális Találkozások – Interaktív Kiállítás és Interkulturális Eseményen – amely az említett kurzusból szerveződött – ezekkel a kultúrákkal találkozhattak az érdeklődök.
Honnan jött az ötlet, hogy legyen ilyen rendezvény?
Az esemény két forrásból nyert inspirációt. Amikor új hallgatókkal találkozom, szeretem "jégtörő" feladatok segítségével jobban megismerni őket és ezáltal egy oldott légkört teremteni. Az első órán több hallgató bemutatkozása során kreatívnak vallotta magát, ezért egy kreatív feladattal szerettem volna bevezetni a kurzust. Arra kértem a különböző kultúrából érkezett hallgatókat, hogy készítsenek egy kulturális kollázst a saját országukról, amelyet kettő percben bemutatnak a következő órán. Egy hét múlva az indonéz hallgatók egy hatalmas poszterrel érkeztek az órára, amely inspirációként szolgált a többi hallgató számára is. Hamarosan minden nemzet képviselői elkészítették a saját kulturális poszterüket, némelyek többet is. Olyan szép képek készültek, hogy nem hagyhattam, hogy az irodámban porosodjanak, így elkezdtem kiállítást szervezni belőlük.
Az inspiráció másik forrása az órán tapasztalt folyamatok voltak. A hallgatók igen nagy érdeklődést mutattak egymás kultúrái iránt, rengeteget kérdeztek egymástól is, és sokszor még a szünetben is beszélgettünk az órán tárgyalt kulturális folyamatokról. Azért az ritkán fordul elő, hogy a hallgatók az óra végén nem mennek el szünetre, hanem csillogó szemmel beszélgetnek tovább. Ez számomra is különleges élmény volt.
Te vagy a hallgatóid kezdeményezték?
A hallgatókkal közös kezdeményezés és közös munka volt. Én adtam egy feladatot vagy egy ötletet, amire ők nagyon pozitívan reagáltak.
Először csak egy kollázsról volt szó, majd kiállításban gondolkodtuk, végül egy interaktív, interkulturális esemény lett belőle kulturális műsorral, nemzeti ételekkel, nemzeti zenével és interkulturális interakciókkal.
Mi volt a célja a programnak?
Annak ellenére, hogy az anglisztikás és angoltanár szakos hallgatók nagyon jól beszélnek angolul, csak nagyon ritkán kerülnek a tanulmányaik során kapcsolatba külföldi hallgatókkal, ugyanis a külföldi hallgatók csak BA-s és MA-s kurzusokra járnak. Így bár tudnának kommunikálni, ez mégsem történik meg. Másrészt van egy olyan jelenség is, hogy a külföldi hallgatók a szintén itt tanuló honfitársaikkal vagy más külföldi hallgatókkal alkotnak közösséget. Így, annak ellenére, hogy a PTE-n tanulnak, a magyar hallgatóktól elkülönülve élik mindennapjaikat. A kurzusomon a két csoport közötti közeledés és barátkozás viszont nagyon szépen megindult. Az esemény szervezése és a sok tanórán kívül együtt töltött idő még inkább összehozta a magyar és a külföldi hallgatókat. Ezeket a folyamatokat akartam kiterjeszteni az esemény vendégeire. Az volt a célom, hogy az angol szakos magyar hallgatók és az angolul tanuló külföldi hallgatók egy autentikus élethelyzetben angolt, mint lingua franca-t használva interakcióba lépjenek egymással, és így interkulturális kommunikációban vegyenek részt. Az eseményen más nemzetek képviselői is részt vettek, így egy multikulturális közeg alakult ki a rendezvényen.
Ezt a célt szolgálta még az is, hogy a különböző kultúrák a kiállítási tér különböző szegletében helyezkedtek el, ahol a hallgatóim kulturális nagykövetként az általuk készített nemzeti ételekkel és italokkal kínálták a vendégeket. Tehát, a vendégek, ahogy körbejárták a teret és megtekintették a képeket, kérdezhettek a kulturális nagykövetektől a képekről és az ételekről, vagy bármi másról, ami az eszükbe jutott.
Ez az ötlet nagyon bevált, a kulturális sarkokban csoportos beszélgetések zajlottak még órák múlva is, mindeközben a háttérben indonéz, magyar, spanyol, ukrán és bosnyák zene szólt.
Mi volt a hallgatók feladata, szerepe; ők mivel készültek?
Mikor előálltam a kulturális program ötletével, többen rögtön jelentkezek. Az egyik magyar hallgató, Tüske Áron sok évig néptáncolt, ő egy székely táncot adott elő. Pocza Roland két magyar népdalt adott elő. Egy ukrán hallgató, Anastasiia Sichkar ukrán tánccal készült, két indonéz hallgató, Hafifah Humaida és Dyah Aulia Nur Fadillah egy-egy indonéz táncot adott elő. Majd a műsor végén a hallgatók röviden bemutatták kulturális posztereiket a vendégek számára.
A műsorban, te is szerepeltél két énekkel, honnan jött az ötlet?
Úgy éreztem, hogy ha ezt együtt csináljuk, akkor én sem húzhatom ki magam ebből a feladatból. Továbbá, példát szerettem volna mutatni a hallgatóknak: amit tőlük kérek, azt magam is megcsinálom. Nagyon örültek annak, hogy partnerként kezeltem őket és én is részt vettem a műsorban, nemcsak szerveztem és irányítottam a próbafolyamatokat. Az első dalt, a Tavaszi Szél címűt, ami egy csángó népdal, Pócza Rolanddal duettben énekeltük, majd a műsor végén a hazaszeretetről énekeltem egy dalt magyar és angol nyelven a Muzsika Hangja című filmből.
A megnyitón elmondtad, hogy fontos számodra a környezetvédelem és a környezettudatos gondolkodás. Ez hogyan nyilvánult meg az eseményen?
Igen,
szerettem volna „zöld” példát mutatni a rendezvénnyel.
Minden étel vegetáriánus vagy vegán volt, illetve több szelektív kukát is elhelyeztünk a kiállítási térben; továbbá, a büfénél porcelán tányérokon és üvegpoharakban szolgálták fel az ételeket és az italokat. Ezekkel az apró, de mégis gondolatébresztő lépésekkel szerettem volna a környezettudatos életvitel fontosságára felhívni a vendégek figyelmét.
A kiállítás és a program megnyitóján rengetegen voltak, örömmel tapasztaltam, hogy még egy félemelettel lejjebb is hallgatók álltak a lépcsőkön. A megnyitót követően pedig még órákig beszélgettek a diákok, láthatóan motiváltak is voltak és jól is érezték magukat.
Számítottál ekkora sikerre?
Bíztam benne, hogy sokan eljönnek. Sok programmal készültünk, rengeteget dolgoztunk azon, hogy a műsorok és az előadások is profin működjenek, továbbá az esemény nagy publicitást kapott, így sok érdeklődő látogatott el az eseményre. Csak pozitív és megerősítő véleményt kaptunk, a hallgatók arról számoltak be, hogy nagyon élvezték és még szeretnének ilyen eseményeken részt venni. Ugyanis ez egy teljesen új kezdeményezés volt az Anglisztika Intézetben és a BTK-n is. Szerettük volna az egyetemi életet felpezsdíteni a programmal. Azt hiszem, sikerült. A kollégáim is megjegyezték, milyen profi volt a műsor és a szervezés. Olyan sokan jöttek el, hogy alig fértünk el. Ha lesz még ilyen rendezvény, nagyobb helyszínen kell majd megrendezni.
Honnan kaptál segítséget, támogatást a programhoz?
Rengeteg segítséget, támogatást kaptam a Nemzetközi Igazgatóságtól. Az ő sokrétű támogatásukkal még magasabb színvonalon tudtuk megrendezni az eseményt. Szerveztek nekünk egy szuper büfét, ahol felszolgáltak szendvicseket, hagyományos magyar süteményeket és magyar borokat. Az esemény végére minden étel és ital elfogyott a büfében és a kulturális sarkokban is. Emellett technikai segítséget is kaptam tőlünk: volt profi hangosításunk és színes esemény posztereink is. A másik támogató a BTK volt, aki a helyszínt biztosította, hozzájárult a képkeret vásárláshoz és egy BTK-s ajándékcsomaggal tudtam a résztvevő hallgatóknak kedveskedni a félév végén, aminek nagyon örültek.
A program folytatásért kiált.
Ezt a kérdést rengeteg hallgatótól és kollégától is megkaptam már, sőt néhány résztvevő hallgató már előre jelentkezett, hogy legközelebb is részt szeretne venni egy ilyen eseményben. Más nemzetiségű hallgatók is jelezték, hogy az ő kultúrájukat is be lehetne vonni egy következő rendezvénybe. Szóval, igen,
szeretnék még hasonló eseményt szervezni a jövőben és esetleg hagyományt teremteni az Interkulturális Találkozásokkal.
Nagyon élveztem a közös kreatív munkát a hallgatókkal. A résztvevők és a vendégek elmondása szerint nagyon jó volt kiszakadni a monoton hétköznapokból egy ilyen jó hangulatú, sokszínű és nem utolsó sorban kulturális tudást átadó esemény alkalmával.
Dr. Fekete Adrienn Pécsett született, Pécshez és a PTE-hez kötődik a tanulmányi és a szakmai pályafutása jelentős része. Középiskola után a PTE-BTK-n végzett angol és történelem szakon. Ösztöndíjas vendéghallgatóként egy évet töltött az American University in Bulgaria-n. Az ÁOK-n szerezte a szakfordító és szaktolmács végzettségét, majd az Angol Alkalmazott Nyelvészeti Doktori Programban végezte doktori tanulmányait. Jelenleg az Anglisztika Intézet Angol Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék adjunktusaként oktat és kutat. Fő kutatási területei közé tartozik a nyelvtanulás során kialakuló nyelvi és kulturális identitás, illetve az idegennyelvtanulás pszichológiai tényezői. Mindemellett interkulturális kommunikációt és dráma alapú tanítás- módszertant is oktat. A kurzusain kiemelten fontosnak tartja az empirikus tanulást, a személyiség, - készség- és kommunikáció fejlesztést, illetve a hallgatók erősségeinek és tehetségeinek a megismerését. Azt vallja, hogy mindez oldott órai légkörben tud leginkább megvalósulni.
