„Egy művelt kínai ifjúnak négy művészeti ághoz mindenképpen értenie kell: a zenéhez, a festészethez, a kalligráfiához és a stratégiai játékokhoz”
Idézte a mondást az est bevezetéseként Köves Kitti, a PTE ETK Konfuciusz Intézet munkatársa. A Nemzetközi Évad március 12-i eseményén zsúfolásig megtelt a Nappali olyanokkal, akik három hagyományos kínai társast szerettek volna élőben, kínai játékmesterek segítségével kipróbálni.
Köves Kitti bevezetője után a játékosoknak 20-20 perce volt kipróbálni mindent, aztán forgószínpad-szerűen cseréltek. A kínai játékmesterek mellett a szabályértelmezést nyomtatott leírások és QR-kódokkal elérhető online magyarázatok segítették. A játékok neve végén a „qi” jelenti a táblás/stratégiai játékot.
Kínai sakk vagyis XiangQi
A legnépszerűbb társas Ázsiában, hasonlít a nyugati sakkhoz, mégsem ugyanaz, de az biztos, hogy mindkét táblás játék őse egy indiai alapjátékra vezethető vissza. Ez talán a legnépszerűbb kínai játék,
utcákon, csapatokba verődve játsszák, sokszor szuroklók egész hada ad tanácsokat a játékosnak, hogy szerintük mit kéne lépnie.
A nyugati típusú sakkhoz képest a tábla közepét egy folyó szeli át, és van olyan bábu, ami nem léphet át rajta. A figurák egy része hasonló funkcióval bír, mint a nyugati verzióban (pl. a gyalog, vagy a bástya). Vannak csak hasonló, de nem ugyanolyan bábuk: például a király nem léphet ki a palotájából, ahogy testőrei sem (egy pár kockányi területen belül mozoghatnak csak). Totális újdonságként két figurát emelnék ki: az ágyút, ami képes a vele egy vonalban lévő bábuk közül levenni egyet meghatározott szabályok alapján, és
az elefántot, ami nem képes átkelni a folyón, de nagy területet képes letarolni.
Jómagam az ágyúval és az elefánttal próbáltam ügyeskedni, megfontolt ellenfelem a bástyát kezelte nagyszerűen és hozott kellemetlen helyzetbe. A kínai munkatársak legtöbbje itt segédkezett, ahogy egyikük, Li Fenglan megjegyezte, gyakran játsszák otthon ezt a játékot. Gyakorlottsága abban is megmutatkozott, mikor sztoikus mosollyal jelezte, melyik tervezett lépésem jár majd azzal, hogy ellenfelemet hozom jó helyzetbe.
A kínai sakkról ezen a linken érhető el részletes leírás, online pedig ezen a linken lehet játszani!
„Mahjong” vagyis pontosabban Majiang
Online is elérhető passziánsz verziója miatt talán ez volt a legismertebb a játékok közül a laikusok számára, de azzal mindenki tisztában volt, hogy a neten elérhető verziók csak halvány másolatai lehetnek a filmekben látott, szerencsejáték-szerű csatáknak. „Ez a játék kevésbé stratégiai, nagyobb szerep jut benne a szerencsének, leginkább talán a römihez lehet hasonlítani” - mondta el a játékról Köves Kitti, aki azt is hozzátette: „Sok helyen és sokféleképpen játsszák, ma este egy alapverziót mutatunk be.” A Majiang-hoz mindenképpen négy játékos szükséges, sorsolással dől el, ki lesz
a kezdőjátékos, aki ezzel elnyeri a “keleti szél” szimbolikus szerepét. A többiek a többi égtáj szeleit képviselik innentől, és igen, van olyan játékverzió, amikor többletpont jár azért, ha valaki a saját szélirányának megfelelő köveket használja fel egy szetthez.
A „kövekből” (valójában vastag műanyag dominók voltak), falakat építettünk, sorsolással dőlt el, hol lehetett megbontani. A nyertesnek 3 egyforma követ (pong), 4 egyforma követ (kong), és 3 vagy 4 kőből álló sorozatot kell összeraknia úgy, hogy vagy a falból körönként elvett egy kőre, vagy az ellenfelei által kidobott kőre alapoz - követ szerezni és egytől megszabadulni minden körben kell. Az nyer, aki egy 14-es szettet össze tud rakni, ami egy párból és a fenti szettekből áll össze. Nekem úgy tűnt, „rabolni” nagyonis megéri, és már az önmagában is mulatságos, amikor az újabb menethez összekeverjük a köveket - olyan hangjuk volt, mint amikor a jégkockák súrlódnak egymásnak egy koktélban.
Óriási bajnokságokat is szerveznek belőle, érdemes az egyszemélyes verzióktól elrugaszkodni.
Ezen és ezen a linken lehet erről a játékról további infókat elérni.
Weiqi avagy Gó
A közhiedelemmel ellentétben nem japán, hanem kínai eredetű játék. Annak ellenére kevesen ismerik, hogy Magyarországon is működik Gószövetség, és vannak bajnokságok. Annyira addiktív, hogy aki rákapott, hamar függővé válik: erre az eseményre is érkezett egy go-rajongó, aki önkéntes játékmesternek ajánlkozott és még a saját tábláját is elhozta. Összetettségét bizonyítja, hogy itt volt a legkevesebb kínai segítő, de maga Wang Zhijiang professzor, a Konfuciusz Központ igazgatója itt segítette a játékosokat.
Minél kisebb egy tábla, annál inkább csak gyakorlásra jó, a normál méret a 19X19-es. Kétszemélyes játék ez is, a cél pedig minél nagyobb területet körbekeríteni. A gó-ban szereplő köveknek annyi életük van, amennyi üres hely körülöttük. Fogságba is tudnak esni, és ha életek egyre csökkennek, azt nevezik atarinak.
Leírás a játékról ezen a linken érhető el, online tutorial pedig ezen a linken.
Játékra fel!
