Az életkor csak egy szám, mondják, de dr. Lénárd László és dr. Karádi Zoltán professzorok számára ezek a számok - 80 és 70 - évtizedes úttörő kutatást, mentorálást és az idegtudományok világához való hozzájárulást jelentenek. A két tudósóriás tiszteletére rendezték meg október 21-én a Reinforcement, Learning and Memory, and Related Structures and Functions Nemzetközi Szimpóziumot. Ahogy a kutatók, kollégák és barátok összegyűltek az ünneplésre, világossá vált, hogy örökségük messze túlmutat számos elismerésükön.
Mitől lesz valaki úttörő a saját területén? Dr. Lénárd Lászlót a kíváncsiság vezette arra, hogy felfedezze a függőségkutatás egyik leglenyűgözőbb eredményét: a patkányok a cukrot jobban kedvelik a heroinnál. Ez a felfedezés felrázta a sóvárgás és a jutalmazási mechanizmusok megértését, bebizonyítva, hogy néha a legveszélyesebb kísértések a mindennap fogyasztott dolgokban rejlenek. De munkája nem állt meg itt. Dr. Lénárd László dopamin és noradrenalin útvonalakkal kapcsolatos kutatásai segítettek megfejteni, hogyan dolgozza fel agyunk a motivációt és az élvezetet, ezzel fényt derített arra, miért keressük azokat a dolgokat.
Most, 80 évesen a tudomány iránti szenvedélye töretlen, befolyása érezhető a laboratóriumokban és az előadótermekben, Magyarországtól a világ minden táján.
„Lénárd professzor sokkal több, mint egy nemzetközileg elismert, kiváló akadémikus. Ő egy igazán figyelemre méltó ember, akire mindig számíthattam, nemcsak a tudományos pályafutásom során, hanem a személyes nehézségek idején is. Számomra ő olyan, mintha a második apám lenne." – mondta dr. Kristóf László.
Dr. Karádi Zoltán, szintén átformálta az alapvető élettani hajtóerőkről alkotott elképzeléseinket. Az éhségérzettel és a testsúly szabályozásával kapcsolatos kutatásai mélységeiben vizsgálják, hogyan kommunikálja agyunk az evés szükségességét. A kutató felfedezése a glükózt figyelő neuronok kapcsán változást hozott, betekintést nyújtva abba, a szervezet hogyan tartja fenn az egyensúlyt, és hogy ezek a rendszerek időnként hogyan mennek tönkre.
Dr. Lénárdhoz hasonlóan dr. Karádi is számtalan hallgató mentora volt, idegtudósok új generációját nevelte ki, akik szívesen lépnek a nyomdokaiba.
A Pécsi Tudományegyetem rektora, dr. Miseta Attila beszédében méltatta a két professzort: „Mindkét kolléga iránt mély érzéseim vannak. Az idők során számos kihíváson navigáltunk együtt...
Gyakran fordulok két megbízható kollégámhoz, hogy útmutatást kérjek a felmerülő új kihívásokban...
gyakran mondják, hogy nem kell mindent a nehezebb úton megtanulni. Egyszerűen csak megkeresem a kollégákat, hogy meglátásaikat kérjem, ők pedig megosztják tapasztalataikat – akár azt magyarázzák el, hogy mi nem működött náluk, akár alternatív megközelítéseket javasolnak a részsiker eléréséhez."
A szimpózium, amelyet a Magyar Tudományos Akadémián tartottak Pécsett, illetve online is közvetítettek a távoli résztvevők számára, a memória, a tanulás és a megerősítés területén végzett úttörő kutatásokat mutatta be, amelyek szorosan kapcsolódnak dr. Lénárd László és dr. Karádi Zoltán munkájához. A rendezvény megható méltatásokkal, tudományos vitákkal és közös emlékezésekkel teli nap volt. Dr. Hernádi István még a majmok munkaheti szokásairól szóló tanulmányával is feldobta a hangulatot. „Igen, még a majmok is lazábbra veszik a pénteki napokat, tudván, hogy közeleg a hétvége!” – mondta humorosan. Ez találó emlékeztető volt arra, hogy mind az emberi, mind az állati viselkedést a rutinok és elvárások alakítják, amit a két professzor is egész életében tanulmányozott.
Az ünnepség azonban nem ért véget a beszélgetésekkel és az előadásokkal. Lénárd doktor a hozzájárulása maradandó szimbólumaként egy Diospyros kaki 'Tipo', azaz egy datolyaszilvafát ültetett a Magyar Tudományos Akadémia kertjében. A fa, akárcsak munkássága, növekedni és virágozni fog, és még hosszú évekig gyümölcsöt fog hozni – élő bizonyítéka elkötelezettségének, éleslátásának és maradandó örökségének. Egy olyan területen, ahol az agy bonyolult működésének megértése a végső cél, ez a két ember nemcsak azt mutatta meg nekünk, hogyan gondolkodjunk, hanem azt is, hogyan éljünk céltudatosan, kíváncsian és szenvedélyesen. Ahogy az általuk ültetett fa gyökeret ereszt, úgy növekszik a befolyásuk is, biztosítva, hogy a jövő generációi továbbra is tanulhatnak figyelemre méltó életükből.
Boldog születésnapot kívánunk ennek a két figyelemre méltó embernek, akik emlékeztetnek minket arra, hogy a tudomány nem csupán egy karrier, hanem egy életre szóló kaland!
