Pár napja beleesett a telefonom egy tál frankfurti levesbe. Jó meleg volt a kaja, nyilván az sem tett jót a készüléknek, cserébe ki sem száradt, szóval mehetett a levesbe…(érted?! Höhö…) Mindez egy fesztivál kellős közepén történt, ahol én voltam a sofőr, engem kellett mindenkinek elérnie, nekem kellett tudnom az időt és szerveznem az eseményeket. Ha ez mondjuk egy évvel ezelőtt történik meg velem, valószínűleg a könnyeim csak úgy potyognak az előttem lévő üres tányérba. Így viszont csak elmosolyodva nyugtáztam: meg sem lepődök magamon.
A baráti társaságban én vagyok az a csaj, akinek a tenyeréhez nőhetne a mobilja, mert úgy is folyamatosan csörög. Én vagyok az, aki vagy tizenkettő facebook csoportot, oldalt, instafelületet kezel, akinek mindig frissen kell az infó, a „most azonnal lány”. Hát őszintén szólva ezt egyre jobban unom. Ha nem tartózkodom egy órán keresztül az online térben, felrobban az üzenetfiókom és máris csörög a telefon: „Hello! Írtam, nem válaszoltál…..” Igen haver, kipróbáltam valami teljesen vad dolgot! Őrületes utazás részese lehettem, ezt figyeld: elmentem zuhanyozni, vásároltam, főztem vagy ne adj isten megnéztem egy Bob burgerfalodája részt. Durva mi?!
Évekig izgi volt, hogy engem mindig keres valaki, hogy mindig van intéznivaló. Nem mondom, hogy nem imádom ezt csinálni, de már kevésbé zavar, ha nem így történik. Az utóbbi időben egyre többet járok haza Zala megyébe. Ott aztán kirúgok a hámból! Cinkosságot érzek, mikor felpattanok a bicóra, hogy áttekerjek a „másik házba” (nagyszüleim régi háza), de sajnos „elfelejtem” magammal vinni a telefonomat. Jajj, de nagyon sajnálom!!!444!!!négy!!44!!! Aztán csöröghet ám tőlem naphosszat, ha egyáltalán van térerő! Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy egyre kevésbé élek a mában. Hogy az első dolgom ránézni a telefonra, ha pár másodpercig nincs mit tennem. Hogy reggel, az ébresztőm csörgése után már az email fiókomat olvasom, és hogy negyvenszer pörgetem végig a hírfolyamot napjában. A mostani cseretelefonomon netezni sem igazán tudok. Számomra is fura kimondani, de titkon élvezem is! Az új missönöm, hogy elalvás előtt nem a kedveléseket nézem meg, hanem átgondolom a napot. Milyen volt ébredni, mi nevettetett meg aznap, milyen hasznos dolgot cselekedtem. Aztán elindítom a Burgerfalodát.
