close
CímlapMagazinKínai teával az egészségünkért

Kínai teával az egészségünkért

Szeptember 13-án ünnepelték a kínai kultúrában az összetartozást, a családi, baráti kötelékeket az Újév utáni legnagyobb fesztiválon, az Őszközépünnepen. Ez alkalomból tartott érdekes előadást a kínai tea élvezeti értékeiről és egészségünkre gyakorolt hatásairól Dr. Csütörtöki Krisztina akupunktőr, hagyományos kínai orvos szeptember 12-én a Tudásközpontban. Rengetegen voltak kíváncsiak a PTE ETK HKO Konfuciusz Intézete által szervezett eseményre, amelynek végén finom teákat és holdsüteményt is kóstolhattak a résztvevők.

Az előadást megelőző percekben néhány rövidebb videóban a kínai teaszertatás mozdulataival ismerkedhettek meg a résztvevők, akik szinte teljesen megtöltötték a Tudásközpont termét. „A kínai kultúra mindennapjait áthatja a gyógynövények használata. Előadásom témája a tea, amelyben összetalálkozik a kínai orvoslás és a kultúra, hiszen például az esküvőkön is van teaszertartás, teát isznak, ha beszélgetnek, ha összejönnek” – tudhattuk meg Dr. Csütörtöki Krisztinától, a PTE ETK Dietetikai és Komplementer Medicina Tanszék szakoktatójától. Majd a tea történelméről esett szó, amely évezredes múltra tekint vissza. A teanövény Kínából, Jünnan tartományból ered, itt találhatók a legősibb, vad, többszáz éves teafák.

A legenda szerint a mezőgazdálkodás isteneként is ismert Shennong fedezte fel a teát, amikor az egyes növények gyógyhatásait vizsgálva véletlenül megmérgezte magát, majd miután teát fogyasztott, rövid időn belül jobban érezte magát. A nevéhez fűződő Shennong Bencao Jing című műben a tea gyógyászati hatásait már i.e. 300-200 körül feljegyezték:

„a tea íze keserű. Ha valaki megissza, gyorsabban fog gondolkodni, kevesebbet alszik, könnyebben mozog és tisztábban lát”. (Shennong Bencao Jing)

A tea először orvosságként került be a köztudatba, majd további szerepekkel gazdagodott, fogyasztották köretként is, továbbá fontos kulturális szerepre tett szert. A buddhizmus és a taoizmus elterjedésével a tea is egyre nagyobb népszerűségnek örvendett, megjelentek a teakertek, teaházak. Lu Jü kínai tudós, irodalmár, polihisztor a nyolcadik századan írta meg Teáskönyvét, amely az első, mai napig fennmaradt kézikönyv a teázásról. Ebből megtudhatjuk, hogy

„a szomjúság vízzel oltható, a bú, s a bánat borral orvosolható, levertség, álmatagság teával űzhető messze”. (Lu Jü, Teáskönyv)

Kínából kiindulva a tea meghódította a világot. A Selyemút volt az egyik útvonal, amelyen teát szállítottak, amely először Tea és Ló Útjaként volt ismert. A történelem folyamán számos szerepet betöltött a tea, volt orvosság, ajándék, kincs, státuszszimbólum, főétel mellett köret, értékes árucikk. A létrejött hat különböző teatípusról a fehér teáról, sárga teáról, zöld teáról, oolong teáról, vörös teáról, sötét teáról, valamint a virág teákról - mint az osmanthus, vagy a krizantém - számos jellemzőt megtudhattak, valamint preventív célú gyógyászati felhasználási tippet is kaptak az előadás résztvevői.

Az elméleti részt követően finom illatok bűvölték a tömeget, a türelmeseknek ehetőségük nyílt megkóstolni több különböző teát, valamint az Őszközépünnep elengedhetetlen édességét, az- ún, holdsüteményt, amelyen osztozni kell a barátainkkal, családunkkal – ezáltal is az összetartozásra felhívva a figyelmünket a mai rohanó világban. Igyunk  egy teát, és élvezzük jótékony hatásait!

Fotók és további információ: PTE ETK HKO Konfuciusz Intézet »

Tóth Mariann