Sánta Emese (második szemeszteres szocmunkás) és Hadobás Lilla (pszichológia alapszakon végzős) a PTE-n tanulnak, hetente kétszer eljárnak csörgőlabda edzésekre. Két egyetemista lány, tele tervvel, kíváncsisággal és vággyal.
Mennyire kemény sport a csörgőlabda? Ha az álladra nézek, annak tűnik.
Sánta Emese Ezt a sportot kemény labdával játszuk, ha eltalál valakit, akkor a súrlódásnak nyoma marad.
Hadobás Lilla Az a lényeg, hogy védd a fejed. Nagyon gyors is tud lenni ez a kosár méretű labda, amiben csörgők vannak, hogy a lekötött szemű játékosok hallják, hogy merre gurul a labda.
Mennyivel kifinomultabb a hallásotok, mint egy átlagos embernek? Az csak egy legenda, hogy nektek kifinomultabb a hallásotok?
H.L. Annyira azért nem, mint a denevéreknek. De Emese teljesen vak, inkább mondja ő!
S.E. Jobban rátámaszkodom a hallásomra, mint más érzékszervemre, jobban, mintha látnék. Nem mindig halljuk meg pontosan, hogy hová megy a labda, inkább csak az irányzékot.
H.L. Gyakran olyan gyors a labda, hogy ha lefekszel elé, már nem marad időd a kezeddel a fejedet védeni, ilyenkor szokott baleset lenni. Volt, hogy nyekkent az orrom a labdától, de igazából csak akkor van gond, ha nagyon erős az ellenfél játékosának gurítása.
S.E. Az edzőnk is megmondta, hogy vannak olyan labdák, amelyeket nem lehet kivédeni. De oda kell figyelni.
Mennyire finomkodás az, ha az állapototokra azt mondom, hogy gyengén látó. Vagy mondhatom azt, hogy vak?
S.E. Ez emberfüggő, ki mit szeret. Én a látássérültet szoktam használni, de ez megint egy nagy kategória.
H.L. A mozgássérültre sem mondjuk azt, hogy béna. De nem szoktunk fennakadni az elnevezésen.
Együtt jártok látókkal. Mennyire tudtok tájékozódni?
S.E. Meg kell tanulni az útvonalat először, fontos, hogy látó emberrel, legtöbbször mozgástrénerrel járod be előtte a terepet, térképezed fel a támpontokat. fel kell térképezni az útvonalakat és egyenként megtanulni. Sokszor bejárod és aztán megy. Gyakorolni kell. A fejedben és a lábadban is benne kell lennie.
Mi a különbség a tanulásban?
S.E. Kis különbségek vannak, pl. más eszközöket használunk a tanuláshoz. Mi felolvasó-programmal működő laptopot használunk. Szkennelt könyvekből is tanulunk, bár nagy könnyebbség, hogy a tananyagok nagyobb része elérhető online, elektronikusan is. A szkennelés lassú, egy 400 oldalas könyvnél elég időigényes dolog. Nálam az információk leszűkítése telik picit több időbe, mint másnál, mert minden részletet fontosnak tartokJ
H.L. Én látok valamilyen szinten. Látok színt, formát, alakot, arcot de nem látok olyan messze, mint a látók. Kevésbé látom a különböző texturákat és a kisbetűs feliratokat. De én így is jól elvagyok, megszoktam, mivel így születtem. Íráshoz, olvasáshoz speciális szemüvegem van. Könyvből, füzetből tanulok. Minden kicsit lassabban megy, mint a többieknek, de semmi hátrányom nem volt ebből a tanulásban.
A magyar társadalom alapállapotából indulok ki, előre elnézést kérve. Az hogy ti nem úgy láttok, mint az átlag, ezért szoktak titeket butábbnak nézni?
S.E. Olyan volt már, hogy az illető elkezdett hangosan beszélni hozzám és mutogatott, hogy azzal a busszal el tud menni, talán idősebb ember volt, vagy középkorú…
Klasszikus vicc, hogy a vak nénikét ide-oda kísérik a zebrán, pedig csak várt valakit.
H.L. Egy ismerősömet volt hogy átkísérték a túloldalra, pedig nem is akart átmenni az úton, és hívott telefonon, hogy menjek át érte. Egyszer a nővéremmel mentünk valahová és megkérdeztem valakit, hogy hol van egy terem. Nem nekem válaszoltak, hanem a nővéremnek. Ez rosszul esett, de nem szoktak hülyének nézni, mert nem hagyom.
Milyenek a csoporttársak?
S.E. Normálisak, jófejek.
A tanárok megkegyelmeznek szegény, vak kislánynak, ha nem tanult eleget?
S.E. Ezt nem teszik, gimiben még előfordult, de ez nagyon visszaüt, mert még jobban kinéznek a közösségből. Én szóltam a tanárnak, megkértem, hogy legyen szíves úgy kezelni, mint a többieket.
H.L. Soha nem éreztem, hogy kedvezményeket kaptam volna azért, mert nem látok jól, de azt látom, hogy finomabban bánnak velem.
S.E. A jóindulatot gyakran érzem, emberi módon állnak hozzám.
A szüleitek mennyire tudtak elengedni titeket? Jártam már úgy, hogy egy látássérült interjúalany helyett az édesanyja akart válaszolni. Mennyire óvnak titeket?
S.E. Külföldön vannak a szüleim, úgyhogy nincs problémám. Korábban sem volt jellemző a túlzott féltés. Úgy kezeltek, mint egy látót. Öt testvérem van, nem különböztettek meg. Anyukám az önállóság híve volt. Tízévesen Pestre jártam kollégiumba. Úgy érzem, apukám persze a legjobb szándékkal szeretett volna még burokban tartani, de külföldre ment… Jó ideje külön élek a családomtól és ez nekem így jó. Én is ugyanúgy működök, mint bárki más.
H.L. Pécsett élek, a szüleimmel. Így nehéz függetlenednem, hogy velük vagyok, és nehezen viselik, ha függetlenedni szeretnék, vagy ha próbálok kibújni az óvó kezük alól, de lassan elfogadják.
Óvatosan kérdezek rá arra, hogy a fiúk hogy viselkednek veletek? Hogy működik nálatok az ismerkedés?
S.E. Simán. Beszédbe elegyedsz velük és szimpátia alapján. Fiúkkal és lányokkal is könnyen kötök ismeretségeket, főleg a kolin belül.
H.L. Emese kollégiumban lakik és sok segítőkész fiatalember szokta elkísérni a buszmegállóig.
S.E. A Jakabhegyi kollégiumban lakom és amikor az ember sprintel lefelé a 77 lépcsőfokon, akkor szembetűnő jelenség fehér bottal… Így szoktam ismeretségeket kötni…
És ilyenkor elárvultnak tetteted magad?
(nevetés) S.E. Ez nem becserkészés, ezt a helyzet hozza. Van amikor felajánlják, hogy elkísérnek… A helyzet hozza, hogy ismerkedünk. Én már nem járok, de integrációs táborokban is jól lehet ismerkedni, barátkozni.
Én nem erre céloztam, hanem a szerelemre. Egy látó fiú szóba jöhet nálad?
S.E. Ez nem csak rajtam múlik. Számomra az nem különbség, hogyha lát valaki. Ha szimpatikus valaki vagy nem, az a döntő. Jó dolog megismerkedni valakivel, fogni a kezét, élményeket tervezni, egymáshoz elmenni… Több párkapcsolatom is volt, volt látó és nem látó barátom is.
H. L. Egy látó fiút megfogni látássérültként nem könnyű. A legtöbb srác nem sérült barátnőt keres magának, ami érthető szerintem. Nehéz olyan fiút találni, aki elfogadja a helyzetemet, nem kezel lenézően, sajnálkozva. Nekem fontos, hogy ne úgy kelljen vele lennem, hogy ő úgy érezze, hogy miattam bármiről lemarad. Önmagam akarok mellette lenni és nem egy szegény fogyi csaj.
S.E. Szerintem kevés fiú érti meg a helyzetünket a korosztályunkból, persze kivételek mindig vannak. Fontos, hogy egy fiú intelligens legyen és ne sajnáljon le, hagyjon érvényesülni, de segítsen is ha kell. Ezt együtt célszerű kimunkálni egy kapcsolatban. Fontos ilyenkor is szerintem, hogy odafigyeljünk egymásra, teret adjunk egymásnak. Persze ez idő, még két ember összecsiszolódik ezen a területen, de meg lehet találni a középutat.
A teljes élethez hozzátartozik a sport is. Mennyi ideje sportoltok?
H.L. Talán egy éve kezdtük el a játékot. Van Pécsett egy vak egyesület, a levelezőlistájukon láttam meg ezt a lehetőséget. Látássérült fiatalokkal és középkorú srácokkal sportolunk együtt. Először csak gyakoroltunk hobby szinten, de aztán annyira belejöttünk, hogy szeptemberben beneveztünk a Magyar Bajnokságra, amit vasárnap meg is nyertünk!
S.E. Korábban Pesten már találkoztam ezzel a sporttal. Ott heti kétszer edzettünk. De kimaradt öt évem. Korábban még nem jártam versenyen. Nagy élmény volt. Ebben a sportban sok mindent tanulhatsz, megtanultunk pl. odafigyelni egymásra, magunkra, Koncentrálni a labdára, mozdulatokra, az erőnlétünk is sokat javult.
H.L. Heti két edzésünk van. Az egyik labdás edzés, ahol meccseket játszunk egymás ellen, és a másik egy erőnléti edzés, ami TRX, ez az erőnlétet és az egyensúly érzéket fejleszti. Pesten van lánycsapat is külön, amelyhez mi is csatlakozni szeretnénk majd. A Magyar válogatott edzője is érdeklődik már a pécsi csapat játékosai iránt.
Megéri járni?
S.E. A közösség remek. A sport is jó, mert mozgunk. A sport folyamatos önismeretet ad, kellemesen elfáraszt a sok szellemi meló után, emellett egy ad egyfajta ritmust, töltetet a napban, Ezért is szeretem csinálni.
A szakmátokban milyen jövő vár rátok?
S.E. Szeretnék a szakmában dolgozni, terepre kijárni, kliensekkel dolgozni, nem elsősorban csak irodai munkát végezni. De nem biztos, hogy ez reális elképzelés. Az irodai munka a realitás. Emberekkel szeretnék dolgozni. Egy telefonos lelkisegély-szolgálat esetén meg lehet csinálni ezt, de nem tudom, hogy meg lehet-e valósítani máshol. Igazából rajtam múlik, hogy mit látnak majd meg bennem. Most önkénteskedni szeretnék, hogy kiderüljön, mik a lehetőségeim. Még van egy jó évem, hogy kitaláljam konkrétan.
H.L. Három éve itt vagyok az egyetemen, de még fogalmam sincs, pontosan milyen pszichológus szeretnék lenni. Azt tudom, hogy a pszichológus pályán sok lehetőség van. Vannak olyan területek, ahol biztos nem dolgozhatok, például a klinikumban, egészségügyi alkalmasság miatt. A szervezet és munkapszichológia szakirányba szeretnék továbbtanulni. Ez nem azt jelenti, hogy az is szeretnék lenni, csak ezek a tárgyak érdekelnek. A szociálpszichológiát nagyon szeretem. Én is szívesen végeznék önkéntes munkát,ahol tapasztalatot szerezhetnék, mint pszichológus jelölt.
