Huszonötezer követővel rendelkezik a Holnap témazáró című vlog, melyet Stettner Zoltán, a PTE BTK alumnija működtet egy barátjával.
Miért a PTE BTK-t választottad annak idején?
Eredetileg pécsi vagyok, és a pályaválasztásnál számomra egyértelmű volt, hogy a városban maradok és a PTE-re jelentkezem. A gimnáziumomban, a Janusban színjátszós voltam, amit nagyon szerettem, ezért a magyar szakot választottam, mert ott lehetett drámapedagógiát tanulni.
Színésznek készültem, de rájöttem, hogy nem ez az én utam. Akkoriban két helyen lehetett színésznek tanulni: Pesten a Színművészetin és Kaposváron. Tudtam, hogy elsőre szinte lehetetlen ezekre a helyekre bekerülni. Mindkettőre felvételiztem, egyikre sem vettek fel - de nem ez volt a fő indok, ami miatt lemondtam erről a tervről. Az a mentalitás nem tetszett, ahogyan a felvételizőket kezelték.
Még időben jöttem rá, hogy a tanári pálya révén is vissza tudom adni azt, amit én középiskolásként a színjátszástól kaptam.
A PTE-n Müller Péter fantasztikus órákat tartott, a Hamlet kurzusra azóta is emlékszem, hogy mennyire jó volt. Rosner Tina is drámás vonalon mozgott, szerettem az ő óráit is. Viszont ha egy csettintésre eltűnt volna a dráma az életemből, akkor biztosan nyelvész lettem volna, mert imádtam! Kleiber Judit remek óráira emlékszem.
Akkor Bécsy Tamás kurzusaihoz már nem volt szerencséd?
Sajnos nem. Viszont amikor a Szivárvány Gyermekházban (ma Kulturális Központ - a szerk.) felavatták a róla elnevezett termet, láttam egy vele készült portréfilmet. Abban pedig
Bécsy Tamás megemlítette a nagyapámat, Krivanek Vilmost, és kiderült, hogy barátok voltak. Ez meghatott.
Egyébként egyetemistaként is volt színjátszó csoportom, előadásokban is szerepeltem az Oberon társulatban. E révén Ákli Krisztiánnak és Gál Évának köszönhetem, hogy nemcsak játszóként, de rendezőként is tevékenykedhettem. Volt egy a Lét a tét című előadásom, ami egy improvizációs projekt volt, drámatanárként fiatalabbakkal játszottam együtt, illetve velem egykorúakkal vásári komédiákat és színházi nevelési foglalkozásokat vittünk az ország sok szegletébe.
Mihez kezdtél a végzés után?
Azért tanultam drámát, mert azt szerettem volna, ha a gyerekeknek ugyanolyan jó pillanatokat ad a középiskolai színjátszás, mint amilyen jók nekem voltak.
Emiatt kezdtem tanítani. Öt évig dolgoztam a nagyatádi gimnáziumban, még a diplomaszerzésem előtt felvettek. 3 színjátszó csoportom volt, 35 gyerek járt hozzám összesen. Magyart és drámát tanítottam, 3 osztályt érettségiztettem. Négy éve voltam a pályán, amikor beláttam, hogy ma a közoktatásban nem lehet előrejutni. Volt egy osztály, akiket még szerettem volna végigvinni, így egy évet ráhúztam, és 2017-ig dolgoztam a gimnáziumban. Váltottam, a diplomámra és az angol nyelvtudásomra támaszkodva. Az IBM-nek dolgoztam egy évig, aztán a Tungsramnak, most pedig a Trivium Packaging-nél dolgozom. Somogyszobon, egy Nagyatád melletti kisfaluban élek, teljesen home office-ban vagyok, havonta egyszer kell bejárnom a vállalathoz személyesen.
Volt egy sorozat a YouTube-on, amit még az iskolában készítettél.
Említettem azt az osztályt, akik miatt egy további évet maradtam Nagyatádon tanítani. Ők kilencedikben tanultak médiaismeretet, de egy átalakított tanmenet miatt tizenegyedikben újra kellett volna tanulniuk ugyanazt - pedig ők addigra ezt már letudták. A felszabadult időben úgy döntöttünk, az akkoriban népszerű Középsuli sorozatból csinálunk egy paródiát.
Az osztály fele szerepelt, a másik fele a kamera mögött segédkezett. Eléggé felkapták az anyagainkat, még Dancsó Péter is beszélt rólunk! Szeretem, amikor a nézők nem tudják eldönteni, hogy valami paródia-e vagy sem - de beszélnek róla. És igen, direkt csináltuk ilyen bugyutára. (nevet)
Hogyan született meg a Holnap témazáró?
A Holnap témazáró-ban a nézők csak engem látnak, de egy középiskolai barátommal közös projektem. Németh Zoltánnak hívják, és Kanadában él, így évente csak egyszer-kétszer találkozunk személyesen.
Arra gondoltunk, ha együtt fognánk bele valamibe, az áthidalhatná a 6000 kilométert.
A távolság miatt csak online dolog jöhetett szóba. Ő marketinges, az én lételemem pedig az irodalom és a dráma. Így született meg a Holnap témazáró ötlete. 2018 nyarától kezdtünk ötletelni és gondolkodni azon, hogyan valósítsuk meg, aztán még az eszközöket is be kellett szerezni, a helyszínről dönteni… Minden, ami szorosan az irodalommal kapcsolatos, az az én feladatom, minden más – például a marketing, a honlap – Zotya feladata, illetve van még egy barátunk, aki vágja a videóinkat. Egy-egy téma feldolgozása elképesztően időigényes, legalább másfél hónap, mire elolvasom a könyvet, felvesszük, megvágjuk, feltöltjük…
Eddig 99.9 %-ban pozitívak a visszajelzéseink, nagyon örülünk, hogy a legtöbb tanároktól érkezik, közülük pedig többen az óráikon is felhasználják a videóinkat.
Most huszonötezer feliratkozónk van, a legtöbben diákok. Azt leszögezném: ez a csatorna nem azért van, hogy ne olvassanak, hanem hogy az irodalmat menőbbé tegyük.
Hogyan lehet ma érdekessé tenni az irodalmat? Vagy egyáltalán lekötni egy kamasz figyelmét?
Nem értem azokat a tanárokat, akik megtiltják a diákoknak azt, hogy használják a mobiljukat - hiszen pont az az erőssége a diákoknak, hogy pillanatok alatt megtalálnak mindent a neten. Anno úgy tanítottam, hogy nem a tényadatokon volt a hangsúly, hanem beszélgettünk, gondolkodni próbáltam megtanítani őket. Az irodalom erre remek lehetőséget ad, annak ellenére, hogy szerintem a kötelező olvasmányok listája erősen reformra szorulna. Például
kinek van kedve elolvasni egy Jókai-féle sokoldalas tájleírást arról, hogyan bontogatja egy virág a szirmait az erdőben, amikor a korunkban tízmillió impulzus ér minket egyetlen másodperc alatt?!
De az, hogy jól tette-e Antigoné, hogy eltemette a testvérét, vagy Haimón hogyan érvelhetett volna jobban - ezek mind vitákra adnak alapot. A Holnap témazáró online térben mozog, ami azért jó, mert a diákok hozzá vannak szokva a mozgóképes tartalmakhoz. Ez már a tiktok-generáció, rövid, figyelemfelkeltő és vicces tartalmakhoz szoktak, ezért is teszünk a videókba bevágásokat, hogy jobban megmaradjanak az infók, élvezhetőbb legyen számukra. Ráadásul, ez a forma nekem is sokkal nagyobb teret ad arra, hogy elmondhassam a saját véleményemet - egy tanórán nem biztos, hogy ennyire szabadon és ilyen időkeretben kifejthetem. Szerencsére a kötelező olvasmányok azért nem olyanok, mint a technológiai újítások, amik hamar elavulnak, ezért úgy érzem, talán sikerül értékállót alkotni.
A generációk közötti kommunikációs szakadékot hogyan lehet sikerrel áthidalni?
Nehéz megtalálni az egyensúlyt a tények átadása és a szórakoztatás között, de a diákoknak mindenképpen szüksége van az informativitás mellett valami olyasmire, ami leköti a figyelmüket.
Sokat gondolkodtunk ezen, hiszen mindenképpen az adott kötelező olvasmány teljességét át akarjuk adni, de mindenképpen fel is akartuk dobni a videókat.
Úgy érzem, ezzel a formátummal ezt az akadályt sikerrel vettük. A közoktatásban ez már nehezebb, és nem is feltétlenül a tanárok hibája, hanem a felgyorsított ütemű tanmenet miatt.
És a GyalogVlog?
Azt a tiktok-csatornát a magam szórakoztatására találtam ki, utáltam mozogni, így igyekeztem feldobni ezeket az alkalmakat.
Milyen terveid vannak?
Szívesen tartanék színjátszó foglalkozásokat Pesten felnőtteknek és középiskolásoknak, de ez két szempontból sem könnyű: egyrészt telített a piac, sok a színjátszással foglalkozó csoport, másrészt nehéz olyan helyet találni, ahol mindez kivitelezhető lenne.
A Holnap témazáró-val is vannak terveink, populárisabb és más típusú videókat is fogunk forgatni.
Van még egy további projektem, ami még gyerekcipőben jár, zenei vonalon mozog - de ez még csak folyamatban van, egyelőre nem szeretnék róla többet elárulni.
