Első pillanatban abszurdnak tűnt a hóesésben és a mínuszokban egy olyan kiállításra menni március elsején a Szentágothai János Kutatóközpontba, aminek a hímes tojások állnak a középpontjában, de szerintem mind azt reméltük, hogy a törékeny szépségek meghozzák majd a tavaszt.
Ráadásul a Míves Hímes Tojás kiállításnak a háttere is érdekes: a PTE TTK Szentágothai János Protestáns Szakkollégium holdudvarába tartozó személyek közül többről is kiderült ugyanis, hogy a népi díszítő hagyománnyal foglalkoznak.
Ennek jegyében a szakkollégium egy tojásfestő tanfolyamot szervezett, melynek keretében középiskolásokat tanítottak meg tojásokat „hímezni”.
Mivel a héjból kifújták a tojás fehérjét és sárgáját, nem csoda, hogy – s ez szerepelt a meghívóban is – ezek az alkalmak közös rántottázásokba torkolltak. Amikor Gábriel Róbert dékán tartott a megnyitó beszédnél, tojásétel helyett a legtöbb érdeklődő még meleg, házi pogácsát majszolt.
Dr. Szentpéteri L. József, a kar címzetes egyetemi tanára, aki legutóbb a pécsi TED-en is előadást tartott, elmondta, mennyire elbűvöli ez a mára sajnos már kihalóban lévő hagyomány. Azt is beismerte: korábban nem gondolta volna, hogy a tojásokon felismerhető a művészek vonalvezetése. Jó szívvel emlékezett meg Tankó „Nusi” Annáról, aki Gyimesközéplokról származott, és egy budaörsi panel tizedik emeletén sem hagyta abba tojásírást: a hagyományok őrzője maradt haláláig.
A tárlat egyik részét Dr. Szentpéteri L. József fotói jelentik: a tojás mint szimbólum sokszínűségét mutatja be. Megjelenik a húsvéti tojásírás közösségformáló ereje, a születés és a díszítés is. Az egyik kedvenc fotóm az, amikor a piros festék a tojás héjára fröccsen, hiszen azt a pillanatot rögzítette, amikor az amúgy is sokrétű jelképből húsvéti szimbólum válik, mely a keresztény egyház szerint a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi.
A kiállított hímes tojások között ott voltak Mosonyi Éva népi iparművész alkotásai: pirosak, és többszínűek, a hagyományos magyar motívumrendszerrel. „Vannak hagyományos minták, melyek jó száz évvel ezelőtt is díszítették a tojásokat. Ilyen a gereblyés, boronás, ásós minta, amelytől gazdagabb termést reméltek. A legkedveltebb talán a virágos minták gazdag tárháza.” - nyilatkozta korábban lapunknak Mosonyi Éva (lásd bővebben: Törékeny varázslat, UnivPécs, 2016. 2. lapszám, 34-35. oldal). Erről a hölgyről egyébként azon túl, hogy a Pécs Európa Kulturális Fővárosa Projekt keretén belül 2010 húsvétján neki köszönhettük az ország legnagyobb, 2010 hímes tojással kirakott „nyuszifészkét”, azt kell tudni, hogy művészi oldalát a csokoládékészítésben is kamatoztatja: van olyan csokisorozata, melynek csomagolásán a hagyományos magyar hímestojás-minták láthatók. Azok, akik ott voltak a kiállítás megnyitóján, választhattak is ezekből maguknak – nekem egy nyuszifüles jutott.
Dr. Tékus Emese, a TTK munkatársa talán eddig „csak” arról volt közismert egyetemi berkekben, hogy véradásokat szervez,s szerintem keveseknek adatott meg eddig, hogy a hímes tojásait megcsodálhassa. Az internet és a közösségi média szerepe többször előkerült az est folyamán - Dr. Tékus Emese például egy, a facebookra feltöltött fotónak köszönheti, hogy hímes tojásaira nemzetközi szinten felfigyeltek. A minták közül egyébként sokat meg lehet találni a neten, a tárlaton bemutatott tojásainak egy részét például ukrán minták alapján díszítette. Ezek nagyon sokrétű, meglepően sok színű tojások, bevallom, nem láttam még ezekhez foghatót élőben. Dr. Tékus Emese szerényen úgy fogalmazott, hogy 3-4 tojással tud elkészülni egy hosszabb délelőtt alatt. Mikor a sokszínűségről érdeklődtem, kiderült: az sem mindegy, hogy a viaszbevonatos tojást – ha több színűre tervezzük – milyen sorrendben maratjuk, milyen színű festékkel festjük meg először, másodszor, sokadjára.
A két profi tojásíró munkái mellett a szakkörön született legszebb munkák is megtekinthetők: a diákok láthatóan nagyon igyekeztek.
A tárlat március 22-ig tekinthető meg a Szentágothai János Kutatóközpontban, de a Hagyományok Háza is befogadta 2018 tavaszi programjai közé a kiállítást.
