Szimpatikus, mosolygós fiatalember foglal helyet velem szemben. Facebook-oldalán, portréképe hátterében Victor Vasarely egyik alkotása látható, posztjaiban pedig gyakran emlegeti a Fondation Vasarelyt, vagyis a Vasarely Alapítványt, amely Victor Vasarely örökségét hivatott ápolni. Nem véletlen: a tizenhét éves Téo dédnagyapja nem más, mint az op-art atyja, aki idén lenne 110 éves. Téo életében a dédnagyapa szemlátomást erősen jelen van.
- Téónak hívnak… - mondja, amikor arra kérem, mutatkozzon be röviden. Majd nevetve hozzáteszi: - Téo Vasarhelyinek. Aix-en-Provence-ban (e.: Ex-an-Provansz) lakom, most azért vagyok Pécsett, mert a nyári egyetem négyhetes tanfolyamán magyarul tanulok, a teljesen kezdő csoportban. A családom - néhány rokonomat kivéve - sajnos már nagyon régóta nem beszél magyarul. Édesapám nagyon sajnálta, hogy nem tanulta meg fiatalabb korában a nyelvet.
Az ő ötlete volt, hogy részt vegyek a nyári egyetemen (szerinte nekem jobban áll az iskolapad), hogy rajtam keresztül újra élővé váljon a családunkban a magyar nyelv.
- Milyen érzésekkel érkeztél?
- Nagyon örültem a lehetőségnek. Már háromszor jártam Magyarországon, az ország tehát nem volt számomra idegen. Először 2010-ben Budapesten voltam, aztán a szüleimmel Pécsett, idén áprilisban pedig a gimnáziumommal egy diákcsere-program keretében szintén Pécsett. Otthon tagja vagyok a gimnáziumi színjátszókörnek, és az idén egy olyan színdarabot készítettünk, amelyet Victor Vasarely életműve inspirált. Az előadást a Leőwey Klára Gimnázium diákjaival együtt mutattuk be Pécsett és Aixben is.
- Könnyen hozzászoktál a magyar nyelvhez?
- Az első néhány nap volt a legnehezebb, mert nem értettem semmit. De ahogy múlik az idő, egyre érdekesebbé válik a nyelv. Könnyebben tudok mondatokat alkotni, kezdem átlátni a nyelv szerkezetét, és jobban értem, ami körülöttem történik.
- Beszélsz más idegen nyelvet is?
- Hogy beszélek, az túlzás. Tanulok. Angolul elsős korom óta, olaszul néhány éve. Az olasz egyébként nagyon tetszik… és egy kicsit könnyebb is, mint a magyar. (nevet)
- Van kedvenc magyar szavad vagy kifejezésed?
- Legjobban a "Jó éjszakát!" kifejezést szeretem. Úgy hangzik, mintha egy nindzsa csatakiáltás lenne.
Egyébként általában úgy érzem, hogy a magyar szavak nagyon kifejezőek. Itt van például a cuki szó, ami a hangzásával szintén nagyon jól leírja, amit jelent.
- Franciaországban tudod majd folytatni a magyartanulást?
- Igen, lesz rá lehetőségem. Aix-en-Provence-ben vannak magyartanfolyamok, bár mielőtt Pécsre jöttem, csak két magyarórán voltam, mert… (nevet) De most szeretném komolyabban venni a tanulást.
- Milyen terveid vannak a magyar nyelvvel?
- Egyelőre nincsenek különösebb terveim, csak azt tudom mondani, hogy nagyon megszerettem Magyarországot. Tetszik, hogy a városban olyan sok a zöld és az emberek barátságosak.
- Úgy tudom, családod számára nagyon fontos a dédnagyapai örökség.
- Ez így van. Édesapám a Fondation Vasarely elnöke, amelynek munkájában az egész család aktívan részt vesz. A bátyám most éppen az alapítvány katalógusán dolgozik. Aix egyébként nagyon szép város, imádunk itt lakni. Nagyon jó helyen vannak itt a Vasarely-alkotások.
- Lehet-e nem foglalkozni ezzel az örökséggel a Vasarhelyi-családban?
- Persze. Én is megtehetném, hogy nem törődöm Győző örökségével, de nekem ez személyesen fontos. Szeretnék valamit tenni ennek a fantasztikus életműnek a megőrzéséért.
Győző alkotásai megdolgoztatják a szemlélőt, megkövetelik, hogy aktívan részt vegyen az értelmezésükben. Nem lehet csak úgy átsiklani fölöttük.
Örülök és büszke vagyok, hogy a családunkban volt egy ilyen rendkívüli ember.
- Min dolgozott idén a Fondation Vasarely?
- Az alapítvány, amely idén lett negyven éves, nagyon aktív. 2016 júniusától októberig MultipliCITÉ címmel három városban, Avignonban, Aixben és Gordes-ban láthatók Győző mozdítható alkotásai… A kiállítások középpontjában az alkotó folyamat, a művészeti alkotás születése áll. Az avignoni Vouland Múzeum például klasszikus alkotásokat gyűjt, és most, hogy Győző alkotásai megjelentek mellettük, érdekes látni, ahogy a modern és klasszikus alkotások kölcsönösen gazdagítják egymást.
- Te már nem ismerted Győzőt.
- Nem. Néhány évvel azelőtt ment el, hogy megszülettem. Édesapámtól azért sok mindent tudok róla. Például, hogy rengeteget dolgozott, szigorú napirendje volt, és soha nem ment nyaralni. Szerette a szép dolgokat. Imádott sakkozni, apukámat is ő tanította meg erre.
- Hogyan reagálnak a franciák, amikor bemutatkozol? Ismerik az emberek a Vasarhelyi nevet?
- Győző a saját korában nagyon fontos alakja volt a képzőművészetnek, ezért a név ismerősen cseng, szinte mindenki hallott róla, még ha nem is tudja pontosan elhelyezni.
- Szívesen mondod ki a nevedet?
- Persze. Szeretek bemutatkozni.
- Van-e ennek az örökségnek negatív hozadéka?
- Hát, vannak olyan emberek, akik mindjárt az anyagi előnyökre gondolnak, amikor meghallják a családnevemet. Ezekkel a helyzetekkel nem tudok mit kezdeni. Akit viszont Győző életműve érdekel, annak nagyon szívesen mesélek.
- Győző vagy Victor? Melyik nevet használjátok a családban?
- Mindkettőt. A Győző titokzatosabb, ezért jobban szeretjük. A Victor névről mindenki tudja, honnan jön és mit jelent, a Győzőről nem.
- Van a rokonságban képzőművész?
- A rokonságunkban senki nem folytat művészi tevékenységet, de az alapítvány révén kapcsolatban vagyunk a képzőművészettel és a képzőművészekkel.
- Te milyen pályára szeretnél lépni?
- Több dolog is érdekel. Pilóta szeretnék lenni vagy természetgyógyász, mint anyukám. Esetleg pszichiáter.
- Ez azért három, egymástól eléggé távoleső terület.
- Igen. Majd kiderül, melyiket sikerült megvalósítani.
2016: Magyarország éve Aix-en-Provence-ban
Aix-en-Provence és Pécs kulturális együttműködése nem új keletű. E kapcsolat szempontjából az idei év azért is különleges jelentőségű, mert Aix-en-Provence-ban 2016-ot Magyarország éveként ünneplik. A rendezvénysorozaton a főszerepet Vasarely szülővárosa, Pécs kapta, innen érkezik a legtöbb meghívott előadó és vendég. A gyönyörű dél-francia kisvárosban szinte minden hétvégén zenei, képzőművészeti és irodalmi események várják az érdeklődőket. Természetesen a kulináris élvezetek sem maradhatnak el: májusban például az iskolai menzák egyik délben csak magyar ételeket szolgáltak fel. A menü körözött, csirkepörkölt galuskával és Gundel-palacsinta volt.