Azt mondják, az első benyomás meghatározó. Nem volt ez másképp a PEN Fesztivál esetében sem, sőt, mitöbb itt a szervezőknek még azokkal a prekoncepciókkal is fel kellett venniük a harcot, ami esetleg a fesztiválozókban keletkezett a helyszínváltás miatt.
Elöljáróban csak a tényeket: a terület kiépítettsége, a pultok mennyisége, a rendelkezésre álló tér kihasználása szempontjából kifejezetten jól vizsgázott az esemény. A nagyobb hazai fesztiválokhoz mérten is bőven megállná a helyét.
Ezzel együtt jár ugyanakkor, hogy míg tavalyig még bármikor összefuthattál a kedvenc zenekarod tagjaival, addig idén épp a kiépített, összefüggő backstage-k miatt talán nehezebb csak úgy belebotlani valakibe. Persze ez nem feltétlen releváns igény, ki tudja. Mindenesetre egy fokkal veszített a családias légkörből és valóban növésnek indult. Cseperedik a PEN!
A színpadok tökéletesen elkülönülnek egymástól, így nem okoznak akusztikai zavart a párhuzamosan futó koncertek. Bevallom, én eleinte aggódtam, hogy a belső terekben egy idő után elviselhetetlen lesz a hőség, de szerencsére nem lett igazam!
Most pedig az élménybeszámoló rész következik: én az első nap, természetesen Supernem koncerten kezdtem. Jól megszokott, bejáratott setlisttel érkezett a zenekar, akik nem sokkal a kapunyitást követően már felrobbantották a nagyszínpadot. Papp Szabi szájából vettem azt a mondatot, hogy „Köszönjük szépen, PEN!” Mire persze rögtön kontráztam, hogy ezt egyszerűen csak úgy kéne az itt megforduló zenészeknek mondania, hogy: „Köszönjük szé-PEN!” – az ilyen viccek után mennek el inkább a barátaim, meghallgatni egy másik fellépőt. Őket követte 20:15-kor a Krúbi, igaz ott csak pár percet töltöttem, egyszerűen kíváncsiságból, majd jött 20:45-kor a Bagossy Brothers Company, akik egy nagyon jó hangulatú, kellemes koncertet adtak.
Napközben már kicsit hangolódva az esti koncertre, meghallgattam a tavalyi Fishinges koncertjüket archívumból, így bátran vetettem bele magam a koncertbe, hisz egy-két szám szövegét már ismertem. (Ez volt életem második Bagossy koncertje.) Bagossy Norbi kiemelte, hogy ezzel a koncerttel igazából kezdetét is vette az idei fesztiválszezon, és azt hiszem, nem állítok valótlanságot senki nevében, ha azt mondom, azt a közönség is így érezte. Itt jött el az a pont, ami egy nyári fesztiválon csak két nap után jön elő, mégpedig a fáradtság. Igaz, amikor fesztiválon vagy, nem írsz reggel 8-kor zh-t és nem rohangálsz egész nap. Ez is benne van a pakliban. Fél óra ücsörgés és beszélgetés után belehallgattam a Halott Pénz koncertjébe, de azon morfondírozva, hogy „hazai” zenekar, illetve, hogy bocsánat, de a szívem egy párhuzamos programhoz húz, váltottam és negyed óra késéssel elfoglaltam a helyem a Bohemian Betyars koncerten, az első sorban. Minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy ők aztán feltették azt a bizonyos pontot az i-re. (Csak, hogy pécsi vonatkozást is hozzak, egy dal erejéig Beck Zaza – a 30Y doboda - is megjelent Dankó Dani, a BB dobosa mellett. Micsoda koprodukció!) Ezúttal sem csalódtam bennük! Fantasztikus koncert volt!
Összességében ez az első nap nekem a találkozásokról és azokról a kis mikro beszélgetésekről szólt, amit egy-egy dal között váltottunk a barátokkal, ismerősökkel, és hát mit kell többet tudnia egy fesztiválnak ennél? Remek zenei felhozatal, ideális körülmények és jó társaság. Nálam az idei PEN Fesztivál abszolút ötösre vizsgázott!
Persze ne feledjétek, hogy még mindig vissza van két nap! Éljétek át Ti is a PEN-élményt!
