1. Ne legyél turista.
Már számos összehasonlítás született a turista- és az utazó lét között. A legnagyobb különbség talán, hogy a turista elvesz, az utazó hozzátesz a városhoz. Egy turista kívülálló, a felszínről nem ereszkedik mélyebbre és azt hiszi, hogy minden azért létesült, hogy ő megcsodálhassa, vagy hazavihessen belőle egy darabot. Ezzel szemben egy utazó, ha rövid időre is, a város részévé válik, ha úgy adódik ő az, akit egy turista megcsodál.
Fél évig éltem, és utaztam rengeteget Dél-Spanyolországban Erasmussal. Az első napoktól fogva megvolt bennem az az érzés, hogy nem vagyok turista. Sokszor fényképezőgépek és mobilok kattogása ébresztett az óvárosban töltött siesztámból, és sajnáltam a turistákat, hogy mennyire becsapják magukat ezzel a felszínes vizittel.
2. Ne tudjál túl sokat előre.
Az természetesen jó, ha az ember tud valamit helyről, városról, ahová utazni készül, de fontosak azok a benyomások, amikre nem számít, nem készült fel előre. Nagyon jó érzés a látvány és az emberek nyújtotta élményeket első kézből megélni, sokszor elcsodálkozni, hogy „hú, erre nem is számítottam!” Hazaérve pedig sokkal szívesebben nézünk utána azoknak a dolgoknak, amik már élőben lenyűgöztek minket.
Szégyen, nem szégyen, kiutazásom előtt annyit tudtam Andalúziáról, hogy valamikor mórok lakták, és Granadában található az Alhambra. Így mondamom sem kell, mennyire mellbevágóan fantasztikus volt egy új kultúra aktív megismerése, felfedezése. Az emberek habitusa, szokásaik, mindennapjaik, amik mindennél jobban megfogják az utazót, és ezekre nem is lehet felkészülni.
3. Tévedj el!
Egy új városba érkezve elengedhetetlen, hogy ne vesszen el az ember. Akkor fog még több, nem hétköznapi dolog történni, ha néha letérünk az útikalauz által „kijelölt” turista útvonalról. A legjobb érzés céltalanul bolyongani egy ismeretlen helyen, minden sarkon újat látni, újat tapasztalni. Így belebotolhatunk olyan bárokba, utcákba is, ahová az ott lakók járnak meginni egy kávét, vagy egy sört. Belecsöppenhetünk a hétköznapjaikba, arra az időre mi is a részesei lehetünk, személyiségünkkel hozzátehetünk a helyhez.
Ez a pont a sikátorokkal teli mediterrán városokra duplán érvényes. Így találkoztam egy háza előtt üldögélő bácsival, aki két cigaretta között elmesélte az életét; így csöppentem utcaművész hippik közé; így láthattam, ahogyan egy pultoslány kiszalad egy ölelésre az éppen autójából kiugró barátja elé; így nyitották ki nekem az éppen siestát tartó bár kapuit, hogy filozofálhassunk az idők kezdetéről; így kaptam egy tál extra sültkrumplit csupán vendégszeretetből.
4. Egyél, igyál helyi dolgokat.
Az újdonság varázsa tovább növelhető, ha elvonatkoztatunk a jól megszokott csibeburgertől. Nem árt, ha az egyik első utunk a helyi piacra vezet, ahol láthatjuk, hogy melyek az ottani ételek, miket termelnek a gazdák, mik az étkezési szokások. Ezt szem előtt tartva nem csak gasztronómiai élményekkel gazdagodunk, hanem segítjük fenntartani a helyi szokásokat, kultúrát.
Irány a Mercado (spanyolul a piac)! Itt tanulhattam meg, hogy a bárokban, éttermekben, bevásárlóközpontokban milyen ételeket érdemes kérni, megvenni, mivel ezek a termékek frissen kerülnek a polcokra, vagy a tányéromba. A halak, az ezerféle olivabogyó, az olivaolajjal nyakon öntött paradicsomos tostada reggelire…
5. Érezz felelősséget a helyért.
Vedd ki a részed a jóból, de ne vedd el. Csak egy gyors példa az athéni Akropoliszról: a görögök több teherautónyi homokot hordanak fel évente, mivel mindenkinek szüksége van egy kis üvegnyi homokra onnan. Ez jól szemlélteti a turizmus talán legnagyobb hátulütőjét, hogy a turista nem érzi magáénak a helyet, nem érez érte kellő felelősséget. Ez a pont felöleli az első 4-et, amiket követve kialakulhat ez a felelősségérzet. Az utazás élménye is nagyobb, ha, akár csak pár napig is, de helybélinek érezzük magunkat és e szerint cselekszünk, étkezünk és fontosnak tartjuk azt, hogy még sok hozzánk hasonló megcsodálhassa, átélhesse azokat a dolgokat, azt a hangulatot, amit mi is átélhettünk.
6.Ülj le és csak nézz.
A legjobb dolog a világon külföldön semmit tenni. Ez furcsán hangozhat, de érdemes kipróbálni, és nem szabad rá az időt sajnálni. Az agyat ki kell kapcsolni, néha el-el merengeni az élet nagy dolgain, a közhelyeken. Nézegetni a sétáló embereket, figyelni a hangulatukat, hogy vajon boldogok-e, milyenek lehetnek a hétköznapjaik… Az ilyesfajta tevékenységre a déli országok, városok a legalkalmasabbak, ahol a melegnek és a napos időjárásnak köszönhetően nagy élet zajlik az utcákon, tereken.
Szerencsémre pont ilyen várost fogtam ki. Granadára ez a pont nagyon igaz. Az emberek munka után nem a TV elé ülnek le, hanem a terekre. A gyerekek rúgják a bőrt, igazi déli idill. Hosszú napsütéses napokat töltöttem az utcákon bolyongva céltalanul, az életet szemlélve.
7. Hazaérkezve is maradj utazó!
Ez elsőre abszurdnak hangozhat, pedig nagyon jó, ha az utazásos hangulatunkat és nyitottságunkat átmentjük a megszokott életünkbe. Ha utazók maradunk, az élet hozni fog új embereket, új lehetőségeket.
Erasmusról hazatérve hatalmasat fordult az élet itthon is. Más szemszögből kezdtem látni a dolgokat, rengeteg új, külföldi barátom is lett. Pécs nem egy nagyváros, de a napokban találkoztam egy osztrák utazóval, aki Törökországba tartott stoppolva, gyalog, és pont engem sikerült leszólítania az utcán. Miután összebarátkoztunk, eldöntöttem, hamarosan megint utazni fogok!
