Az egyetemisták anyagi körülményeit vizsgáló kutatás kapcsán dr. Berke Gyula rektorhelyettest és Gulyás Tibort, a HÖOK elnökét kérdeztem.
A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája 2015-ben górcső alá vette az egyetemisták anyagi körülményeit a 2007-es és a 2015-ös esztendő tekintetében. A kutatásuk kitért az ösztöndíj-rendszerekre, a munkavállalásra és a hallgatók bevételeit, valamint kiadási szokásait is felmérték. Az egyetemisták szociális hálójával kapcsolatban is érdekes eredményekre jutottak. “A 2007-ben készült személyes kutatás szerint a mintába került egyetemisták és főiskolások mintegy 39 százalékának diplomás az édesapja, 43 százalékának az édesanyja. Az az eset, amikor mind a két szülő rendelkezik diplomával, a hallgatók 30 százalékánál állt fenn. Azon hallgatók aránya azonban, akiknek mind a két szülője alacsony iskolázottságú (legfeljebb 8 osztály) mindössze 1 százalék. Az ún. első generációs értelmiségiek (akiknek először lesz majd diplomájuk a családban - a szerk.) aránya összességében 47 százalék volt 2007 folyamán. Az Aktív Fiatalok Magyarországon vizsgálat szerint 2015-ben is alacsony, 2 százalék azon fiatalok aránya, akiknek édesapja legfeljebb 8 osztályt végzett, további 19 százalékuk édesapja szakmunkás végzettségű.” - áll a kutatásban. Mindez a hallgatók pénzügyeit is befolyásolja: “Az anyagi helyzet egyértelmű összefüggésben áll az apa iskolázottságával. A diplomás apák gyermekei esetében ritkán fordul elő, hogy a hallgató hónapról hónapra éljen, illetve nélkülözzön, a 8 osztályos végzettségűeknél ez az arány viszont már eléri a 7 százalékot.” A családi háttér a kutatás alapján az egyetemisták munkavállalását is meghatározza: “Általánosan elmondható, hogy leginkább azok a fiatalok vállaltak munkát tanulmányaik mellett, akiknek édesapja főiskolai, illetve egyetemi végzettséggel rendelkezik (37 százalék). A szakmunkás, illetve szakközépiskolai végzettséggel rendelkező édesapa esetén ez az arány ugyanakkor csak 20, illetve 14 százalék.”
A kutatással, s különösen annak a hallgatók családi hátterével kapcsolatban felmerült kérdéseimre a PTE viszonylatában Berke Gyula, a PTE oktatási rektorhelyettese válaszolt.
Mit gondol a PTE-s hallgatók esélyegyenlőségéről?
Nem meglepő az a kutatás alapján is rögzíthető körülmény, hogy
a szociokulturális, családi, gazdasági környezet, amibe beleszületik valaki és leéli élete első két évtizedét, az meghatározó a jövőjére, a képzettségére, műveltségére és egész életpályájára vonatkozóan.
Az egyetemnek van Esélyegyenlőségi Bizottsága, melynek tevékenysége elsősorban arra irányul, hogy a hátrányokkal rendelkező egyetemi polgároknak igyekezzen a maga eszközeivel segíteni. Ez idő szerint olyan általános, komplex program, mely a hátrányosabb szociokulturális közegből érkező hallgatókra irányulna, még nem létezik. Viszont a Pécsi Tudományegyetemnek nagyon sok olyan kisebb részprogramja van, melyeknek közvetve vagy közvetlenül ez a célja: például a tehetséges hallgatók számára kiírt ösztöndíjprogram, a sportösztöndíj vagy épp az átütő tehetség program, de a szociális ösztöndíj-rendszereknek is van ilyen funkciója.
Hozzátenném azt is, hogy a PTE-n mi nem gyűjtünk - megjegyzem, nem is gyűjthetünk - olyan adatokat a hallgatóinkról, mint amit ez a kutatás vizsgált, csak önkéntes megkérdezéses vizsgálatokat folytathatnánk, s így kifejezetten az egyetemünk hallgatóira vonatkozó ilyen típusú adatok nem állnak rendelkezésünkre.
A 2007-es évben az országban mindössze 1% volt azoknak a hallgatóknak a száma, kiknek édesapjuk legmagasabb végzettsége 8 általános. Ez 2015-re csak 2%-ra emelkedett. Mi lehet ennek az oka?
Azt tapasztalom, hogy körülbelül 20-25 éve az úgynevezett társadalmi mobilitás lassul. Úgy tűnik, ez a tendencia az elmúlt 10 évben sem változott, kicsit még visszább léptünk. Nem tudom pontosan megítélni, hogy ennek anyagi, szociális, kulturális, tehetséggondozási vagy akár felsőoktatás finanszírozási oka lehet, azonban számomra is úgy tűnik, hogy
egyre kisebb arányban váltanak az emberek társadalmi csoportot, noha ez kétségtelenül kívánatos volna.
Kinek a feladata lenne, hogy ezt a problémát megoldja?
Azt gondolom, hogy ez elsődlegesen kormányzati, politikai feladat, például kedvező hitel, támogatási és képzésfinanszírozási feltételek biztosításával, általános és középiskolai kiválasztást ösztönző rendszerekkel, a felsőoktatásba bejuttatható hallgatói létszám növelésével.
Az egyetem hogy tudná ezt elősegíteni?
Az utóbbi egy-két évben igyekszünk hangsúlyt fektetni az a tehetséggondozásra. Ez már a középiskolában elkezdődik, vagyis inkább el kellene kezdődnie. Ebbe az irányba halad a PTE is. Már a középiskolákban igyekszünk az ambíciózus gyerekeket megkeresni és velük foglalkozni, behozni őket az egyetemre. Összességében sok-sok apró lehetőségből áll össze, hogy az egyetemnek milyen aktivitásai lehetségesek, de alapvetően ez mégiscsak társadalompolitikai probléma.
Azok a hallgatók, akiknek 8 általánost végzett az édesapjuk, több anyagi támogatást kapnak otthonról. Mi a véleménye erről?
Ez valóban meglepő eredmény. Valószínűleg szubjektív okai vannak, hogy ilyen nagy arányban támogatják ezek a családok a gyerekeiket. Ezek az úgynevezett első generációs értelmiségiek, akiknek az értelmiségi pályára lépéséért a családok valószínűleg
nagyon komoly áldozatot vállalnak. Talán még erejükön felül is.
Meg kell mondjam önnek, hogy ebben – szintén első generációs értelmiségiként – személyes tapasztalataim is voltak; tényleg komoly áldozat és erőfeszítés volt a szüleimnek az, hogy én egyetemre járhattam, ráadásul, olyan körülmények között, ahogy akartam. Nem szerettem volna például kollégiumba költözni, ők pedig vállalták azt, hogy fizetik a lakásbérletet.
Az egyetemisták számára a tanulmányok melletti pénzszerzési lehetőségek is fontosak. Ön szerint a hallgatók milyen eséllyel találnak munkát Pécsett?
Nyilván sokkal rosszabb eséllyel, mint mondjuk Budapesten, viszont abban is biztos vagyok, hogy több a lehetőség, mint amit gondolunk vagy amiket kihasználunk. Az egyetemen vannak határozott törekvések erre, hiszen több diákszövetkezet is működik, vagyis igyekszünk hozzásegíteni a hallgatóinkat a munkavégzéshez. Ugyanakkor naponta találkozom olyan álláshirdetésekkel, amikor a munkaadók keresnek munkaerőt, de nem találnak. Azt gondolom, hogy Pécsen nincs megszervezve ez a piac, ez viszont nem feltétlenül egyetemi, hanem akár üzleti feladat. Megjegyzem, hogy
a hallgatói munkavégzés ma már nem csupán megélhetési kérdés,
hanem legalább ennyire az a törekvés is motiválja, hogy a hallgatók minél előbb integrálódjanak a munkaerő-piacra, növelve a későbbi elhelyezkedési esélyeiket.
Ösztöndíjak másképp?
Már csak az a kérdés, mi változik a jövőben? Az ösztöndíjreformról Gulyás Tibort, a HÖOK elnökét is megkérdeztem, aki mesélt a távlati tervekről.
Mit gondolsz a hallgatók anyagi helyzetének javulásáról a közeljövőben? Milyen intézkedéseket javasoltok ez ügyben?
Érezhető javulás lesz, hiszen a hallgatók átfogó élethelyzetének javításán dolgozunk, aminek csak egy része a sajtóhírekből már megismert ösztöndíjreform. Csak, hogy néhány területet említsek: tervünk a hallgatók számára legfontosabb kiadások csökkentése a diákkedvezmények szervezésén keresztül, a hallgatói szolgáltatások minőségi javítása és elérhetősége, azok 21. századi elvárásoknak megfelelő biztosítása. Ezek között épp oly kellő figyelmet fordítunk a tanulmányi alapú szolgáltatás fejlesztésre, mint a mindennapok szempontjából rendkívül fontos további területekre,például: a kollégiumok reformjára.
Az ösztöndíjreform természetesen kiemelten fontos a hallgatók anyagi helyzetének javítása szempontjából, hiszen
javaslatunk egy 42%-os forrásbővítést fogalmaz meg a területen.
Mi a megoldás az első generációs diplomás hallgatók segítségére? mi a megoldás, hogy számuk növekedjen?
Az első és legfontosabb lépés, hogy elérjük ezeket a fiatalokat. Ezért indítottuk el többek közt a Tehetségmentor Programot, amely jelenleg 4 területen 4 felsőoktatási intézmény körzetében tesz kísérletet ezen feladat megoldására. Ugyanakkor nem másodlagos, hogy az ösztöndíjreform törekvésünk megvalósuljon, hiszen csak egy átlátható, a fiatalok és akár a családok számára is biztonságot nyújtó ösztöndíj rendszer bírhat kellő ösztönzéssel.
Milyen változásokat javasoltok az ösztöndíjakkal kapcsolatosan?
A legfontosabb szempontok: a normatívák említett 42%-os növelése, a normatívák elosztásának tiszta új rendszere, ami alatt azt kell érteni, hogy a mára már szinte „láthatatlan” normatívák – például: tankönyv-, és jegyzettámogatás kerüljenek – új alapokra.
A tanulmányi ösztöndíj esetében új számítási módban, a tantárgy alapú számításban gondolkodunk.
A szociális támogatás esetében a legfontosabb, hogy új alapokra szeretnénk helyezni a bírálati rendszert. A kiemelkedő teljesítményt ösztönző ösztöndíjak esetében a presztízs visszaállítása, ebben természetesen különösen nagy figyelmet kap a köztársasági ösztöndíj.
Mi a véleményed a szociális ösztöndíjak mértékéről? Megfelelőnek találod az összeget és a pályázatelnyerés jogosultságát?
Erre vissza szoktam kérdezni, hogy neked mi a véleményed a szociális ösztöndíjról? Szerintem az a terület, ahol mindenkinek van legalább egy története, amit nem jó szájízzel tud elmesélni. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lennének jó elemei a jelenlegi pályázati feltételeknek;viszont újra kell gondolni a mértéket, stabilabb hátteret kell biztosítani a ténylegesen rászorulók számára, ami
csak a jogosultsági rendszer alapos átdolgozásával képzelhető el.
http://univpecs.com/egyetemi_elet/apadnak_meg_nekem_nem_volt_lehetosegunk
