Guld Ádám a PTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék médiakutatójával beszélgettünk a Korona-vírus járvány okozta változásokról, a hírfogyasztásról, s arról, milyen hírportálokat jobb fenntartással kezelni.
Médiakutatói szemszögből mennyire izgalmas a koronavírus-járvány időszaka? A médiapánik indokolt és gerjesztődött, hírek és álhírek keverednek a közösségi médiában…
Sokféle módon látom, érzem, tapasztalom, magam is fogyasztom a közösségi médiafelületeken megjelenő tartalmakat – hétköznapi civilként, de közben kutatói szemmel is próbálom követni az eseményeket. Érdekes és fontos esetemben, hogy médiakutatóként társadalomtudományi háttérrel is dolgozom – a kettő együtt ad ki egy egészet: a kultúra, a tudomány, a média és a társadalom egymással milyen viszonyban van. Sok olyan folyamat zajlik párhuzamosan, amelyekben ezek a tényezők egyfajta kölcsönhatásként erősítik és gyengítik egymást. Könnyen megtapasztalható az utóbbi jó egy hétben Magyarországon a médiapánik-jellegű hangulat. Ennek két forrása van, az egyik a hagyományos tömegmédia: a televízió, a rádió is hozzájárul, mert nagy hangsúllyal, s nagy számban kezelik ezt a témát.
A felfokozott érdeklődés kialakítja az emberekben azt a benyomást, hogy nagyon súlyos és komoly veszélyhelyzet van.
Ez a hatás gyengébb része, mert olyan felületekről beszélek, amelyek „kordában” vannak tartva, az extremitásoktól többnyire mentesek. Az online média működése a jelenség másik része, ami a veszélyeztetettség-érzetet igazán gerjeszti az a közösségi média. A hírportálok esetében is van egy éles határ két típusú oldal között, az egyik a hagyományos módon működő hírportál, ezek az elmúlt hetekben nagyon komolyan foglalkoznak a járvánnyal. Vannak közöttük olyanok, amelyek bizonyos mértékű határátlépést megengedtek maguknak – nagyon figyelemfelkeltő, részben pánikkeltő címekkel is osztanak meg tartalmakat erről a témáról. A sort az álhíreket és megbízhatatlan tartalmakat közlő oldalak zárják, ezek nagyon nagy károkat okoznak ilyen helyzetben.
Te milyen álhírnek dőltél be utoljára?
Nem tudom felidézni. Nem azért, mert annyira okos vagyok, hanem mert annyira sokat foglalkoztam ezzel, s ha az ember kicsit kondicionálja magát az álhírekre, akár még egy címből is rájön, hogy nem feltétlenül igaz a cikk. Három dolgot kell megnézni, ha a gyanú felmerül az emberben, hogy a cikk hamis lehet. Érdemes az URL címekre ránézni. Ha magyar nyelvű az oldal, de .com .eu .net stb. a végződése van, akkor valószínűleg álhír oldallal van dolgunk. Ha megnyitunk egy portált, s ott azonnal felnyíló, villódzó reklámok özöne fogad, akkor feltehetően az is egy álhír oldal lesz. Ha az oldalon minden a borzalomról, tragédiáról szól, akkor is meg kell gondolnunk, hogy tovább osztjuk-e vagy nem. Minden álhír a túlzással manipulál, ha valamiről az ember azt gondolja, hogy hihetetlen, hogy ez megtörtént, akkor az valószínűleg nem is történt meg.
Mondanál példákat?
Hetekkel ezelőtt felbukkant egy álhír, miszerint a Keleti Pályaudvaron holtan estek össze emberek, mert kiderült, hogy korona vírussal fertőződtek meg. Találkozhattunk olyan álhírrel is, hogy ha visszatartjuk a levegőt négy percig, vagy ha ecetes vízzel gargarizálunk, akkor megmenekülünk a fertőzéstől. A forrást is ellenőrizni kell. Fontos, hogy ki mondta, és az is, hogy mikor. Az álhírek egy része valós tartalommal dolgozik, de a történetek négy-öt évesek. S ugyanaz a hír kiemelve a kontextusból, a mai hírfolyamba helyezve mást üzen.
A mostani pánikhelyzetben van új színezet? Vagy ismétlődnek a régi, bevált fordulatok?
Alapvetően nincs újdonság a tartalmakban, de van két tényező, ami a korábbi esetekben kevéssé volt jellemző.
A pánikok, morális pánikok, médiapánikok az elmúlt tíz-tizenöt évben hozzátartoznak a média működéséhez, sok ilyet láttunk már, sok közülük egy tematizációs hack volt, hogy eltereljék a fogyasztók figyelmét valamiről, politikai, vagy gazdasági manipulációs okból.
A mostani helyzet annyiban más, hogy a veszély kézzel fogható. Mindenki számára érezhető a fenyegetés, ha nem is fertőződtünk meg, akkor is megváltoztak a hétköznapjaink, a rutinunk átalakult. Rákényszerültünk, hogy másként éljük a napjainkat. Újszerű tényező az is, hogy mindez egy megváltozott médiakörnyezetben zajlik. Most tényleg mindent behálóz az online, közösségi média. Tényleg minden eszközről tudunk híreket gyűjteni, s ezeket fogyasztani, megosztani, újra-írni kép, videó, írott anyag formában.
Mi volt ehhez hasonlítható a közelmúltban?
A 2001-es terrortámadás és a 2009 környékén elterjedő H1N1 vírus. De azok más médiakörnyezetben történtek, a felhasználói közeg is eltért a maitól.
A magyar társadalom mennyire védett? Pánikvásárlással reagáltunk például.
Senkit nem tudok elítélni amiatt, hogy pánikba esik. Lehetetlenség kizárni azt, hogy bizonyos csoportok esetében ne jöjjenek létre ilyen reakciók. Ez törvényszerű. Életkorral, társadalmi státusszal, szocio-ökonómiai helyzettel függ össze. Fontos a kulturális-társadalmi beágyazottság, s egészen más típusú reakciókra lehet számítani, akár túl, akár alul reagálásra és a helyzetnek megfelelő reakciókra is.
Összességében azt tapasztalom, hogy a magyarok ebben a váratlan helyzetben viszonylag jól veszik az akadályt.
Sok pozitív példát látok. Előremutatónak tartom azt, hogy kis és nagy dolgokban mennyire jól állunk át. Ezt médiakutatóként is fontosnak látom. A helyzet kialakulásában óriási jelentősége van a médiakörnyezetnek. A digitális átállás az egyetemen egy hét alatt lezajlott, normál menetben, és online tudjuk már folytatni az oktatást. Ugyanez kisebb-nagyobb fennakadással, de lezajlott a közoktatásban is. A közösségi segítésen alapuló szerveződések is az online-médiában zajlottak. Éttermek sora állt át kiszállításra, ezt pedig online ajánlották fel.
És a humor is megmaradt! Sőt!
Igen, eben a válságos és nehéz helyzetben, amikor az ember egészsége és a megélhetése forog kockán, akkor igazán fontos, hogy tudjunk egy jót nevetni. Szívderítő posztokat lehet látni, amelyek szükségesek a túléléshez.
Épp tegnap olvastam egy apróhirdetést, hogy liszttel és élesztővel rendelkező fiatalember keresi vécépapírral rendelkező hölgy társaságát.
Ezek kellenek az ellazuláshoz!
És szerinted mennyit üljünk a net előtt?
Sokszor beszéltünk már korábban is a digitális detox jelentőségéről. Most hogy sokan otthonról dolgoznak online-környezetben, ez még fontosabb. Offline-környezetben is kell időt eltöltenünk. Hangsúlyozni kell, hogy rengeteg időt töltünk az online-térben. Fontos, hogy tisztában legyünk a hiteles forrásból származó információkkal, de a nap nagyobb részében azért ne ezzel foglalkozzunk. Még az is jobb, ha filmeket nézünk, csak ne percenként böngésszük az elrettentőbbnél elrettentőbb híreket. Alakítsunk ki az otthonlét rutinját. Nagyon sok idő maradt még, amíg véget ér a kényszerű otthon lét.
