Miért fontosak a művészi motívumok az oktatásban? Miért kell(ene) minden tanárnak napról napra képeznie magát? Miért fontos az epochális oktatás, és miért mosolyognak annyit a gyerekek a Mandulafa Általános Iskolában? Nemerey Péter osztálytanító megadja a választ.
Hogyan kerültél kapcsolatba a Waldorf pedagógiával?
A Pécsi Tanárképzőn végeztem biológia–rajz szakon, utána csupán egy évet tanítottam egy külvárosi iskolában itt, Pécsett, majd reklámgrafikus lettem, s ezzel foglalkoztam körülbelül 11 éven keresztül. A változás azért következett be az életemben, mert a nagyobbik lányom, aki most 23 éves, még harmadik osztályos korában elkezdett Waldorf-iskolába járni. Rengeteg olyan pozitív változást hozott az életébe, melyeket először magam sem tudtam hová tenni. Sokkal felszabadultabb, őszintébb lett, jól érezte magát a bőrében. Szívesen tanult, magától csinált házi feladatokat… ezek mind furcsa dolgok egy általános iskolás gyerek életében. (Nevet.) Ezek után iratkoztam be a Waldorf tanárképzésre, mely akkoriban levelező szakon posztgraduális oktatás volt, melyet másfél év alatt végeztem el. Ekkor még Szombathelyen éltünk a családommal, így az ottani Waldorf-iskolában kezdtem el osztálytanítóként dolgozni. Az akkori hatodik osztályt kaptam meg, akikkel négy évig dolgoztam együtt. Később segédkeztem a pécsi Waldorf iskola alapításában, s végül a tanári karhoz is csatlakoztam, így kerültem a Mandulafa Általános Iskolába. Így indult a pályafutásom a Waldorf - pedagógiában.
Egyre többet tud meg az ember erről a műfajról, egyre alázatosabb a tanítással kapcsolatban. Ez a fajta tanítás nagyobb mozgásteret ad az embernek, mint a hagyományos oktatás. Bizonyos tananyagokban - az epochális képzésnek köszönhetően - jobban el lehet mélyülni, bár sokaknak vannak olyan félelmei, hogy ha mondjuk egy tantárgy csak egyszer vagy kétszer kerül elő egy esztendőben, akkor nem lesz elég alapos a gyermekek tudása. Én ennek az ellenkezőjét tapasztalom. Ha van egy régebbi tananyag, például a görögök, akikkel ötödik osztályban foglalkozunk, az anyag felidézése minden további nélkül megy a diákoknak. Az alvó tudást fel lehet ébreszteni. A lényeg, hogy intenzíven foglalkozunk az anyaggal, így a gyereknek nem kell egyik óráról a másikra átállítania magát az adott szakórára. Nem egysíkúan dolgozunk, mindinkább összefüggéseket keresünk a tantárgyak közt, emellett igyekszünk előtérbe helyezni azok művészi motívumait. Ez persze nem pusztán azt jelenti, hogy képeket másolunk, vagy agyagfigurákat készítünk, vagy festünk valamit. A cél, hogy olyan összefüggéseket tárjunk fel, amelyekben a szépséget fel lehet fedezni.
Magát a Waldorf-pedagógiát is a „nevelés művészeteként” szokták aposztrofálni. Ez kissé lexikonszerű meghatározás, de valóban: a Waldorf-tanárok gyakorlatilag az egész napjukat önmaguk képzésével töltik.
Mindig új tananyagokat kell megismernünk és elmélyülnünk benne, mivel nem csupán azokat a tantárgyakat oktatjuk, amelyekre a tanárképzés során szakosodtunk. A tapasztalat azt mutatja, hogy így hitelesebben tudunk előadni, mivel nem egy sablonos, rutinszerű tudásból építkezünk. Ezeket a folyamatokat elmélyülés előzi meg.
Miben másak az intézményben jelen lévő nevelési elvek a hagyományos elvekkel szemben?
Ami fontos, és említésre méltó, hogy az alacsonyabb életkorú osztályokban az intellektualitásra ható tanításokat csak korlátozottan alkalmazzuk. Egyszerre próbálunk a gyerekek kézügyességére, lelkére és szellemére hatni, ebben egyfajta egyensúlyra törekszünk. Próbáljuk a teljes embert nevelni, mindenkiben megtalálni azt a mozzanatot, amiben jó. Ebből kifolyólag a diákok jól érzik magukat a bőrükben itt az iskolában, mert lehet, hogy a számolás épp nem megy annyira jól, a történelem viszont igen, így megvalósul bennük egyfajta kiegyensúlyozottság. Fontosnak tarjuk a kézzel készített munkák jelentőségét is, nem feltétlenül azért, hogy a gyerek felnőtt korára fafaragó művésszé váljon, vagy szép szőtteseket készítsen, hanem, hogy az akaratukat növeljük, fejlesszük, így a későbbiekben más feladatokban is helyt tudnak állni. Sosem az a fontos, hogy az egyén individuálisan meddig jut el, hanem az, hogy a közösség meddig tud eljutni. Mindent együtt csinálunk, a közösen végzett munka így közös megelégedettséghez vezet. Emellett, ha valaki kiemelkedő teljesítményt nyújt, a dicséret sem marad el, viszont akkor, ha valaki a képességei miatt nem tud megoldani egy feladatot, nem marasztaljuk el. Ám ha azt vesszük észre, hogy a gyerek lusta, slendrián, vagy hanyag, akkor természetesen szóvá tesszük. Nem „csomagoljuk be” a gyereket, mint ahogy azt a Waldorf-iskolákról sokan gondolják. Elég komoly követelmények vannak, szigorú a napirend.
Azon a területen kell szigorúnak és következetesnek lenni, ami azt megérdemli.
Egyébként egy viszonylag baráti légkör uralkodik az osztályban, ennek alapja a kölcsönös elfogadás, egyfajta szeretet-kapcsolat van jelen az órákon és azokon kívül is. Nyilvánvalóan előfordul, hogy én is kijövök a sodromból, ilyenkor szóvá teszek dolgokat, és természetesen előfordul az is, hogy a gyerekek viselkednek csibész módjára. Mára már összecsiszolódtunk - én harmadiktól viszem ezt az osztályt, előttem két osztálytanító dolgozott a gyerekekkel. A mostani hetedik osztály az iskola legelső évfolyama.
Hogyan zajlik egy átlagos Waldorf tanítási nap?
A tanítási napok egy közösen elmondott áldással, fohásszal kezdődnek, ez minden Waldorf-iskola minden egyes napján megtörténik, ezt követően a gyerekek bizonyítványverset mondanak. Bizonyítványverset a gyerek az osztálytanítójától kap az év végén a bizonyítvány mellé, amely valójában egy szöveges értékelés. A vers a tanuló éves munkájáról szól, amiben arra próbáljuk ösztökélni, hogy bizonyos dolgokban ügyesebb legyen, javuljon, bizonyos dolgokat pedig hagyjon el. Ezt nem didaktikusan kell elképzelni: a vers lehet egy középkori idézet, római verstöredék, de általában az osztálytanító sajátja. A vers a gyermek születésének napján hangzik el, ha a diák kedden született, akkor aznap mondja el az osztály előtt. Ezek a bizonyítványversek az adott évben hangzanak el a gyerekektől, tapasztalataim szerint a bennük megfogalmazott intelmek hatnak a tanulókra. A szöveges értékelés hatodik osztálytól már a gyerekeknek szól, az azt megelőző osztályokban a szülőkhöz intézzük őket. Ez egy hat-nyolc oldalas dokumentum, melynek segítségével a gyerek éves munkájáról és szociális jelenlétéről tudunk áttekinthető képet adni.
Milyen szempontok alapján értékelitek a diákokat?
A hagyományos értelemben vett érdemjegy-rendszert itt nem alkalmazzuk, azonban ötödik osztály felett már megjelennek az úgynevezett epocha-záró, mely lehet szóbeli, írásbeli, lehet százalékos értékelésű is, és a legtöbb esetben tartalmaz valamilyen művészi elemet, rajzot, festményt vagy makettet. A vizsgákon van egyfajta minimum követelmény, ez nálam az ötven százalék. Amennyiben a vizsga nem sikerül, a diák megírhatja újra, hisz nem az a célunk ezekkel az értékelésekkel, hogy a gyerek hiányos tudású maradjon…
Én úgy vettem észre, hogy viszonylag zárt az iskolai hangulat; ha fogalmazhatok így, kevés mozgásteret ad az effajta kezdeményezésnek, de szerintem vannak olyan általános iskolai tanárok, akik ezt a fajta tanítást szívesen alkalmaznák. Ez nem pusztán módszertan, át lehet venni módszereket, gyakorlatokat a hagyományos oktatásba, de a legmegfelelőbb, ha komplexitásában alkalmazzuk. Úgy tudom, a NAT (Nemzeti Alap Tanterv – a szerk.) mellett 2013-óta a Waldorf kerettanterve az egyetlen, amelyet elfogadott az országgyűlés. Ez mindenképp nagy fegyvertény számunkra. 26 Waldorf-iskola működik ma Magyarországon, ezek között, ha jól tudom, 10 gimnázium is működik.
Van kapcsolat az országban működő Waldorf intézményekkel?
Ötödik osztályban van egy úgynevezett olimpia, ami minden Waldorf - iskola ötödik osztályosait érinti. Ezt nem teljesen úgy kell elképzelni, mint egy nagy olimpiai versenyt - az ott is szereplő sportágakat teljesítik a gyerekek saját szintjükhöz mérten, az így elért eredményeiknek örülünk együtt. A Waldorf-olimpia nem díjazásos, vagy érem-alapú rendezvény, mégis több száz gyereket mozgat meg. Emellett a Waldorf-tanárok évente találkoznak egy akadémián nyáron, ahol szakmai továbbképzést végeznek, műhelymunkában vesznek részt, mely körülbelül egy hetet ölel fel, s itt van lehetőségünk találkozni a többi iskola osztálytanítóival is.
Kik támogatják az intézményt?
A szülők a legfontosabb támogatóink (nevet), nincs főszponzora az iskolának. Az intézmény állami támogatásban részesül, mely a szülői hozzájárulásokkal kiegészülve alkotja a Mandulafa éves költségvetését. Az épület, ahol most vagyunk, régebben az egyetem tulajdonában állt, szobrásztanszékként funkcionált. Sajnos eléggé elhasználódott az évek során, így felújításokra volt szükségünk, hogy korszerűsíteni tudjuk az épületet. Ehhez pályázati forrásokra volt szükségünk, melyet a várostól kaptunk, emellett persze a szülők is támogattak bennünket.
Mesélnél a kapcsolatodról az UnivPécs egyetemi lappal?
Annak idején, mikor indult a lap, én terveztem az újságot először. Az akkori főszerkesztő, Győrffy Zoltán írt ki egy pályázatot, melynek témája a lap arculatának megtervezése volt. Az akkoriban működő reklámügynökségem is adott be pályamunkát, mellyel megnyerte a pályázatot. Két-három évig dolgoztam a lapnál.
Pedagógiai kérdésekben írt további anyagaink:
Morzsák Homérosz asztaláról - interjú Pethőné Nagy Csillával
