Cikkünk archív, tartalma megjelenése óta nem frissült, kérjük keressék a COVID-19 rovatban, illetve a https://pte.hu/covid/hirek oldalon a legfrissebb tájékoztató információkat.
Egy hétvége alatt megírták azt az anyagot, melyben lefektették az egység pontos paramétereit, feltételeit és minden szabályozást. Helyszínként egy, a volt Baranya Megyei Kórházon belül eső, éppen nem használt épület került kijelölésre, ahol 5 évvel ezelőtt működött utoljára Intenzív Osztály. Így lett a „C” épület 4. emelete a Koronavírus Ellátó Központ (KEK) Intenzív Osztálya (ITO), mely a PTE Operatív Stábjának támogatásával napok alatt elkészült. Dr. Kiss Tamással, a KEK Intenzív Osztályának vezetőjével és helyettesével, Dr. Jáksó Krisztiánnal beszélgettünk. Az arcukon még látszott a védőfelszerelés nyoma.
Kik kerülnek a Koronavírus Ellátó Központ Intenzív Osztályára?
Ha valaki vagy igazoltan fertőzött vagy a fertőzöttségnek gyanúja felmerül és légzési/keringési elégtelensége van, intenzív terápiára szorul. A betegeink nagy része nem lett igazoltan pozitív a COVID-19-re, de ahhoz hasonló tünetekkel rendelkezett és intenzív ellátásra szorult. Két negatív mintavétel után a Klinikai Központ más egységébe szállítjuk át a betegeket. Ezt a helyet azért kellett létrehozni, hogy az igazoltan és a feltételezetten pozitív betegeket is kezeljük.
Hány gyógyult volt eddig?
Szerencsére relatíve kevés beteg fordult meg nálunk, mindenkit elláttunk, és vannak gyógyultjaink is.
Onnantól, hogy valaki lélegeztetőgépre kerül, mit lehet érte tenni?
Dr. Kiss Tamás: Alapvetően az intenzív terápiának ezek a lépései a szervtámogató kezelések közé tartoznak. A lélegeztetés is olyan kezelés, amely amennyire lehet, tehermentesíti a szervezetet, a légzőrendszert annyira, hogy gyógyulni tudjon. A kezelés további része is a meghatározott eljárásrend szerint történik. Tény és való, nem mindenkin lehet segíteni, akármennyire is ez lenne a cél.
Dr. Jáksó Krisztián: Tényleges COVID-19 vírus ellenes speciális gyógyszer nincs a kezünkben, de van nagyjából 200 olyan hatóanyag, melyekkel kapcsolatban vizsgálatok folynak. Ezeket nem erre találták ki, de hatásosak lehetnek vagy lassíthatják a vírus terjedését a szervezeten belül. Vagyis azokból a szerekből, amelyeket kimondottan a vírus ellen adnak szerte a világon ezeknek a betegeknek, azokat a mi pácienseink is megkapják. Olyan rendelkezésünkre álló szereket alkalmazunk, melyeknél van esély arra, hogy hathatnak a vírus ellen. Ha három gyógyszerből egy hatásos vagy lassítja a vírus terjedését, már jó, mert időt ad a betegnek. A vakcináció, ami a megoldást nyújtja majd, a virológus kollégák szerint is még hosszabb idő múlva várható.
A hozzátartozók hogy kaphatnak hírt a KEK-be bekerült szerettükről?
Dr. Kiss Tamás: Személyes látogatásra jelenleg nincs mód, telefonon keresztül megfelelő azonosításokat követően tudunk felvilágosítást adni. Belső szabályozást is hoztunk: csak orvos adhat információt, és kettős azonosítást kérünk, tehát a telefonon érdeklődő hozzátartozónak nem csak magát, hanem a beteget is azonosítania kell.
Pár nap alatt kellett felhúzni ezt az egész egységet. Mennyire lehetett szakembereket, kollégákat találni egy ilyen típusú kihíváshoz?
Dr. Kiss Tamás: Az egyetem vezetése minden erőt mozgósított azért, hogy rendelkezésre álljanak azok a feltételek, amikkel el lehet indulni egy osztály létrehozásánál. Az engedélyeztetéstől kezdve a kezdeti műszerbeszerzésen át a falak felhúzásáig minden nagyon flottul ment.
Dr. Jáksó Krisztián: Az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetből 22 orvos azonnal, külön kérés nélkül vállalta a munkát a KEK-ben.
Mindketten büszkék vagyunk erre, és ők azóta is felváltva dolgoznak a pozitív betegekért.
Mennyire lehet felkészülni arra, hogy bármelyik pillanatban sok-sok beteg érkezhet?
Dr. Kiss Tamás: Azok a külföldön dolgozó kollégáink, akikkel tartjuk a kapcsolatot – elsősorban Angliából – azt mondják, hogy addig, míg benne nem vagy, nem tudod elképzelni, hogy ez milyen. Csakhogy egy példát említsek: a briteknél eddig az volt az alapvető, hogy egy betegre egy nővér felügyel, azóta egy nővérre akár hat páciens jut. Ők eddig el sem tudták képzelni, hogy ilyen helyzet előállhat. Magyarországon sem lehet tudni, meddig eszkalálódik a helyzet.
Igyekszünk fölkészülni.
Egyelőre azt kell mondjam – bár relatíve kevés a beteg -, hogy az osztály jól vizsgázott. Bizonyíték erre az is, egyetlen dolgozónk sem betegedett meg, pedig igazoltan COVID-19 fertőzöttekkel dolgoztak az intenzív osztályon.
Milyen időbeosztás szerint dolgoznak a KEK-ben?
Dr. Jáksó Krisztián: Az orvosok jelenleg ügyeleti rendszerben dolgoznak, a nővérek pedig műszakokban. Az ügyeletes orvos 24 órát tölt itt, ha nem ügyeletes, akkor 8 vagy 12 óra után megy haza. A nővérek 12 órás váltásokban vannak.
A vörös zónában egyszerre legfeljebb három órát lehet lenni, aztán kötelező a pihenő, ami szintén relatív, mert nem semmittevést jelent,
hiszen a KEK ITO-n kívüli konzíliumokban, újraélesztésekben, fogyóanyag feltöltésekben ugyanúgy helyt kell állniuk a kollégáknak.
Miért pont 3 órát lehet bent tölteni a vörös zónában?
Dr. Jáksó Krisztián: Azért ennyiben maximáltuk, mert pszichésen, fizikailag ez még elviselhető. A maszkon keresztül nehezebben jön a levegő, ez három óra után hatványozódhat, sőt, alkattól és tüdőfunkciótól függően rosszabb is lehet. Naponta többször három órát a védőfelszerelésben dolgozni nem játék. Büszkék vagyunk arra, hogy a kollégáink jól bírják. Úgy bent lenni a vörös zónában, hogy tudjuk, az adott beteg potenciálisan fertőz,
más, mint amikor mondjuk a Szimulációs Oktatási Központban gyakoroljuk ezt a helyzetet.
Jól vizsgázott a rendszer, mert nem volt még komoly véletlenszerű hiba – bárki rosszul lehet, kaphat asztmás rohamot, vagy automatikusan megvakarhatja az orrát, ösztönösen igazgathatná a szemüvegét stb.…
Dr. Kiss Tamás: A nemzetközi ajánlások általában maximum 4 órát javasolnak. Mi az osztály időbeosztásához is alkalmazkodva szabtuk meg a 3 órás limitet, szem előtt tartva, hogy a védőfelszerelést viselve is gyors és helyes döntéseket kell hoznunk.
Minden fertőtlenítve van és mindenki tudatában van,mennyire fontos a felelősségteljes viselkedés. A fertőzés szempontjából a KEK ITO Pécs egyik legbiztonságosabb helye?
Dr. Kiss Tamás: Mi is úgy gondoljuk, hogy így van. Ha ezeket a védőfelszereléseket megfelelően használjuk és betartjuk a szabályokat, kisebb az esély itt megfertőződni, mint egy bevásárlóközpontban vagy egy piacon.
Komolyan kell venni a járványügyi előírásokat!
Biztos, hogy ezeknek az intézkedéseknek is köszönhető, hogy egyelőre ilyen laposan alakul a járványgörbe Magyarországon.
Dr. Jáksó Krisztián: Bármelyikünk nyugodtabban megy haza innen a családjához, a gyerekeihez, a szüleihez, mint ha egy hétvégi bevásárlásra bemennék bármelyik központba, vagy ha csak szimplán kimennék az utcára. Tervezzük, hogy a járvány után írunk a személyes tapasztalatainkra alapozva egy könyvet. Az lesz a címe, hogy A 2020-as nagy IQ teszt.
Mennyire jelent kihívást a KEK ITO-t vezetni?
Dr. Kiss Tamás: Nem könnyű, az biztos. A szakmai maximalizmuson túl számos egyéb tényezőre kell figyelmet fordítani. Hol fokozottabban, hol kevésbé, de mindenhol ott kell lennie az embernek. Mindig időt kell szentelni a kollégákra, és ez most fokozottan igaz. Alapvetően az a feladatunk, hogy a kidolgozott szabályokat, standardokat maradéktalanul betartsuk és betartassuk. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a lapos járványgörbének köszönhetően volt idő kialakítani és adaptálni a rendszereket. Ahhoz már hozzászoktunk, hogy gyorsan kell meghozni felelősségteljes döntéseket is. Az első 2-3 hétben az alvásból kevesebb jutott, de azt látom, hogy kezd bejáratódni a rendszer.
Mit tehetnek, hogyan segíthetnek a laikusok?
Dr. Kiss Tamás: Egyelőre „Maradjanak otthon!” Egyénre vetítve valóban kisebb annak az esélye, hogy valaki súlyosan megbetegszik. Ezzel együtt a társadalomnak oda kell figyelnie azokra, akik bizonyos betegségekkel élnek, hiszen terheltebbek, esendőbbek, és úgy is át tudjuk adni a fertőzést számukra, hogy közben észre sem vesszük magunkon a kór jeleit. Világviszonylatban is azért terjedt el ez a járvány ennyire, mert sok olyan fertőzött meg másokat, akinek egyébként nem, vagy csak enyhe tünetei voltak. Hozzáteszem:
ez a helyzet rengeteg türelmet igényel a társadalom minden tagjától.
Dr. Jáksó Krisztián: Már többen fejezték ki hálájukat és köszönetüket, akár étel, akár eszköz formájában, de volt, aki levelet írt. Amivel a jelen helyzetben a legjobban és legőszintébben megköszönheti egy társadalom az egészségügyi dolgozók munkáját az az, ha mindent megtesznek azért, hogy csökkentsék az idekerülésük esélyét. Ha betartják a járványügyi kéréseket, ha tényleg otthon maradnak és valóban minimálisra csökkentik a fertőzések és az átfertőződések lehetőségét, azzal a mi munkánkat könnyítik meg. Nem azért halt meg sehol a világon annyi ember ebben a fertőzésben, mert az egészségügyi dolgozók alkalmatlanok vagy mert az intenzív terápia középkori. Azért követelt világszinten ennyi áldozatot a COVID-19, mert robbanásszerű volt a fertőzés terjedése, és ezzel az egészségügyi ellátás már nem tudott megküzdeni.
Mi azért dolgozunk, hogy az, aki ide bekerül, gyógyultan távozzon.
Mi a legjobb és a legrosszabb forgatókönyv?
Dr. Jáksó Krisztián: A legjobb forgatókönyv az, ami most van, ezt kellene tartani. Sajnos a húsvéti zsúfolt autópályáról készült képek bennem megrengették az ebben való hitet. A legrosszabb forgatókönyv az olasz helyzethez hasonló. Hozzáteszem: Magyarország kapott egy hónapnyi előnyt a felkészülésre. Úgy gondolom, ezzel a haladékkal vezetőink is, és mi is éltünk.
Dr. Kiss Tamás: A szociális távolságtartás nem egy vagy két hétre, hanem hónapokra szól. Ez egy mentális erőpróba, és megvan az a hátulütője, hogy egy idő után nem veszik komolyan az emberek, mert nem érzékelik a veszélyt. Ebben valamennyire szerepet játszhat, hogy Magyarország eleve kisebb fertőzöttségi rátával lépett be a világjárványba, és az intézkedések miatt nincs kiugróan magas betegszám - ez is csökkenti a félelemérzetet.
Dr. Jáksó Krisztián: Hiányzik az emberek egy részéből az egészséges félelemérzet és a felelősségtudat. Az 1918-as spanyolnátha járvány egy „sima” influenzajárvány volt, de abból egy olyan fajta, amivel évtizedek óta nem találkozott a világ. Az akkori járványnak két és fél év kellett ahhoz, hogy végigmenjen a Földön. Több millió ember halt meg. Ma fényévekkel fejlettebbek a gyógyító technikák az akkoriakhoz képest. Viszont ami a legveszélyeztetettebb korosztályt illeti: nagy különbségek vannak országonként. Az északi államok lakóinak átlagéletkora jónéhány évvel több, mint a magyaroké, azonban egy átlag 65 év feletti egészségi állapota jobb, mint egy magyaré. Lehet azzal ámítani magunkat, hogy úgysem lesz bajunk. Remélem, ennél okosabb a társadalom, és nem kerül be senki hozzánk elővigyázatlanság miatt.
Dr. Kiss Tamás: Van egy anekdota arról, hogy Olaszországba érkezett egy kínai szakember, aki Vuhanban részt vett a járványügyi helyzet kezelésében, végignézett az olaszok által kihaltnak vélt Milánón, és csak annyit mondott: „Ez nem jó. Nagyon sokan vannak az utcán.”
Az, hogy a járvány lecsengőben van, nem azt jelenti, hogy nincsenek megbetegedések, és nincs szükség az óvintézkedésekre.
Milyen hatással van a ti életetekre a járvány most és a későbbiekben?
Dr. Kiss Tamás: A családom mindenben támogat, nélkülük nem tudnék helytállni. Három gyermekem van, egy középiskolás, két általános iskolás, akik belecsöppentek a távoktatásba. Be kell vallanom, ennek a menedzselését a párom állja. Összekovácsolja a helyzet a családot, ugyanakkor nyilván egy kamaszlányt nehéz arról meggyőzni, hogy nem találkozhat a barátjával, és a szüleinkkel is egyelőre csak digitális formában tartjuk a kapcsolatot. Nehéz megmondani, hogy a jövőben milyen változást hoz a járvány. Nyilván más hatása lesz, ha úgy kell számolnunk, hogy szinte megoldhatatlan helyzet alakul ki, és más, ha a jelenlegi szinten megállunk. Ettől függetlenül
egyfajta szakmai büszkeség eltölthet minket annak okán, amit itt sikerült kialakítanunk.
Dr. Jáksó Krisztián: Az elmúlt hetek alatt olyan emberekkel kerültünk hatékony munkakapcsolatba, akikkel soha nem gondoltuk volna, és sok kollégáról kiderült, képes túlszárnyalni önmagát. Nem akarok szentimentális lenni, de van egy 14 éves csodaszép és rendkívül intelligens lányom, akire jelenleg az édesanyja vigyáz, és egy gyönyörű nővel élek együtt, aki pedig rólam gondoskodik. Életemben ennyi videókonferenciám nem volt családtagok között, mint most. Ilyen családi háttér nélkül ezt nem lehetne csinálni.
Azt gondolom, megtanuljuk értékelni azt, ami mellett eddig simán elmentünk.
Ami magát a központot illeti: úgy jönnek ide be az emberek dolgozni, hogy biztonságban vannak, odafigyelünk rájuk, és nyugodt körülmények között dolgozhatnak, a megfelelő irányvonalak mentén. Elmondhatatlanul jó érzéssel tölt el, hogy eddig minden akadályt sikerrel vettünk, beleértve dolgozóink egészségének védelmét is.
A C épület bejáratát egy biztonsági őr felügyeli, de kevesen vállalkoznának arra, hogy felmenjenek a legfelső emeletre, ahol a Koronavírus Ellátó Központ Intenzív Osztálya van. Belépéskor egy pihenő részbe ér az ember, ahol az összes kinti, utcai ruhát le kell vetni. Fertőtlenített zoknit, csúszásmentes cipőt és ruhát kell felvenni. Maga a KEK ITO 3 részre oszlik: minden szakasz előtt és után fertőtleníteni kell. A zöld zónában még ugyanabban a ruhában lehet lenni, a komolyabb védőfelszerelésre a sárga zónában van szükség. Plusz cipővédő, kesztyű, kötény/szkafander, újabb kesztyű, hajvédő, maszk, szemüveg, plusz arcpajzs, ha szükséges. A védőfelszerelést ellenőrizni kell a következő zóna előtt – emiatt sem lehet senki egyedül! A vörös zónába a teljes felszerelés felvétele után lehet belépni. Itt a páciensek elkülönített, üvegfalú szobákban vannak elhelyezve – azt a helyiséget, melyben már igazoltan COVID-19 vírussal fertőzött beteg van, azt külön jelölik. A szobákban ún. negatív nyomás működik: ez azt jelenti, hogy amikor valaki benyit, a levegő nem áramlik kifelé. Légkondicionálót nem lehet használni. A kifelé vezető út nem ugyanaz, mint a befelé vezető. A felső védőruházat a szemétbe kerül, fertőtlenítés következik (a cipőt is cserélni kell). A kifelé vezető sárga zóna előtt minden ruházat a kukába vagy fertőtlenítésre kerül. A zöld zónába teljes új ruhában, maszkban lehet kilépni, majd innen fertőtlenítés után jutunk a kijárathoz.
A védőfelszerelés szükséges, de óvatos mozgást igényel. Aki még nem próbált meg gumikesztyűben mondjuk, gépelni, az nehezen tudja elképzelni, milyen érzés lehet dupla kesztyűben finommotoros mozgást igénylő beavatkozást végezni. A dupla védőruha a melegben hozzátapad viselője bőréhez, és ha nagyobb levegőt vesz valaki, attól még a szemüvege is bepárásodhat. Mivel a maszk, a hajvédő és a szemüveg mögött semmit nem látni az egészségügyi dolgozó arcából, azt is csak feltételezni lehet, hogy mosolyog-e vagy sem. Reméljük, ezt minél kevesebbünknek kell majd találgatni.
