Szulejmán és II. Lajos halálát rejtélyek és legendák övezik, a szigetvári és a mohácsi helyszíneken évek óta tartó tudományos kutatást Pap Norbert (PTE TTK) nevével kötjük össze. Megkérdeztük, hol tartanak a kutatások.
Mi újság a szigetvári kutatással?
Éppen a múlt héten zártuk le a hétéves kutatást. Nem örökre, csak egy jelentős szakasszal végeztünk. A zárókötet szerkesztését a hétvégén fejeztem be, egy hatszázoldalas monográfia lesz. A szulejmáni türbekomplexum története. Izgalmas dolgok derültek ki még az utolsó pillanatokban is.
Például mik, ha már megemlíted…
Erről még nem beszéltem a sajtónak a pandémia miatt. Foglalkoztunk azzal, hogy mi történt a szultán testével. Úgy néz ki, sikerült rekonstruálni – ez egy elég nagy siker számunkra. Az volt a kérdés, hogy vajon csak egy legenda csupán, hogy Szulejmán szívét és belsőségeit itt temették el, s azok fölé emelték az épületeket, hogy ezért épült-e a mauzóleum, a zarándokközpont, vagy sem. Az elmúlt két évtizedben a kutatók azt valószinűsítették, hogy ez csak legenda. Ugyanis az iszlám szokások szerint ez tulajdonképpen szabálytalan, és többen úgy vélték, hogy igazából ez csak egy mese.
Az elmúlt egyéves vizsgálatsorunk révén azonban már bizonyítani tudjuk, hogy valóság volt, a szultán testét valóban felnyitották, a belső szerveit tényleg itt temették el.
Mivel bizonyítható ez? Feliratokat találtatok?
Nem. Orvostudományi- és más természettudományi megfontolások alapján bizonyítható, és olyan források vizsgálatával, amelyek eddig nem voltak ismertek. Bővebben kellene magyaráznom, de az a lényeg, hogy elég meggyőző bizonyítékokat tudtunk felsorakoztatni az érveink mellett, logikus, de egyedi lépés volt. A többi oszmán szultán esetében – akik hasonló helyzetbe kerültek – ezt igyekeztek elkerülni, őket jégtáblák között hűtötték, illatszerekkel locsolták, hogy ne árasszon a bomló holttest bűzt magából. Szulejmán esetében ezek a lehetőségek nem voltak adottak. A kutatásoknak más elágazásai is vannak, de ezekről most még nem beszélhetek.
A Facebookon olvastam egy új film bemutatójáról.
Megszületett az új Türbe-film. Látványos lett, az eredményeket közöljük benne, hogy mi történt Szigetváron, hogyan épült fel a zarándokváros, hogyan nézett ki, impozáns rekonstrukciókat sikerült készíteni róla (a címlapkép Pap Norbert és Kitanics Máté munkája). Több televízió is érdeklődik iránta. Budapesten, Szegeden is lesz bemutatója. A szegedi paleontológus kollégák vizsgálták az archeobotanikát és a csontmaradványokat. Nem csak az épületeket vizsgáltuk, hanem a növénykultúrát is az üledékrétegek virágpormaradványaiból. A Balkán felől érkező telepesek sok egyedi növényt telepítettek be és sajátos vonásokat mutatott az állattartásuk is.
Milyen növényeket? Talán fügét?
Több mint 110 növényt azonosítottak a kollégák, fügét éppen nem. De törökmogyorót például igen, ami fává terebélyesedő növény, és rengeteg termést hoz. Diót, szőlőt, utóbbiból nem bort készítettek, hanem pekmezt – mustmézet. Sok szőlőmag került elő például a mintákban. Rózsát, törökszegfűt, sok más jellegzetes növény is előkerült. De csontokat is találtunk, abból meghatározhattuk, hogy milyen állatokat ettek, tartottak. Pécsett is tervezünk filmbemutatót, ami az Apolló moziban lesz, mint a korábbi filmé is, de beszéltünk már róla, hogy esetleg a Szentágothay János Kutatóközpontban is tartunk egy vetítést. Az is egy újdonság, hogy úgy tűnik, az elkövetkező években az ezirányú kutatásaink az előbb említett SZKK keretei között fognak folytatódni.
És Mohácsnál vannak fejlemények?
Írjuk az összegző köteteket, augusztusban, az évfordulóhoz kötődve lesznek majd a bemutatók. Úgy néz ki, hogy a program keretében végül tíz kötet készül el és a Mohács Történelmi Atlasz kerül közel a befejezéshez. Várhatók szenzációk is, de ezekről még egyelőre nem beszélhetek. Az alapokat érintő felfedezéseket, illetve felismeréseket tettünk. Készülünk az 500. évfordulóra, 2026-ra, eddig a Magyar Tudományos Akadémia finanszírozta, illetve az idén is még finanszírozza a kutatásunkat. Jövőre megújult keretekben, de a korábbi együttműködéseket is megtartva folytatjuk. Ebbe a körbe bekerül az 1687-es, második mohácsi csata is. Mi mindig is fontosnak tartottuk ezt, de most tovább erősödik a nyomás, hogy ezzel is foglalkozzunk. 1526-ban nagy vereséget mért ránk az oszmán had, az 1687-es csata a terület felszabadítását jelentette a hódoltság alól. Az elsőhöz hasonló volumenű, nagy csata bontakozott ki, amelyet kevésbé ismernek, s ismernek el. Villány, Siklós, Nagyharsány térségében folyt a siklósi-mohácsi út mentén. Hatalmas haderők vonultak fel, közel kétszer akkorák, mint az első esetében. Lotharingiai Károly, Miksa Bajor fejedelem, Lajos badeni őrgróf és Savoyai Jenő herceg egyesült serege diadalmaskodott Szulejmán török nagyvezír serege fölött. A nagyobb kutatócsoport keretében kisebb-nagyobb írások már születtek, a módszertanunk itt is használhatónak tűnik. Szívesen foglalkozunk vele.
Werkfotó: a TRT 2, a török állami televízió "Evlija Cselebi lábnyomaiban" című sorozatának forgatása közben nyilatkozik Pap Norbert a Csele patak torkolatánál
A médiaérdeklődés milyen a munkád iránt?
Folyamatos. Egy filmforgatásban is részt veszek, amely a Dunáról szól, a tervek szerint a Netflixen lesz majd látható. Voltak és lesznek is még forgatási napok Mohács környékén. Fontosnak tartom ezt a fajta munkát mert így az egyetemünk hírnevét tovább tudjuk öregbíteni.
A pandémia hogyan érintett téged?
Személy szerint jól. Végre nem kellett mérgezett egérként szaladgálnom ide-oda, s megszerkeszthettem nyugodtan a Szigetvár-kötetet. Nem egyszerű egy nemzetközi társasággal együtt dolgozni, s a szövegeket hasonló színvonalra hozni. Sokat dolgoztam, de sokkal kevesebb stressz mellett. Elmaradtak külföldi útjaim, hazai rendezvényeim, de nem sajnálom. Nyugodtan készülhetek a nyárra, akkor szoktam szerkeszteni, írni, most úgy tűnik, addigra elkészülök az ilyen munkáimmal. És így van egy kicsi esélyem a pihenésre is. Csak azt sajnálom, hogy közben mi zajlott a világban.
