Sorozatunk második részének állomása Madrid, ahol a magyar válogatott az EB-k történetének mindmáig legjobb magyar eredményével rukkoltak elő.
Sorozatunk szerkesztője: Szilágyi László
Magyarok Madridban - 1964
Kivételesen induljunk el az itthoni kályhától.
1964 volt az egyetlen olyan év, amikor a magyar labdarúgás válogatott szinten két érmet is nyert. A második EB négyes döntőjében bronzot, a tokiói olimpián aranyat. A 62-es VB 5. helyén végző csapatából a visszavonuló Grosics kivételével mindenki megmaradt az EB-selejtezőkre.
A kapuban a bámulatos védésekre képes, ám kissé rapszodikus Szentmihályi Antal váltotta fel a Fekete Párducot. A védelemben a villámgyors Mátrai Sándor, az egekbe ugróan fejelő Mészöly Kálmán és a kitűnően helyezkedő Sárosi László mellé lassan felnőtt a Vasasból érkező sziklakemény balhátvéd, Ihász Kálmán, a jobb oldalon meg a Fradiban rettegett szabadrúgás és 11-es lövővé váló Novák Dezső.
Készülődés az EB-re: Albert és Mészöly edzésen
A középpályán az előző VB-n kitűnően szereplő Solymosi Ernő helyére gyakrabban került be az MTK Parókának becézett kiválósága, Nagy István. Mellette Sipos Ferenc elképesztő futóteljesítményével, hatalmas akarásával akkorra már rekordokat döntött megszakítás nélküli 57 válogatottságával. A csatársor rettenetesen erős volt: Sándor Károly, Göröcs János, Albert Flórián, Tichy Lajos és Fenyvesi Máté dr. évek óta stabil pontok voltak Baróti Lajos szövetségi kapitány jegyzetfüzetében. (Közülük a legendás jobbszélső, Sándor "Csikar" már csak a selejtezőkön szerepelt, az EB-n éppúgy nem játszott, mint ahogy az 54-es VB-n sem. 64 őszén vonult vissza.)
A Fradi örökmozgója, Rákosi Gyula mellett leginkább egy fiatal, robbanékony újpesti gólvadász, Bene Ferenc követelt helyet magának. A kispadon meg bevetésre készen várakozott a zseniális, kreatív Varga Zoltán (FTC) és a két évvel későbbi VB legnagyobb gólját lövő Farkas János (Vasas).
A csapat váltakozó összetételben vereség nélkül hozta a három selejtező 6 meccsét, Wales válogatottját itthon verte meg, az NDK-sokat Berlinben, a franciákat itthon és Párizsban is.
Magyarország - Wales = 3:1; Wales - Magyarország = 1:1; NDK - Magyarország = 1:2; Magyarország - NDK = 3:3; Franciaország - Magyarország = 1:3; Magyarország - Franciaország = 2:1
Ott voltunk a négyes döntőben.
A többiek
Amíg az előző EB-re csak 17 csapat nevezett, most 29 jelentkező is akadt. Két ország gondolta úgy, hogy továbbra is távol marad: az NSZK és Skócia.
Európa nagymenői közül többeket is meglepetés ért az egyenes kieséses kvalifikáció során. Az angolok a franciák ellen hullottak el, a portugál nagycsapat gyomrát a bolgárok feküdték meg, az olaszokat a szovjet csapat búcsúztatta. A szovjet válogatott 1956 és 1972 között rettegett ellenfélnek számított, nyertek olimpiát, négyből négyszer jutottak el az EB négyes döntőjébe, ebből háromszor érmet vihettek haza, közben voltak még világbajnoki negyedikek is. A spanyolok sétálva jöttek el a négyig, a román, az ír és az észak-ír gárda a nemzetközi kupameccsek sokaságán edződött madridi, barcelonai, valenciai játékosoknak nem okoztak túl nagy nehézségeket. A meglepetés a negyedik résztvevő volt. A dán labdarúgást akkortájt még nem jegyezték túl magasan.
Mivel nem volt kiemelés, így Észak kedvencei Málta, Albánia és Luxemburg legyőzésével kerültek be a döntőbe. Igaz, Luxemburg ellen harmadik meccsre kényszerültek: 3-3 és 2-2 után semleges helyszínen 1-0-ra verték a nemzeti futballtörténetük legnagyobb dobását produkáló kiscsapatot. Mind a 6 dán gólt Ole Madsen szerezte - egy fecske is csinálhat nyarat.
Spanyolország, 1964. június 17-21.
Franco tábornok 1960 tanulságai után vett egy nagy levegőt: Spanyolország vállalta a rendezést és fogadta a szovjet válogatottat. Nem minden a politika…A szovjetek barcelonai meccse sima ügy volt, sétálva rúgtak 3 gólt a klasszisokkal gyengébb dán csapatnak. Hárman játszottak még az 1960-as győztesek közül: a kapuban Jasin, a fedezetsorban Voronyin, a csatársorban a párizsi döntő hőse, Ponyegyelnyik. A dánoknak is betalált.
Szovjetunió - Dánia 3-0 (2-0)
1964. június 17., Barcelona, Camp Nou stadion, 38 556 néző
vezette: Lo Bello (olasz)
Szovjetunió: Jasin - Sesztyernyov, Mudrik, Voronyin, Anyicskin, Csiszlenko, Ivanov, Ponyegyelnyik, Guszarov, Huszainov. Szövetségi kapitány: Beszkov
Dánia: L. Nielsen - J. J. Hansen, K. Hansen, B. Hansen, B. Larsen, E. Nielsen, Bertelsen, O. Sörensen, O. Madsen, Thorst, Danielsen
gól: Voronyin (19.), Ponyegyelnyik (40.), Ivanov (88)
Madridban a magyar válogatott (Szentmihályi-Mátrai, Mészöly, Sárosi-Nagy, Sipos-Bene, Komora, Albert, Tichy, Fenyvesi) 75.000 néző előtt óriási csatát vívott a házigazdákkal. Rekkenő hőségben csaptak össze a csapatok. Az utolsó félóráig Ibéria kedvencei voltak fölényben, az először beválogatott Komora Imre nehezen tudta tartani az Inter játékmesterét, Luis Suarezt. Tichy Lajos kifogta élete legrosszabb napját, válogatott mezben hét évvel később, a búcsújátékán láthatták újra…Szentmihályi viszont kivédett szinte mindent, ami a kapu felé tartott, csak 1-0 volt az állás, amikor Bene egyenlített. Elértük a hosszabbítást. A 95., a 96. és a 111. percben Bene háromszor vezethette rá a labdát Iribar kapusra-mindhárom kimaradt. (Az Újpest kiválósága haláláig emlegette, hogy akár Európa-bajnokok lehettünk volna, ha betalál.) A győztes gólt a spanyolok szerezték Amancio révén…
Spanyolország - Magyarország 2-1 (1-0, 1-1, 1-1)
1964. június 17., Madrid, Santiago Bernabéu stadion, 75 000 néző
vezette: Blaviert (belga)
Spanyolország: Iribar - Rivilla, Olivella, Calleja, Zoco, Fusté, Amancio, Pereda, Marcelino, Suárez, Lapetra. Szövetségi kapitány: Villalonga
Magyarország: Szentmihályi - Mátrai, Mészöly, Sárosi, Nagy I., Sipos, Bene, Komora, Albert, Tichy, Fenyvesi dr. Szövetségi kapitány: Baróti
gól: Pereda (39.), Amancio (115.), illetve Bene (85.)
Nagy Pista görcsöt kapott, a többiek ápolták, a bíró meg közben elengedte Amanciót
- mondta erről keserűen Baróti.
Albert elől ment Iribar - 1964
A bronzmeccsre a kapitány alaposan átrendezte a gárdát (Szentmihályi-Novák, Mészöly Ihász-Solymosi, Sipos-Farkas, Varga, Albert, Bene, Fenyvesi). Ez is hosszabbításba torkollott, Bene góljára még válaszoltak a dánok, Novák két találatára már nem tudtak. Bene már a tizenegyedik percben megszerzi a vezetést.
Magyarország - Dánia 3-1 (1-0, 1-1, 1-1)
1964. június 20., Barcelona, Camp Nou stadion,
vezette: Mellet (svájci)
Magyarország: Szentmihályi - Novák, Mészöly, Ihász, Solymosi, Sipos, Farkas, Varga, Albert, Bene, Fenyvesi dr. Szövetségi kapitány: Baróti
Dánia: L. Nielsen - Wolmar, K. Hansen, B. Hansen, B. Larsen, E. Nielsen, Bertelsen, O. Sörensen, O. Madsen, Thorst, Danielsen. Szövetségi kapitány: P. Petersen
gól: Bene (11.), Novák (107., 110. - az elsőt 11-esből), illetve Bertelsen (81.)
A korabeli magyar sajtó szétszedte a válogatottat: honnan tudhatták volna az akkoriak, hogy az EB-k történetének mindmáig legjobb magyar eredményét látták?
A döntő
Az aranymeccsre 80 ezer spanyol váltott jegyet és nem bánták meg. Esőisten ezt a döntőt is igencsak felkereste, de kit zavart ez, amikor a hazai csapat mindjárt az elején, a 6. percben vezetést szerzett?
Pereda (kép szélén balra) felavatja a szovjet kaput
A szovjetek viszont nem estek össze, két perc múlva egyenlítettek, elnémítva az addig tobzódó lelátót. Már csak 7 perc volt vissza a sárdagasztó 90-ből, amikor Jesus Pereda beadását az érkező Marcelino Jasin kapujába fejelte.
A szovjet csapat vesztett és ezzel hosszú széria kezdődött: az aktuális címvédők nagyon sokáig, egészen a spanyolok 2012-es duplázásáig nem tudták megvédeni európai elsőségüket.
Igaz, Hispánia legjobbjai sem gondolták, hogy 44 év telik majd el a következő EB-győzelemig…
Spanyolország - Szovjetunió 2-1 (1-1)
1964. június 21., Madrid, Santiago Bernabéu stadion, 80.000 néző
vezette: Arthur Holland (angol)
Spanyolország: Iríbar - Rivilla, Olivella, Calleja-Zoco, Fusté-Amancio, Pereda, Marcelino, Suárez, Lapetra
Szövetségi kapitány: José Villalonga
Szovjetunió: Jasin - Susztyikov, Sesztyernyov, Kornyejev-Mudrik, Voronyin- Anyicskin, Csiszlenko, Ivanov, Ponyegyelnyik, Huszainov
Szövetségi kapitány: Konsztantyin Beszkov
gól: Pereda (6.), Marcelino (83.), illetve Huszainov (8.)
Következik: Olaszország, 1968
Együttműködő partnerünk az Örülünk, Vincent? blog
