Kijárási tilalom idején ki ne szeretne kiosonni a tilosba?
Kell egy póráz – mondták sokan az elején, egy félnótás író ismerősöm a plüsskutyáját vonszolta este nyolc után vihogva.
De tényleg ki kell mennünk?
Mi van a majdnem üres utcákon?
Az üresség, az élettel teli belváros ellentéte?
A lámpák égnek, néha még egy-egy busz szállítja haza azt, akinek muszáj volt dolgoznia.
Jobban megnézzük egymást, ahogy az utca túlfelé igyekszik valaki. Vajon ki az?
Rendőr?
Nálam van a kijárási engedély?
Kopogósabbak a léptek. Hideg van és csend.
És kiderül, hogy a tilalom macskákra nem vonatkozik.
Egyáltalán mi vonatkozik a macskákra?
Be lehet szorítani egy cicust bármilyen szabályrendszerbe?
Puha léptekkel eltűnik egy kapualjban…
És ahogy járjuk az éjszaki várost, újra és újra megmutatkozik a szépsége. Az épített örökség és a csend. Milyen jó is ez a csend! Furcsa, hogy elnyugszik a város duruzsolása. Mint egy film díszletében sétálni, kicsit olyan? Mit forgatnak? Második eljövetel? Újra 28 nap? A vírus visszavág? Csak remélni tudjuk: mi győzünk!
Csortos Szabolcs képriportja kijárási tilaom idején, 2020. december 2-án, készült
