Szakírók kedvenc játéka: melyik volt a legjobban sikerült olimpia, a legemlékezetesebb foci VB. Az eddigi 13 futball EB közül négyet szokás különösen kiemelni színvonala, izgalmai, fordulatai, érdekességei okán.
A drámai hosszabbításokban gazdag 76-osat, Platiniék parádés játékát 84-ben, a nívós támadójátékot és remek egyéni teljesítményeket hozó 88-as tornát. 2000 azonban külön kategóriának számít még itt is. Sokat látott edzők, szurkolók, játékosok számára ez máig a non plus ultra. Ezt a kortársak is érezték, Pelé már menet közben azt mondta: „Ez világbajnokság, brazilok és argentinok nélkül". (E sorok írója kilenc-kilenc VB és EB emlékét őrzi, és nem vitatja a többségi véleményt. Soha nem látott olyan egységesen nívós sorozatot, mint amilyen a nagy meccsekben, váratlan fordulatokban és gólokban egyaránt gazdag 2000-es volt.)
A rendezés
Az UEFA először adta két országnak a rendezés jogát.
Belgium és Hollandia egyaránt komoly, többszörös érmes szereplője volt a korábbi tornáknak. Még a csoportmeccseket is úgy osztották be, hogy mindkét országba jusson minden csoportból találkozó. Könnyű dolguk volt: két kisebb területű országban ez jobban megoldható, mint pl. most, 2012-ben. A belgák Brüsszel, Bruges, Liege és Charleroi, a hollandok Amszterdam, Rotterdam, Eindhoven és Arnhem stadionjait újították fel az EB-re. A nézőszám 30 és 50 ezer között mozgott. Nagyon komoly gondot az angol szurkolók jelentettek, gyakorlatilag csatateret csináltak Charleroi teljes városából. A botrány súlyát közel 1000 letartóztatás jelezte. Meg Blair brit miniszterelnök nyilatkozata, aki a „nemzetre szégyent hozó, undorító akciónak” nevezte honfitársai esztelen viselkedését.
A döntő (Belgium-Hollandia, 2000. június 10. – július 2.)
Az 1. csoport a németek vesszőfutását hozta. Kikaptak Angliától, háromgólos vereséggel zárták a portugál tartalékok elleni zárómeccset, 1 pont a románok ellen, utolsó hely, 1-5-ös gólkülönbség. Az angolok sem jártak sokkal jobban: mind a román, mind a portugál csapat legyőzte őket. Shearer góljával lett 1:1 a románok ellen, pár perccel később még vezettek is az angolok. Így a két favorit helyett a 100%-ot nyújtó portugálok mentek tovább és a román gárda. (Mindkét csapat előttünk jutott ki, kétszer annyi szerzett ponttal. Ebből a selejtezőből a Liechtenstein elleni döntetlen, a portugálok és a szlovákok elleni hazai vereség emlékét borítsa a feledés jótékony homálya...)
Shearer büntetője Hollandia ellen
Eredmények:
Németország-Románia = 1:1
Portugália-Anglia = 3:2
Románia - Portugália = 0:1
Anglia - Németország = 1:0
Anglia - Románia = 2:3
Portugália - Németország = 3:0
A 2. csoportban a Dino Zoff irányította olasz válogatott remekelt, a Cannavaro, Nesta, Maldini hátvédsor, elöl pedig Totti és Inzaghi gólveszélyes csatárduója 3 meccsből 9 pontot ért. Itt sem maradt el a meglepetés: a törökök Brüsszelben verték meg és ejtették ki a házigazda belgákat, Rüstü kapus (képünkön az olaszok elleni meccsen) parádéit, Hakan Sükür góljait ámultan nézte Európa.
Eredmények:
Belgium - Svédország = 2:1
Törökország - Olaszország = 1:2
Olaszország - Belgium = 2:0
Svédország - Törökország = 0:0
Törökország - Belgium = 2:0
Olaszország - Svédország = 2:1
A 3. csoportban igen nagy meccsek zajlottak. Előbb a jugoszlávok érték utol 0-3-ról a szlovéneket, majd ugyanők vezettek 10 emberrel a spanyolok ellen, hogy aztán mégis veszítsenek. Spanyol örömmámor a plávik elleni 4:3-nál. A norvég csapat viszont meg tudta verni Hispánia büszkeségeit - mégsem jutott tovább.
Spanyolország - Jugoszlávia: 4:3
Eredmények:
Spanyolország - Norvégia = 0:1
Jugoszlávia - Szlovénia = 3:3
Spanyolország - Szlovénia = 2:1
Norvégia - Jugoszlávia = 0:1
Spanyolország - Jugoszlávia = 4:3
Szlovénia - Norvégia = 0:0
A 4. csoportban villogtak a hollandok. Dánia, Franciaország és Csehország sem tűnt könnyű ellenfélnek, a narancsosok azonban simán megverték mindhármat. Igaz, a Bergkamp, Kluivert, Overmars csatársor, vagy a Davids, Seedorf, Frank de Boer összetételű középpálya jelentett némi minőségelőnyt…A franciák világbajnok csapata így csak a második helyen jutott tovább, valószínűleg ők jártak jobban.
Patrick Kluivert: három gól a hatból
Eredmények:
Franciaország - Dánia = 3:0
Hollandia - Csehország = 1:0
Csehország - Franciaország = 1:2
Dánia - Hollandia = 0:3
Dánia - Csehország = 0:2
Franciaország - Hollandia = 2:3
Negyeddöntők, elődöntők
A 4 közé jutásért a portugálok simán legyőzték a lelkes török csapatot, akárcsak az olaszok a románokat.
Portugália - Törökország = 2:0
Olaszország- Románia = 2:0
Totti szerezte meg a vezetést Románia ellen. A franciák jó játékkal jutottak túl a spanyol válogatotton (2:1). Érdekes spanyol csapat volt ez is, a középpályán Guardiolával, a csatársorban Raúllal, a tartalékkapus szerepében az akkor 19 éves, egyszeres(!) válogatott Iker Casillas-szal...
A negyedik negyeddöntőn a holland csapat 6:1-re verte a kitűnő jugoszlávokat, akik öngólt szedtek be, a szépítő góljuk is időn túl esett — soha így nem alázták még meg a délszláv focit.
A brüsszeli francia-portugál elődöntőn Nuño Gomes szerzett vezetést, Henry gólja csak a hosszabbításhoz volt elég. 3 perccel a vége előtt kitört a botrány, a partjelző külön jelére Benkö játékvezető tizenegyest adott a galloknak Abel Xavier kezezéséért. A portugálok hosszasan vitatták a döntést, majd Zinedine Zidane bevarrta a 11-est: a világbajnok bejutott az EB-döntőbe. (Franciaország - Portugália = 2:1)
Amszterdamban csak 0-0-ra végződött az olasz-holland elődöntő, de ehhez a meccshez képest egy Hitchcock-film gyermekmesének tekinthető. Kezdődött azzal, hogy Zambrottát kiszórta a bíró, a 35. perctől az olaszok 10-en fociztak. Folytatódott két holland 11-essel, az egyiket Toldo védte ki, a másikat a kapufa. Befejeződött a hosszabbítás utáni büntetőkkel, ahol további három büntetőt rontottak a hollandok. (Olaszország - Hollandia = 0:0) Ilyen még nem volt… (Utólag visszatekintve: ki gondolta akkor, hogy innen Nesta, Zambrotta, Del Piero és Inzaghi, onnan Seedorf szó szerint napjainkban vonul majd vissza — 12 év kegyetlenül nagy idő.)
Totti panenkázik Hollandia ellen - Van der Saar tehetetlen
A döntő
A rotterdami döntő egyike lett a nagy klasszikusoknak. Az olaszok kitűnően játszottak, uralták a mezőnyt a világbajnok ellen,Delvecchio még a vezetést is megszerezte. Ám lassan elfáradtak, és a franciák kegyetlenül nyomtak a legvégéig. Egy percig nem adták fel. A 93. percben a csereként beállt Wiltord betalált. Ez már sok volt Tottiéknak. 10 percre rá a másik csere, Trezeguet bombagólja, az aranygól eldöntött mindent. A szédítő fordulatokban és nagy meccsekben gazdag 2000-es tornát valószínűleg nem a jobb, hanem a szerencsésebb csapat nyerte. Azért jegyezzük meg: 1974 után másodszor fordult elő, hogy ugyanaz a gárda őrizhette a világbajnoki trófeát és az Európa legjobbjának járó címet.
Franciaország-Olaszország 2:1
2000. július 2., Rotterdam, 50.000 néző.
Vezette: Anders Frisk (svéd)
Franciaország: Barthez-Thuram, Desailly, Blanc, Lizarazu (Pires), Vieira, Zidane, Djorkaeff (Trezeguet), Deschamps, Henry, Dugarry (Wiltord )
Szövetségi kapitány: Roger Lemerre
Olaszország: Toldo-Cannavaro, Nesta, Iuliano, Di Biagio (Ambrosini), Albertini, Maldini, Fiore (Del Piero), Pessotto, Totti, Delvecchio (Montella)
Szövetségi kapitány: Dino Zoff
Gólszerző: Wiltord (93.), Trezeguet (103.), illetve Delvecchio (55.)
