Elsők között csatlakozott a Tanítsunk Magyarországért! programhoz Horváth Gergely, a PTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar negyedéves angol-történelem, tanár szakos hallgatója. Nemcsak mentorként, de a kezdeményezés nagyköveteként is dolgozik. A január 29-i online mentor-toborzó hallgatói esemény előtt saját tapasztalatairól kérdeztem.
Miért csatlakoztál a Tanítsunk Magyarországért! (röviden: TM- a szerk.) programhoz?
Tanár szakosként minél több tapasztalatot szerettem volna szerezni már a tanulmányaim alatt, de a kurzus oktatói is inspiráltak arra, hogy csatlakozzak, hiszen más órákon már megismerkedtem velük. Fontosnak tartom a társadalmi felelősségvállalást! Az én most induló pályámat is sokan segítették - szerettem volna ebből vissza is adni.
A program elsősorban a kistérségi iskolák tanulóit segíti,
és tudom, hogy mennyire fontos példát mutatni a számukra, mert sokan a tanáraikon túl nem is találkoznak olyanokkal, akiknek felsőfokú végzettsége van.
El tudnád mondani, hogyan indult el a program a számodra?
A PTE elsőként csatlakozott a programhoz, így amikor mi 2019-ben belevágtunk, még csak körvonalazódott, hogy mely iskolákat vonják majd be. Az első lépés egy elméleti kurzus, amire azért is van szükség, mert a program nyitott a nem tanár szakosok számára is. Számomra voltak az elméleti alapozás során ismerős dolgok, de például az asszertív kommunikációs tréninget kiemelten értékesnek tartottam, főleg, mert azt az élet bármely szegmensében jól jön. De tanulunk nevelésszociológiát, romológiai ismereteket, rengeteg olyan hasznos dolgot, amelyek segítik a mindennapi munkánkat a kistelepüléseken.
Hogyan kell elképzelni ezt a fajta munkát? Mennyi időt vesz igénybe?
Félévente vesszük fel a TM2-es kurzust, így a szorgalmi időszakhoz köthető a mentorálási időszak, és utána még van egy tartalékidőszak. Heti 6 órát kell a gyerekekkel eltölteni, de féléves elszámolásban vagyunk, vagyis szabadon oszthatjuk be az óráinkat. Ez rugalmas tervezésre ad lehetőséget, ami hallgatóként nagyon hasznos tud lenni. Ha két teljes hetet ki kell hagyni valamiért, azt jelezni szükséges, mert a rendszeresség cél a kapcsolattartásban.
A gyakorlat mellett folyamatos az oktatói felügyeletünk. Ennek az a funkciója, hogy van egy oktatói szupervíziónk, meg tudjuk osztani a tapasztalatainkat, tudunk segítséget is kérni. Aki csatlakozik a programhoz, az nem magányos szélmalomharcos, nem marad egyedül.
Milyen gyerekekkel találkoztál a program keretében?
A Magyarmecskei Általános Iskolában kezdtem a negyedik félévem. A mentoráltjaim most nyolcadikosok, négy fiú. Egészen könnyen megtaláltuk a közös hangot, bár nekem voltak félelmeim, hogy mennyire fogom megállni a helyemet. Ők néha ilyenek, néha olyanok, de velem mindig rendesek, jó velük együtt dolgozni, jó látni a lelkesedésüket. Közöttük is van, aki nyitottabb, és van, aki kevésbé.
Igyekszem mindent megtenni érdekükben, számíthatnak rám, ha segítséget kérnek.
Mindig arra figyelek, hogy a gyerekeknek mi az igénye. Például korrepetálásban rendelkezésükre állok, de nem is mindig igénylik. Szeretek beszélgetni velük, de ezek általában félig irányított diskurzusok, előre kigondolom a fókuszt. Mondjuk, kevésbé erőltetett a pályaválasztásról beszélgetni akkor, ha jégtörőnek közben kártyázunk egyet az Uno-val.
Hogyan fogadtak? Nem voltak távolságtartók?
Néhány hét kellett ahhoz, hogy meg tudjanak nyílni. Amikor odakerültünk, szerettünk volna elmenni a családokhoz, hogy a szülőket is meg tudjuk ismerni. Mindenhol kedvesen fogadtak minket, és amikor már mindenkinél jártunk, a gyerekek megkérdezték, mikor lesz a családlátogatás. Vagyis hogy ők mikor látják majd az én családomat. Azt hitték, én is be fogom mutatni a szüleimet nekik, őket érdekelték volna. Elmeséltem nekik, hogy én már nem a szüleimnél lakom, ezért fényképeket mutattam nekik, gyerekkorit, kamaszkorit.
Rengeteget kérdeztek arról, hogy milyen diák voltam a gimiben, hányszor verekedtem (nem hitték el, hogy soha!),
kikből áll a családom, hogy vannak. Igénylik, hogy az ember nyisson feléjük, ő is mutasson magából valamit. Ehhez bátorság kell! De érdemes volt.
Úgy tudom, iskolán kívüli programokat is szerveztek a gyerekeknek.
A program az ösztöndíjunk mellett forrást biztosít a közös étkezés, programok, belépők finanszírozására is. Minél több helyre, minél több programra próbáljuk elvinni a gyerekeket. Mi a pécsi planetáriumban jártunk, és tettünk egy városi sétát is. El kell mondanom: bizony meg voltak illetődve a városban. Aztán a járvány közbeszólt, így a tavaszi időszakban nem volt mire költeni, akkor csak online tudtunk foglalkozni a gyerekekkel. Jeleztük, hogy nyáron bepótolnánk az elmaradt tavaszi programokat, így mi egy csúszdaparkos strandra mentünk. Ősszel se volt lehetőség arra, hogy kimozduljunk, ezért a program vezetői azt kérték, hogy vegyünk karácsonyi ajándékot a gyerekeknek. Személyre szóló meglepetéssel készültem, mivel a mentoráltjaim imádnak pingpongozni, ütőt, labdát kaptak, illetve képregényt és magazint.
Mennyire változtak a mentoráltjaid továbbtanulással kapcsolatos elképzelései mióta megismertek téged?
Nagy boldogság a számomra, hogy az egyik mentoráltam a gimnáziumi továbbtanulás mellett döntött. Ő az, aki pár héttel a program elindulása után megkérdezte:
hetedikesként késő-e már jó tanulóvá válni. Mondtam, hogy sosem késő.
Ha jól tudom, az évfolyamáról egyedül ő jelentkezett gimnáziumba, és a Ganhdit jelölte meg. Sok munka van emögött a döntés mögött, neki is, nekem is. Biztos vagyok abban, hogy ott is helyt fog állni! Vannak, akik csak megerősítést igényeltek, mert már hetedikben tudták, hogy a rendészetet szeretnének tanulni, és van, aki a Szeszibe jelentkezik, mert mentőápoló szeretne lenni. Segíteni kell, hogy megtalálják az útjukat! Azt is tudom, hogy a következő lépés az lesz, hogy a pécsi közlekedéssel ismertetem meg őket: egyszer körbejárjuk azt, hol kell jegyet venni, leszállni, melyik busz merre jár.
Hogyan hatott a mentorált diákjaidra a koronavírus-járvány?
A tavaszi és az őszi időszak nagyon különböző volt. Az első hullám alatt óriási probléma volt, hogy sokaknak osztozniuk kellett az okoseszközökön. Nem optimális, ha hárman írják a házi feladatot ugyanarról a telefonról. Közben
az elvárás az volt, hogy önszabályozók legyenek a gyerekek - pedig ezt óriási motiváció nélkül nehéz megoldani,
még egyetemistaként is, nem hogy általános iskolásként. Volt, akinek nagyon jól ment, mindent időben le tudott adni, a többségnél viszont problémás volt a teljesítés. Ősszel már az iskolában voltak, ez ebből a szempontból is más helyzet. Az, hogy a koronavírus-járványt mennyire veszik komolyan, változó, erősítésre szorul. Emiatt a program vezetői elkészítettek nekünk egy ismeretterjesztő anyagot, a gyerekek maszkokat, kézfertőtlenítőt kaptak.
Mennyire adottak a feltételek ahhoz, hogy a mentoráltjaid sorsát a továbbiakban is figyelemmel tudd kísérni?
Itt még nem tartunk, de persze, szeretném, ha valamilyen módon fennmaradna a kapcsolat közöttünk - nem feltétlenül iskolai keretek között. A 4 mentoráltam 4 különböző helyre megy a végzés után, így nem tudom, milyen formában tudna a folytonosság megvalósulni.
Két meghatározó év előtt állnak, mert a középiskolai létbe való átlépés nagy váltás a számukra, amire mentálisan és érzelmileg is fel kell készülniük.
Miért érdemes csatlakozni a programhoz?
Olyan képességeket sajátíthatunk el, mint az empátia, az emberekkel való bánásmód, a kommunikáció - ez mind szakmailag és magánéletben is hasznosítható. Rendkívül jó a csapat is TM-en belül. Az online esemény kapcsán, húsz emberrel dolgozom együtt, így ha valaki kapcsolatokat akar építeni, annak is javaslom, de a csoportmukára is jó lehetőség - közben pedig segíthetünk gyerekeknek.
Mik a távolabbi terveid?
A tanítás mellett mindenképpen szeretnék kutatni is, miután végeztem, emiatt elsősorban a doktori programban gondolkodom. A leginkább az önszabályozás tanulásban betöltött szerepe és annak komponensei foglalkoztatnak, ezzel kapcsolatban a Kriszbacher Ildikó ösztöndíj-programban is támogatást nyertem egy kutatás végigvitelére, mely a belső motiváció részeit tárná fel az általános iskolásoknál.
PTE Tanítsunk Magyarországért! online hallgatói esemény 2021. január 29. (péntek) 10 órától
További infó:
https://tanarkepzokozpont.pte.hu/pte-tanitsunk-magyarorszagert-online-hallgatoi-esemeny-2021-januar-29-pentek-10-oratol
