Dr. Papp Judit klasszikus táncot oktat a PTE Táncoló Egyetemén, aki a digitális társastánc-oktatásba bevont két fontos új segédeszközt: a létrát és a seprűnyelet, de ezen túl, hogyan változott a tánctanítás?
Hogyan sikerült az elmúlt félvében társastáncot tanítani a járvány miatti távoktatásban?
Digitális oktatásban folytak a Táncoló Egyetem órái is. Tudom, hogy egy féléves kurzus esetén mit szeretnék megtanítani. Az volt a terv, hogy négy részre osztom fel az anyagot. Két-három hetente töltöttem fel letöltőöldalra, oda lehetett jelentkezni, s a videók alapján elsajátítani a táncokat. Beosztottam a tananyagot, felépítettem, melyik héten, milyen táncokat szeretnék megtanítani. Szerencsére volt néhány személyes óra még a félév elején, azoket a táncokat átismételtük, s vettük hozzá az új tananyagot.
Mi okozott nehézséget?
Ha egy táncterembe megyünk, akkor magammal vihetem a szaktudásomat, a személyiségemet, amikor itthonról kell ugyanezt a tevékenységet végeznem, akkor idegen emberek benézhetnek az otthonomba. Nekem ezt leküzdenem volt a legnehezebb. Először azt gondoltam, hogy elmegyek egy kültéri helyszínre, beállítom a telefonom egy állványra… A terv jó volt, de zúgott szél, ha látszani szerettem volna, messze kellett mennem a telefontól, sok volt a háttérzaj… Ez a módszer nem működött, ezért kipakoltam az egyik szobából, s ott készítettem el a felvételeket. Először a fiú-, majd a lánylépéseket mutattam be. Egy órán meg tudom kérni valamelyik fiút, vagy lányt, hogy legyen a partnerem, amíg bemutatom a lépéseket – ez egyedül elég nehéz volt. Segédeszközöket próbáltam bevetni, létrát például, mert annak van két lába, vagy seprűnyéllel is táncoltam.
Mindent megpróbáltam, amire lehetőségem adódott.
Ezek szerint a férfiak nem pótolhatatlanok, elég egy létra és egy seprűnyél?
Nem azt mondom, hogy pótolhatók, csak amikor azt magyarázom, hogy a láb közé kell lépni, akkor könnyebb megmutatni úgy, hogy létra két lába közé lépek be. A páros lépések bemutatása ütközik nehézségekbe, az egyes lépéseké nem. Az alaplépéseket meg lehet tanulni digitálisan is, de egy olyan figurát, ahol már a kéznek is van funkciója, hogy melyik kézzel, hol fogja meg a fiú a lányt, mondjuk egy latin tánc esetén, ahol van felső, alsó, külső, belső fogás is… Ezeket elég nehéz elmagyarázni. Kezdő szinten nem lehetetlen. A tánc nem csupán egy technikai dolog, hanem vannak járulékos pozitívumai: összejövünk a csapattal, beszélgetünk, ahol kibeszélhetik magukból, hogy más is ugyanolyan ügyetlen... Személyes jelenlét esetén, ha azt látom, hogy nem sikerült valami, akkor oda tudok lépni hozzá, és kitalálhatok valami mást. Ha látom, hogy egy tanítvány tudja, vagy nem tudja, nekem aszerint van feladatom. Nem pedig csak egy oldalú módon letanítom a tantervet, hanem
mindig kiválasztom az illetőhöz megfelelő módot.
Milyen típusú táncokat lehet így megtanítani?
Alapvetően bármit. Olyan embereknek, akik életükben nem táncoltak, azoknak is alapvető szinten meg lehet tanítani egy táncot. A Youtube-on egy-egy videóból kinézhetők a lépések, de a tanítás sava-borsa nem az, hogy megmondjuk valakinek, melyik lábbal kell előre lépni, melyikkel hátra, jobbra, balra. A bonyolultabb lépéskombinációknál és a magasabb szinten való tánctanulásnál ez a mód már nehézkes. Ha lehetne digitális módon profi táncosokat oktatni, akkor semmi szükség nem lenne a tánctermekre, tánctanárokra, akkor mindenki „lenézhetné” a videókból, hogy is kell ezt csinálni.
Ahogy kiveszem a szavaiból, bizakodik a jelenléti oktatásban?
Biztosat senki nem tud, talán csak a miniszterelnök. Nem tudjuk, mikor lesz igazi oktatás, mert az a jelenléti. De amíg nincs más lehetőség, addig megoldjuk digitálisan.