Hullott ám egész délután, csak azon testrészünk nem ázott el, ami nem is létezik. Elefánték szakadó esőben adtak koncertet, így ez a szövegrészlet teljesen tudja jellemezni tegnapunkat. Estére az idő kegyes lett, nem hullott az égből semmi, maximum a jókedv.
Délután már éreztük, hogy a napfürdőzés maximálisan elmarad. A Vízi színpad sem szuperálhatott ilyen időben, így hát benti fesztiválhelyszínen hallgathattuk Egyedi Petit és Szendrői Csabiékat. A réteges öltözködéshez a réteges italfogyasztás is dukált, mindenki eképp cselekedett hát.
Az estémből most sem maradhatott ki a nóta karaoke, a Dankó Rádió tolmácsolásában. Már az első nap is ott lyukadtunk ki, egy interjút is készítettek velünk, mivel oly lelkesek voltunk. Megállapítottuk hát, hogy Hajmási Péter nélkül nincs buli!
Az estet megkoronázta a Vad Fruttik. A közönség torka szakadtából üvöltötte a meglehetősen depresszív számokat. Patakokban folyt a könny, fulladoztunk a portól, de megérte! Persze a Supernemet sem lehetett kihagyni! Az eső már nem esett, Pap Szabi a színpadon, mi pedig eufórikus hangulatban, lehetne ennél szebb?! Felpörögtünk! Ilyenkor lefeküdni? Na ne!!! Az Unicum Színpad minden éjjel várja a tombolni vágyókat a koncertek után. Ott táncoltuk hát át magunkat a napfelkeltébe. Aztán mentünk a stégre le és gyönyörködtünk a reggeli párolgó tóban.
PTE!
Gyerekek! Itt nincs ám megállás! Pörög a színpad, forog a táncosok ruhája, és rengeteg tanácsadással várunk mindenkit! Azt sem szabad feledni, hogy PTE-s ruhák, kiegészítők is várnak itt mindenkit, érdemes hát egy kis emléket hazavinni!
Sokat gondolkodtam hogy lehet legjobban megfogalmazni a fesztivál lényegét, igazi egyediségét. Kedves barátom így nyilatkozott: „ A Supernem például tükrözi a fishing hangulatát. Ezek a koncertek megmutatják, mi a jó irányvonal a zenei életben” Ezúton is csókoltatjuk a kidobókat, a drága jó lelkeket, akik illuminált állapotunkban is képesek elviselni minket.
Az estém legabszurdabb pillanata mégis az volt, mikor egy srác hajnali három környékén ütemesen egy fába verte a fejét, majd az ezt követő ismerkedés után nászi táncot járt vele. Az esetre adok egy tegnapi párbeszédet:
-Mi van?
-Te vagy!
Röviden összefoglalva katartikus estém volt. A fesztivál eljutott azon pillanatáig, mikor már ismeretlen ismerősökkel ordítjuk a dalszövegeket, iszunk Zolival, aki fogalmunk sincs mifán terem, de legalább sárgára van lakkozva a körme.
Köszönöm a csodálatos emberek csodálatos kedvességét, a zseniális koncerteket és a zenekaroknak, hogy értünk vannak!
Hello PTE! Hello Fishing!
