Egyszerre három kötet jelent meg Rekettye Gábor, a PTE KTK professor emeritusának tollából. A Villányból Tokióba című önéletrajz lebilincselő sztorijaiban a pécsi egyetemi élet, az országos tudományos szféra és a sportélet neves alakjai is feltűnnek. Ez tavaly ősszel jelent meg, de Rekettye professzor ráduplázott: Londonban megjelent a memoárnak az angol nyelvű változata, továbbá egy társszerzőkkel jegyzett Modern árazás című szakkönyve is. Utóbbi témában nem ez az első kiadvány, mely Rekettye Gábor nevéhez fűződik, hiszen az árképzéssel kapcsolatos anyagai régóta jelentenek iránytűt a közgazdászok és vállalkozók számára. A 76 éves professor emeritust mindkét (pontosabban mindhárom) könyvéről kérdeztem.
Elképesztően olvasmányos a Villánytól Tokióba! Van valamilyen előképzettsége a szépirodalom terén?
Eddig mintegy 25 szakkönyvem jelent meg, de ez volt az első olyan kötetem, ami nem szakmai jellegű, hanem memoár.
Ezek szerint jól sikerült - mert több, az Önéhez hasonló visszajelzést kaptam, elsősorban olyanoktól, akik valamilyen formában szerepelnek/érintettek is a történetek valamelyikében.
Hogyan, milyen módszerrel tudta felkutatni a múltját? Sok olyan részlet van a könyvben, ami alapos kutatómunkára utal.
Volt kutatómunka, de nem olyan mértékű, mint gondolja. Sosem készítettem feljegyzéseket, nem írtam naplót, sőt, azokat a leveleket sem találtam meg, amiket édesanyámnak írtam és melyekben beszámoltam az életem alakulásáról. Emiatt nagy gondban is voltam például a pontos dátumok meghatározásával. Sokat segített az, hogy a fényképek akkoriban még nem digitális formában, hanem filmre készültek, és elő kellett őket hívatni - a gép néha rá is írta ezekre a pontos dátumot. Az interneten is utánanéztem a fontosabb adatoknak - például annak, milyen napon volt a brazil-magyar focimeccs Liverpoolban 1966-ban, mert ez fontos volt a könyv egyik történetében. Minden ilyesmit ellenőriztem, mert egészen pontosan nem tudtam fejből. Az Arcanumban is kerestem a régi periodikák adatbázisában - édesapám egy újsághirdetését (munkaerőt keresett éppen - a szerk.) - is abban találtam meg.
Sokat ír a teniszről, egyértelmű, hogy ez a sportág meghatározó szerepet tölt be az életében. Ki volt eddig a legnagyobb ellenfele?
Az ifjúságiak között Baritz István és Boda András a hatvanas évek elején mindig első-másodikok voltak Baranyában, és én bármit csináltam, mindig harmadik lettem. Az ember sosem próféta a saját hazájában - itthon mindig gyereknek tekintik, de amint elmegy egy másik városba, felnőttként kezelik. Ami Pécsen nekem egyszer sem sikerült, az a fővárosban igen: Bodát Budapesten a BEAC-ban simán meg tudtam verni, sőt, ő csak a tartalékcsapatba került.
Czopf János barátommal alkotott párosunk számára a Gulyás-Katona páros volt a legnevesebb ellenfél. Azt tudni kell, hogy Gulyás István legalább tizenötször megnyerte a Magyar Bajnokságot, a baranyait meg mindig, akárhányszor csak indult. Később cégvezetőként érkezett Gulyás Istvántól egy szponzorációs kérelem - meglepett, milyen szerényen jelentkezett. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy az irodámban fogadhattam őt.
Minden sportágat nagyra értékelek, de különösen azokat, amiket nem kell abbahagyni bizonyos kor után - a tenisz és a golf például ilyen. Én mind a mai napig játszom!
A mérkőzések mellett a tenisz társasági élet is.
Ma délután például a Sebészeti Klinika igazgatójával, a BAT volt igazgatójával, és a Makár Tanya egyik tulajdonosával fogunk párost játszani. A tenisz utat nyit a társasági életben is: Tokióban például megdöbbentően fontosnak bizonyult, a játék révén majdnem minden követségre bejárásom volt.
Követi a nemzetközi teniszversenyek alakulását is? Melyik játékos a kedvence most?
Természetesen figyelem a bajnokságokat! Ahogy sokaknak, nekem is Federer a kedvencem. Úgy gondolom, a három nagy - Federer, Nadal és Djokovic - mellé még mindig nem nőttek fel az ifjabb generáció tagjai. Akire szerintem érdemes odafigyelni, az Sztéfanosz Cicipász, az ő játéka nagyon tetszik. Talán még az orosz származású német Alexander Zverevet emelném ki.
A nyelvek ismeretét fontosnak tartja, és - ahogy az önéletrajzban is szerepel - számos lehetőséget éppen ez a tudás garantált. Milyen nyelveket javasol megtanulni egy egyetemi hallgatónak?
Elsősorban az angolt - ma már senki sem vonja kétségbe, hogy világnyelv.
Ha még egy továbbit kéne mondanom, akkor területenként eltérő, amit javasolnék. Ha valaki angol-amerikai irányultságú, akkor a spanyolt javasolnám, mert azzal - Brazília kivételével - szinte a teljes kontinenst el lehet érni. A németnél arra felhívnám a figyelmet, hogy ha valaki németül tud előbb, könnyebben tanul meg angolul. Nálam ez volt a helyzet. A gyermekeim viszont angolul tanultak meg először, és sokkal nehezebben boldogultak a némettel.
Dékánsága alatt kifejezetten ügyelt arra, hogy a kar vezetésének viszonya szorosabbra fűződjék a hallgatósággal. Mennyire gondolja ezt ma is fontosnak?
Vagy nyolc éve emeritus professor vagyok, nem vagyok már benne az egyetem mindennapi sodrásában, de az az érzésem, hogy
a hallgatók érvényre tudják juttatni az akaratukat, és az a vezetés teszi helyesen, aki együttműködik velük.
A hallgatói lét természete marketinges nyelven fogalmazva kettős: egyszerre vevők és termékek. Termékek olyan szempontból, hogy a tudással felvértezve a munkaerőpiacon adják el magukat a diplomaszerzés után, ugyanakkor a képzés vevői is, akiket ki kell szolgálni. Én annak idején jól együttműködtem velük, volt egy erős hallgatói csapat, ami jobban tudott ünnepséget szervezni, mint az adminisztráció - például a kar 25 éves fennállása alkalmából létrejött 4 napos rendezvénysorozatot is ők szervezték.
Hol a cégek világa, hol az egyetem lép előre a könyvében - a tudományos pályája lépései mintha fogaskerekekként illeszkednének a karrierjébe. Ezek szerint Ön szerint az az optimális, ha a tudományos pályafutást a piaci világban szerzett tapasztalat egészíti ki?
Nagyon jó lenne, ha gyakorlati tapasztalata is lenne az oktatóknak és kutatóknak, de úgy gondolom, hogy ez a mai követelményrendszerben nem működik. Olyan mértékben publikáció-orientált ugyanis az egyetemi élet - nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt a világban -, hogy nincs módja az oktatóknak arra, hogy a gyakorlatban is dolgozzon. “Publish or perish”, ahogy külföldön mondják. Korábban könnyebb volt ezt kivitelezni, bár
szerintem nem sok hozzám hasonlót talál, aki 17 évre hagyta ott az egyetem világát, majd jutott el a professzori szintre.
Amikor a kandidátusi fokozatot megszereztem, még nem láttam konkrétan, mi ezzel a célom - de úgy éreztem, lesz a tudományos szférában még dolgom. És milyen jó, hogy így döntöttem, hiszen később ennek révén nyílt egyből arra lehetőségem, hogy rögtön docensként kezdhessek az egyetemen 1989-90-ben.
Modellt vált az egyetem, aminek annyi haszna talán van, hogy a korábbi szabályok felülírhatók. Önön kívül is vannak olyan szellemileg pimaszul friss kutatók/oktatók, akik koruk miatt kényszerültek a háttérbe vonulni. Mit javasolna az korhoz kötött státuszok rendezésére?
Ezt az egyetem vezetőire bíznám.
A memoárnak megjelent az angol nyelvű változata is, és közben - ön elképesztően termékeny szerző! - megjelent a Modern Árazás című szakkönyve is.
Az árazással kapcsolatban 1999-ben jelent meg az első könyvem, ami azóta 4 kiadást ért meg. Az ötödik verziót már nem egyedül jegyzem, hanem két műegyetemi kollégámmal.
Kétszer is előfordult velem, hogy ugyanaznap jelent meg két könyvem.
Az első esetben, 2018 májusában éppen Opatijában voltunk a fiammal egy konferencián, amikor Londonból hívtak, hogy az árkönyvem angol nyelvű kiadása a piacon van, majd tíz perc múlva telefonáltak az Akadémiai Kiadóból, hogy megjelent az Értékteremtés 4.0 című szakkönyvem.
A második esetben az életrajzi könyv angol kiadása és a Modern árazás is egyidőben, ez év április 23-án, a Könyv világnapján jelent meg. Ami számomra még nevezetesebbé teszi ezt a napot, az az, hogy az unokám születésnapja is!
Miben különbözik a magyar és az angol nyelvű kiadás?
Az angol verziót magam fordítottam - persze volt, aki ezután lektorálta a szöveget -, de aki ültetett már át más nyelvre anyagokat, tudja, hogy nem lehet egy az egyben fordítani, így gyakorlatilag újra kellett írnom a könyvet. Közben eszembe jutott néhány olyan mozzanat, ami a magyar változatból kimaradt. Ezeket az angolba beleírtam. Ugyanakkor kihagytam olyan részeket, amelyek nagyon “magyarosak”, vagy egy külföldi nem nagyon érthet meg. Például az ifjúkoromban Európában tett utazásunk alatt a politikai gazdaságtan jegyzetemre írtam fel minden falunak a nevét, ahol megfordultunk. A magyar kiadásban benne van egy fotó is róla - ám ez egy külföldi számára nem lesz érdekes. Az ilyen és ehhez hasonló képeket kihagytam, viszont valamivel részletesebben igyekeztem elmagyarázni a gazdasági helyzetet. Mindenesetre az egyik Nagy-Britanniában élő barátom, aki az angol verziót olvasta, azt írta, tetszett neki a memoár, sőt, meg is kérdezte tőlem, hogy mikor jelenik majd meg a következő kötet.
És mikor jelenik meg a memoár következő kötete?
Nézze, tényleg nem tervezem a következő részt. Erre a kötetre a pandémia miatt volt időm. Tudja, eszembe jutott, milyen jó lenne édesanyámtól kérdezni a múltról… Arra gondoltam, ha ilyesmi majd egyszer az unokáimnak is eszébe jut, és már nem leszek, olvassák el ezt a könyvet. Úgy gondolom, fontos, hogy megismerjük a múltat, mert arra lehet a jövőt építeni.
Ami a Modern árképzés című könyvet illeti: mennyiben befolyásolja az árképzést az, hogy a weben könnyen összehasonlíthatók a termékek árai?
Ez az egyik legfontosabb változás!
A vevő alkupozíciója megnőtt, hiszen utána tud járni az áraknak.
Írtam is erről egy tanulmányt Bújócska az árpolitika területén címmel, melyben bemutatom, hogyan próbálják meg elrejteni az árakat, hogy nehezebben lehessen utánuk nézni. Ennek egyik módszere, hogy részletezik az árakat, mert így nehezebb a versenytársakéval összehasonlítani. Erre példa, ha egy utazási iroda külön tünteti fel az utazási költséget, a repülőjegy, a transzfer árát... Ugyanakkor a vevők közül azok, akik árérzékenyek, megpróbálják felderíteni a pontos összegeket. Tovább árnyalja a helyzetet, hogy egymás árait is látják a gyártók és kereskedők.
Milyen szempontokat érdemes figyelembe venni az árképzésben a 21. században? Vannak/maradnak örökérvényű szempontok?
Sok minden megváltozott, de alapvető szempont az, hogy minden termék előállításának vagy szolgáltatásnak vannak költségei - az áraknak fedeznie kell ezeket. Azt is meg kell állapítani, hogy mennyiért hajlandók megvenni a fogyasztók a terméket, mert ha a vevő számára fontos értéket képvisel az adott termék/szolgáltatás, kérhetünk többet is érte.
A kiadó oldalán a könyv kapcsán megjelent interjú: https://konyv.guru/majdnem-mindent-szuleimnek-koszonhetek/
A könyvek:
Rekettye Gábor. Villányból Tokióba https://www.libri.hu/konyv/rekettye_gabor.villanybol-tokioba.html
Gábor Rekettye: From Villány to Tokyo https://www.amazon.com/Vill%C3%A1ny-Tokyo-Transnational-Lives-ebook/dp/B093CGHQVS
Danyi Pál - Rekettye Gábor - Veres István: Modern árazás https://mersz.hu/danyi-rekettye-veres-modern-arazas
